Bevezetőként, dióhéjban összegezném az eddig leírtakat, azok számára, akik most olvasnának először rólam.

A spirituális utam igaz történetét bemutató írássorozatomat idén januárban írtam meg ezen a blogon, melyben viszonylag nagy részletességgel igyekeztem elmesélni mindazt, ami az elmúlt pár évben történt velem. Hogy min mentem keresztül, miután egy főként materialista világnézetet valló személyként megtapasztalhattam egy olyan élményt, ami erősen megingatott addigi világnézeteimben, s ami után keresővé válva, alapjaiban változott meg a világról és a valóságról alkotott képem. Számos ismeret elsajátítása és több saját élmény átélése után, segítő szellemekkel is sikerült kapcsolatba lépnem, velük kommunikálnom. Noha ez jelentette az addig megélt legnagyobb jelentőséggel bíró spirituális élményemet, némi üröm mégis vegyült az örömbe. A szellemeimmel való telepatikus kapcsolat során egyértelművé vált számomra, hogy pozitív, jóindulatú szellemekről van szó - s ezt sikerült számos látóval, médiummal is visszaigazoltatnom. Lényegét tekintve azért kerestek fel, mert közölték, hogy a leszületésem előtt én is közéjük tartoztam, s erre az életemre többek között azt terveztem, hogy segíteni szeretném az embereket (ilyen értelemben médiumként), bizonyos élethelyzetekben fellépő kérdések megvitatásában, s ebben ők lesznek ezek után a szellemi partnereim. Ezt meg is értettem, s tulajdonképpen egy kezdeti ismerkedési szakasz után bele is fogtam a dologba. Közel egy év alatt számos esetben fordultak hozzám, ilyen-olyan ügyekben, s a legtöbb esetben tudtam is segíteni. Azonban olykor előfordult, hogy olyan választ adtak a kérdésre, amely utólag egyrészt bebizonyosodott, hogy nem volt helytálló, másrészt - s ez a lényeges rész - közölték azt is utólag, hogy szándékosan adták azt a választ, amit, magyarul szándékosan vezettek félre. Firtatásomra, mindig sajnálták ezt, de mondták, hogy nem tehetnek másként. S ez volt az egyetlen olyan dolog, amit a kezdetektől fogva nem tudtam megérteni, s elfogadni sem, majd egy év és sok-sok őrlődés után megszakítottam velük a kapcsolatot. Nagyon nehéz döntés volt, hiszen nem volt egyszerű eldöntenem, mikor teszek jót. Ha folytatom, s bár segítek vele az embereknek, de a saját elveim ellen megyek (miszerint nem vezetünk senkit félre, még tanító szándékkal sem), vagy ha nem, s akkor minden jel szerint annak fordítok hátat, amit leszületésem előtt elterveztem. Nagyon nehéz döntés volt, de végül meghoztam, s bár egyáltalán nem haraggal, de megszakítottam a szellemeimmel a kapcsolatot - s ennek leírásával fejeztem be két hónappal ezelőtt a 11. részt.

A szellemeim elfogadták a döntésemet, minden további nélkül, s nem is próbáltak még felkeresni sem, ameddig én nem döntöttem úgy, hogy feléjük fordulok. Két hónapig tartott végül is ez az állapot, mely időszak alatt próbáltam mégis magyarázatot találni az őket érintő egyetlen nagy kérdésemre. Persze tisztában vagyok vele, hogy talán nincs a világon olyan látó vagy médium, aki soha ne tévedne, mégis érdekelt, hogy mi az oka az esetenkénti (szándékos) tévesztésnek - természetesen az olyan tévesztéseket megértem, amelyet nem szándékosan követnek el. Azzal ugyanis tisztában voltam, hogy szinte minden jel arra mutatott, hogy ezen szellemekkel tartanom kell a kapcsolatot, hogy valóban dolgom van velük, csak azt kellett megértenem, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy. Hogy miért van néha olyan helyzet, amikor inkább szándékosan helytelen választ adnak, ahelyett, hogy inkább ne is válaszolnának semmit sem.

A médium ismerősömmel, akinek annak idején a szellemeimmel való kapcsolatomat is köszönhettem (a történetemben több alkalommal is írtam róla), próbáltam megoldást találni erre a helyzetre. Ő azt javasolta, hogy forduljak Ezékiel arkangyalhoz, ő tudna ebben segíteni - ugyanakkor a döntést végül nekem kell majd meghoznom. Megfogadva a tanácsát, egy nyugodt és csendes percemben, gondolatban megszólítottam Ezékielt és kértem, hogy segítsen ebben a helyzetemben, tisztábban látnom és segítsen döntenem. Pár napra rá egy kedves hölgy keresett fel, aki a Facebook-os csoportból ismert és tisztában volt az aktuális helyzetemmel, hogy biztasson, ne hagyjam abba a szellemeimmel való kapcsolatot. Olyas fajta magyarázattal szolgált, mint azelőtt még talán senki sem, vagy legalábbis úgy tudta azt számomra átadni, hogy az addigi legnagyobb megértés született bennem. Lényegében arra mutatott rá, hogy szerinte mindenképpen velük van az utam, s ezt a félrevezetéseket addig csinálják csak, ameddig nem tanulok meg teljesen bízni magamban és bennük is. Valamint hogy minden bizonnyal jó okuk van ezt tenni, s ne hagyjam, hogy ez a kedvemet szegje. Rögtön véltem is kapcsolatot felfedezni, Ezékiel arkangyalhoz tett kérésem és ezen esemény között. A körülbelül egy órás beszélgetésünk mély nyomott hagyott bennem, s már-már afelé hajlottam, hogy újra a szellemeim felé fordulok, ám mégis úgy érzetem, ez kevés volt. Az igazi kérdésemre mégsem tudta megadni a választ, s bár hálás voltam a hölgynek, mégsem tudtam az álláspontomon túljutni. Nemsokkal később újra Ezékielhez fordultam, hogy ismét a segítségét kérjem, s noha nem szerettem volna telhetetlen lenni, de egy erősebb megértést kértem tőle.

Számos alkalommal előfordult már, hogy az internetet böngésztem olyan szakértők után, akik esetleg segíteni tudnának nekem, mégis e második kérés után - én úgy gondolom, ezúttal sem véletlenül - belebotlottam egy olyan táltos honlapjába, amit azelőtt még sosem láttam. A honlapján lévő írásaiból rögtön éreztem, hogy ő talán tud nekem segíteni, így fel is vettem vele a kapcsolatot és leírtam neki a nagy kérdésemet. S a válaszát olvasva, ezúttal először végre azt éreztem, hogy kezdem megérteni, mi, miért történt. Hiszem, hogy Ezékiel hallgatott meg, s ő segített abban, hogy végre ez megtörténhessen. Ahelyett, hogy saját szavaimmal fogalmaznám meg, inkább a táltos, nekem írt válaszból kiemelném most a lényegi részeket:

"Ön az életútja szerint médium, és az életfeladata valóban az, hogy tisztán hallás, vagyis az őrangyalaival való kommunikáció által segítsen az embereknek haladni a lelki fejlődésük útján. Ezt úgy hívják, hogy életút tanácsadás, amivel az a probléma, hogy az őrangyalok nem abba az irányba fogják terelni az ügyfelét, ami ő szerinte neki "jó", hanem arra, amerre mennie kell. A tanácsadás célja tehát a karma beteljesítésének elősegítése, a karma viszont éppen azért van, hogy az ember tanuljon, és fejlődjön. A válaszok tehát nem tévesek, az őrangyalok szándékosan vezetik félre Önt, és gyakran engem is, ezáltal az ügyfeleket annak érdekében, hogy ők teljesítsék az életfeladatukat. Megnézik, hogy mivel lehet motiválni az embert, és azt mondják, hogy ez vagy az a dolog ott vár rá, ami persze nem igaz, a karmája várja ott."

"Van még egy oka, amiért az őrangyalok nem mondják meg az igazat, mégpedig az, hogy itt a földön vannak olyan dolgok, amikre az embereknek maguknak kell rájönni, ez a földi élet értelme, célja. Az angyalok válaszolnak, ha kérdezünk, de sokszor nem mondják meg a választ, hanem megvárják, hogy rájöjjünk, amire rá kell jönnünk."

"Az életút tanácsadást folytatnia kellene."

A hirtelen megértésen túl emlékeztem arra is, hogy a szellemeim a kezdetektől fogva sejtették is mindezt velem, utaltak is minderre, mégis így kellett ezt egy levél formájában látnom, hogy jobban megértsem. Így végül be kellett látnom, hogy a jelek mind abba az irányba mutatnak, hogy vegyem fel újra a szellemeimmel a kapcsolatot, ugyanakkor értsem meg az esetenkénti szándékos félrevezetéseknek az okát és tudjam magamban azt helyretenni, valamint tudjam azt, hogy azok minden esetben a lelkem, illetve a hozzám fordulók lelkének a javát szolgálják. Hogy, bár sokféle kérdés feltehető számukra, a központi terület az úgynevezett 'karmikus életút tanácsadás', melyben a szellemeim nekem és másoknak is abban segítenek, hogy azon az úton maradjunk, amin maradnunk kell - még ha ez a jelenlegi földi eszünkkel nem is mindig érthető és helyeselhető.

Beláttam tehát, hogy minden jel arra int, hogy ismét feléjük forduljak. Továbbá mögöttem van már egy év tapasztalata, melyben ha visszatekintek, egyértelműen láthatom, hogy sok-sok kérdést feltettem már magam részéről is nekik, s egyetlen esetben sem akartak nekem rosszat, illetve nem okoztak lényegében rosszat akkor sem, ha úgy tettem, ahogy javasolták - sőt, az inkább előnyömre vált. S azt is el kell ismernem - már sokadjára -, hogy soha nem tapasztaltam tőlük olyan választ, amely a szeretettel ellentétes lett volna.

Így meghoztam a döntést, és újra felvettem velük a kapcsolatot, ezúttal bízom benne, hogy már véglegesen. Azonnal rendelkezésemre álltak, és örültek, hogy így döntöttem.

Egy kapcsolódó cikkemet tartanám még fontosnak, ehhez a 12 részes írásomhoz, melyben azt körvonalaztam, hogy miért is történik meg olykor, hogy - látszólag legalábbis - félrevezetőek a szellemi közlések: Miért vezethetnek félre olykor a szellemi közléseim?

Medek Tamás