Mint a hozzám hasonló valamennyi útkereső, kerestem, kutattam az interneten, s a rengeteg irányzat, eszmerendszer közül igyekeztem kiválogatni azokat, amelyekkel azonosulni képes voltam. A teljesség igénye nélkül, Villás Béla és Balogh Béla voltak például azok, akik nagy hatással voltak rám. Természetesen nem ment egyik napról a másikra, hogy az ő általuk képviselt világképet elfogadjam és megértsem, egy évbe legalább beleteltek az alapok. A rizses kísérletet 2016 tavaszán csináltam meg, utána azonban felgyorsultak az események.
Nagyon sok figyelmet szenteltem a halál közeli élmények megismerésére és vizsgálatára, vagy például a reinkarnációs emlékeket őrzők beszámolóira, telepátia kísérletekre, stb. Megrendített az az összhang, ami fogadott. Az a rendszer, ami mindezt átszövi és jellemzi. Az, hogy különböző források, különböző emberek, egymástól is függetlenül, lényegében mennyire ugyanarról beszélnek, ugyanarról számolnak be. Már akkor egyértelművé vált számomra, hogy ha ez egy csalás vagy mellébeszélés lenne, ennyi ember beszámolói közül biztosan kitűnne. Ráadásul már a tarsolyomban volt ugye egy saját tapasztalat is, tehát már nem állt tőlem messze, hogy bármilyen hitelt is adjak az ilyen nem mindennapi dolgoknak. Hogy csak magyar példákat említsek, dr. Pilling János szavai és kutatási eredményei is megerősítettek, aki több évtizedes múltra tekinthet vissza a halál közeli élmények tudományos vizsgálatát illetően, s aki egyértelműen állítja, hogy biztosan kell lennie valaminek a test halála után, bizonyosra vehető, hogy létezik túlvilág. Paulinyi Tamással, aki a tudat különleges képességeit, a fizikai érzékszerveken túli észleléseket vizsgálja, tudományos megközelítésből, laboratóriumi keretek között (is), szerencsére közelebbi kapcsolatba is tudtam kerülni, így tőle is sokat tanulhattam. Ahogy haladtam előre, egyre bizonyosabbá vált számomra, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, csupán jelen fizikai életünk ideje alatt használjuk azt, s hogy valójában lelkek, szellemi lények vagyunk, akik a test halála után visszatérnek oda, ahonnan a test születése előtt érkeztek: a szellemvilágba. Egyre inkább felismertem, hogy a tudatunk, a gondolataink uralnak minden mást, s nemhogy nem az agyunk hozza létre, hanem éppen ellenkezőleg: a tudatunk sokkal magasabb rendű az anyagi testünknél, így az agyunknál is, azt csupán arra használja, hogy jelen életben meg tudjon általa nyilvánulni a fizikai világban. Mintha a tudatunk lenne a rádióadás, s a test maga a rádió. A tökéletes adás jelen van a rádió legyártása és működésbehozása előtt is, illetve jelen lesz annak tönkremenetele vagy kikapcsolása után is, mégis hallható formában a rádiókészülék képes megnyilvánítani azt, méghozzá olyan minőségben, amire maga a készülék képes.
Azt már tehát tudtam, hogy a gondolatainkkal hatással vagyunk mindenre a környezetünkben, ami élőnek nevezhető, tehát ami tartalmaz vizet. A következő esemény azonban tovább engedett gondolni, noha ez már nem egy általam, tudatosan tervezett kísérlet volt. Volt otthon egy 2002-ben vásárolt házimozirendszer, melynek a mélynyomó része már évek óta nem működött helyesen. Egész pontosan az volt a baja, hogy az az egysége ment tönkre, ami felmelegedve biztosítaná az eszköz működését. Ha bekapcsoltam, és rögtön például zenét is hallgattam rajta, egy perc alatt a mélynyomó része ki is kapcsolt, ugyanis nem bírta a terhelést. Ha az átlagosnál kisebb hangerővel próbálkoztam, vagy csak bekapcsoltam, de terhelést (hangot) nem adtam rá, több sikerrel jártam, de csak egy ideig. Tehát egy fél óra múlva fel tudott melegedni annyira, hogy már nem volt gond vele. Igaz, ha kikapcsoltam, egy perc elég volt hozzá, hogy kihűljön, s az egész kezdődhetett elölről. Mondhatni, egyre rosszabb lett az állapota, míg nem eljutott odáig, hogy hiába is próbáltam bárhogy, egy perc alatt lekapcsolt, s nem is jött helyre később sem. 2016 tavasza végén döntöttem el végleg, hogy nem nélkülözöm tovább a mélynyomót, s elvittem a szervizbe. Pár nappal később mentem érte, de azt mondták, hogy nem kapható már hozzá alkatrész, így nem is nyúltak hozzá, szét sem szedték, s hogy vegyek egy újat helyette. Így fizetnem sem kellett érte. Betettem hát a kocsim csomagtartójába és hazavittem. Az autó a tűző napon állt, így a csomagterében is elég meleg volt - mindjárt megmagyarázom, miért van ennek jelentősége. Bevittem a lakásba, s hogy miért, nem tudom, de volt egy olyan gondolatom, hogy tegyek még egy próbát vele. Tudtam, hogy semmi értelme, de mégis... S meglepődtem, az tökéletesen működött. Persze rájöttem, a csomagtartóban uralkodó meleg hevítette fel, magát a hibás alkatrészét is annyira, hogy ezúttal nem volt gondja vele. Gondoltam, pár nap alatt veszek egy új házimozi rendszert, de addig is akkor megpróbálom használni úgy, hogy bekapcsolás előtt a szellőzőjén keresztül hajszárítóval, meleg levegőt fújok be. Talán viccesnek hangzik ez így elsőre, de bejött a dolog, alig egy perc befújással az eszköz tökéletesen működött. S ahogy terveztem, pár nap alatt be is szereztem volna az újat helyette, ha nem lettem volna figyelmes egy érdekességre. Másnap, mikor újra zenét szerettem volna hallgatni, bekészítettem a hajszárítót, bekapcsoltam a zenét, s valamiért úgy gondoltam, hogy majd befújok neki akkor, ha lekapcsolna. Hozzáteszem, még ekkor sem volt bennem semmi különös szándék, egyszerűen csak jött egy ilyen gondolat és így cselekedtem. Tehát nem azt vártam, hogy majd nem lesz a hajszárítóra szükség, csak egyszerűen így jött ki bennem. Nos, tehát elkezdtem hallgatni a zenét, s a legnagyobb meglepetésemre, az eszköz tökéletesen működött. Olyat tett tehát, amit már évek óta nem, ráadásul most felmelegedve sem volt, hiszen sem meleg nem volt a szobában, s nem is érte semmilyen hőhatás azt megelőzően sem. Ám még ekkor sem tulajdonítottam az egésznek túl nagy jelentőséget. Még aznap, később újra zenét szerettem volna hallgatni, s a legutóbbi alakalom sikerén felbuzdulva, már nem is hoztam be mellé a hajszárítót. Ekkor azonban, ahogy az lenni szokott, egy percen belül ki is kapcsolt. Hoztam hát a hajszárítót, befújtam neki, ami ahogy korábban is, életre keltette. Ekkor már egy picit furcsálltam a helyzetet. Kicsit elodázva a vásárlást, elkezdtem kísérletezni vele. S megdöbbenésemre, ha behoztam a hajszárítót, működött a mélynyomó, ha nem hoztam be, nem. (Tudom, maga ez a kísérlet, viccesnek is tűnhet kissé, de újra hangsúlyoznám, ez nem egy előre tervezett dolog volt, egyszerűen csak így alakult.) Miután többször is eljátszottam ezt vele, s mindig ugyanarra az eredményre jutottam, gondolkozni kezdtem rajta. Azzal tisztában voltam, hogy nem a hajszárító az oka maga, hiszen nyilvánvaló, hogy a mélynyomó nem rendelkezhet olyan tudatossággal, hogy ily módon érzékelje egy másik eszköz jelenlétét. Tehát csak a saját tudatom lehet a kulcs, ami tudja, hogy a hajszárító éppen ott van-e, vagy sem. Megpróbáltam ekkor, hogy nem hoztam be a hajszárítót, csak elképzeltem erősen, mintha ott lenne - nos, ez nem jött be, a mélynyomó nem működött. Tovább gondolkoztam, s rájöttem, mi lehet még a különbség a tudatomban e kettő eset között. Rájöttem, ha ott van a hajszárító, nyugodtabb vagyok, hiszen van mihez nyúlni, biztosítva érzem a helyzetet, ha pedig nincs ott, akkor némileg nyugtalanabb, hiszen tudom, hogy bármikor kikapcsolhat, aztán mehetek érte. Ez a nyugodtság vagy nem nyugodtság persze nem feltétlen tudatosan értendő, elég, ha tudat alatt jelen van az emberben. S ekkor kipróbáltam azt, hogy a lehető legnagyobb mértékben próbáltam megnyugodni, s láss csodát, ez jött be végül. Ezt követően - bár nem számoltam - körülbelül ötven kísérletet végeztem, két hónap alatt. Minden nap bekapcsoltam egyszer, úgy hogy már a hajszárítót egyszer sem hoztam be, s figyeltem, mi történik. S egyértelmű volt teljesen, amikor képes voltam megnyugodni, s teljesen ellazulni, akkor a mélynyomó tökéletesen működött, amikor kicsit feszültnek éreztem magam, akkor pedig hozta a régi formáját. Azért is csináltam ilyen sokáig és ilyen sokszor, hogy egyértelműen lássam az eredményt. Még a teljesség kedvéért jegyzem meg, ha a lakás más részén tartózkodtam, tehát ha nem voltam jelen, akkor is kikapcsolt egyébként. Most már ennek két éve lassan, s azóta is ezt a házi mozi rendszert használjuk, s ameddig így működik, nem is szándékozom kidobni. Ezen spontán kísérlettel tehát bebizonyosodott számomra, hogy bármire hatással lehetünk a gondolatainkkal.
