Kedves Olvasó! Ezen blogomban található a már több, mint ezer gondolatomat tartalmazó "Spirituális gondolataim" című írássorozat, melyet ide kattintva érsz el. Az alábbi gondolataimnak mégis külön bejegyzést szenteltem, ugyanis míg a többiek nagyjából egy-egy sorosak, ezek egy picit hosszabbak. Jelen bejegyzésem már ezen gondolataimnak a 2. része. Az első részt ide kattintva éred el.

200., Mindannyiunknak vannak még rossz tulajdonságai, melyek azért vannak velünk, hogy megtanuljuk őket letenni. Noha ebben a folyamatban mindig kapunk segítséget másoktól és az Égiektől is, azonban az érdemi munka már rajtunk múlik. Hogy felismerjük és tényleg letegyük őket, az már tehát csak rajtunk áll és csak a mi dolgunk.

201., Soha sem kell mindent adnod, és még többet. Soha sem kell erődön felül teljesíteni és mindenből a maximumot kihoznod mások vagy éppen magad felé. Ennél sokkal egyszerűbbeket adj. A figyelmességedet, a kedvességedet, a jóságodat, a tiszteletedet, a mosolyodat, egyszóval a lelki értékeidet... De ezeket is csak oly mértékben, ahogy tőled telik, amilyen mértékben benned vannak. Semmi másra nincs szükség. Sem mások, sem magad felé. Ha görcsösen ennél többet akarsz adni, az már nem te leszel. Márpedig mindig csak egy valaki lehetsz igazán: te saját magad.

202., Bármi is a célod, ha elindulsz felé, elindulsz egy úton. Azon az úton, ami a tiéd. Ám hogy ezzel jó karmát teremtesz-e (képletesen értve a fény felé visz-e) vagy rosszat (tehát a sötétség felé), nagy részben a szándékod dönti el.
Nagy részben, ugyanis árnyalja a képet az is, hogy másokban mit okozol vele. Azonban nagyobb felelőséget azért kell vállalj, ami benned van, nem azért, ami másban. Hosszabb távon aztán (életeken átívelően) egyre inkább meg fogod érteni, hogy mit okozol másokban a különféle szándékaiddal, különféle helyzetekben - és erre is egyre kifinomultabban tudsz majd figyelni.
Célja pedig mindenkinek van, mindenki halad a döntései mentén valamerre. A szándék pedig mindenkinél adott, ami a saját döntése, illetve a lélekfejlettségi szintjének mutatója.

203., Bár találkozhatsz sokféle emberrel és kötődhetsz hozzájuk többféleképpen, a legfontosabb személyek mégis azok lesznek az életedben, akiktől a legmélyebb tanítást kapod, s akik a leginkább inspirálnak arra, hogy jó ember légy.

204., Olyan személyt, akit igazán szeretünk, nem engedjük, hogy mások bántsanak. De erre nem is kell tudatosan készüljünk, hisz ösztönösen jön belőlünk e védelem. Mindezek alapján azonban elmondható, ha engedjük magunkat másoknak bántani, akkor az azt jelenti, hogy magunkat még nem szeretjük igazán.

205., A legtöbb ember nagyon sok energiát fektet bele abba, hogy bánja, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, illetve aggódik, hogy vajon úgy alakulnak-e a dolgai, ahogy azt szeretné.
Ha valaki azonban minél mélyebben elfogadja, hogy semmi sem véletlen az életben, s mindent, ami vele történik, valójában felsőbb szellemi erők is felügyelnek és irányítanak, akkor sokkal szabadabban lesz képes megélni a mindennapjait.
Hatalmas szabadságot adhat tehát, ha tudjuk, hogy ami nem történik meg velünk, az valójában értünk történik, de mindenképpen megtörténik, ha annak eljött az ideje. Azt pedig, hogy tényleg értünk történik minden, hosszabb távon, de legkésőbb odaát fel is fogjuk ismerni.

206., A lélek tudja jól, ha szeretet nélküli gyerekkort, nevelést választ, sőt, okkal választja azt. Mégpedig azért, hogy így valóban és biztosan alkalma nyíljon gyakorolnia azt, hogy megtanulja saját magát is szeretni!

207., Senkit nem kell megváltoztass. Egy általad vélt jó példával járj elöl, ez minden, amit tenned szükséges. S ha az a példa tényleg jó, te mindenképpen emelkedsz lelkileg. Másokat pedig csak egyszerűen hagynod kell, hogy annyit vegyenek át belőled, amennyivel azonosulni képesek.

208., Ami gyermekkorodban benned volt, ami oly ösztönösen jött belőled, hogy szeretnél csinálni, az az egyik fő vállalásod ebben az életedben. Gyermekkorban a lélek ugyanis még jobban emlékszik, hogy miért is érkezett ide.

209., A karma erőssége nagyban függ az azt kiváltó szándéktól, illetve hogy az adott személy mennyire volt tudatában annak elkövetésével. Hisz gondolj bele, ha valaki neked megy az utcán, te is teljesen másképpen reagálod le, ha kiderül, hogy azt rosszindulatból tette vagy ha kiderül, hogy az illető nem lát.

210., Fontos megértenünk, hogy noha különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén egyek, így nem tehetünk különbséget mások és magunk között.
Ha másokat bántunk, saját magunkat is bántjuk. S ugyanúgy, ha saját magunkat bántjuk, akkor azzal másokat is. Ha saját magunkat nem szeretjük, saját magunktól megvonunk jóleső dolgokat, saját magunkat nem értékeljük kellően, akkor ez éppen annak minősül, mintha másokkal szemben tennénk ugyanezt. S így bármennyire is jók voltunk másokhoz, ez mindenképpen beárnyékolja az összképet.
Úgy gondolom, ha ezt valaki minél mélyebben megérti, akkor az sokat segíthet neki abban, hogy saját maga felé is másként tekintsen. Még azt is mondhatnám, hasonlatos ez ahhoz, mintha több gyermekünk lenne és szeretnénk mindegyiket, jók lennénk mindegyikhez, kivéve egyet. Egy gyermekünket nem szeretnénk, megvonnánk tőle mindent, nem értékelnénk, stb. Ugye érezzük, milyen borzasztó és elfogadhatatlan is ez... Nos, épp ezt teszi valaki, ha önmagával szemben mostoha.

211., Annak, hogy szembenézz egy félelmeddel, nem az a legfontosabb célja, hogy le is tudd tenni azt. Hisz bizonyos félelmeinket nagyon nehéz, olykor lehetetlen lenne teljesen levetkőznünk. A szembenézés fő eredménye inkább az, hogy legalább amíg szembenéztél vele, te uraltad a félelmed, és nem ő uralt téged. Bizonyítva ezzel, hogy képes vagy erre.

212., Mindenki által ismert mondás, hogy csak magadat tudod és kell megváltoztatni, senki mást. Ez már csak azért is igaz, mert ha te változtatnál meg bárkit, az nem az ő érdeme lenne. A változást mindenkinek saját magának kell elérnie, a saját erejéből, a saját hibáiból és botlásaiból tanulva. S így lesz igazán az övé, így tudja igazán értékelni és hosszú távon is megtartani azt.

213., A beszélgetés az alapja mindennek. Bár nagyon jó, ha szavak nélkül is megértik egymást a felek, de ha teljesen eltűnnek a szavak, ha teljesen eltűnik a mondanivaló, akkor épp a lényeg szűnik meg.

214., Az ősz az elmúlást mutatja nekünk. Hogy az elmúlás is lehet szép, s azt, hogy az elmúlás mindig csak átmeneti. Ugyanakkor egy szerettünk elvesztését - teljesen érthető módon - már nem tudjuk ilyen tudatosan megélni.
Az őszt csodáljuk. Fájlaljuk a nyár múlását, de tudjuk jól: törvényszerűen jönni fog újra a tavasz, tehát az elmúlás csak átmenti. Egy szerettünk elvesztésénél is tudhatjuk, hogy az csupán átmeneti és találkozunk még, de érthető módon, olyan pontos fogalmunk nem lehet róla, mint a tavasz érkeztéről. Hisz a tavaszt sokszor tapasztaltuk már, emlékszünk rá.
Az, hogy az eltávozott szeretteinkkel is találkozunk még, szintén tapasztaltuk már sokszor, de most tudatosan nem emlékszünk rá. Ez adja tehát a különbséget. S ezért van az, hogy bár az évszakok változása épp azt tanítja számunkra, hogy az elmúlás mindig csak átmeneti, a legtöbbünk még nem tudja ezt a tanítást minden esetben befogadni.

215., Alapvetően nem az a baj, ha összeveszel valakivel, ha hirtelen indulatosan lépsz fel vele szemben. Sőt, ha már mindenképpen megszületnek benned ezen indulatok, jobb is ha kiadod, hisz ha magadban tartod, meg is betegíthetnek. A nagyobb baj az, ha ezt követően nem tudsz megbocsájtani, ha a szerzett sérelmeidet továbbra is magaddal cipeled, ha gyűlöletet, haragot tartasz az adott személlyel szemben.
Nem az a baj, ha indulatokat vált ki belőled valaki. Emberek vagyunk, olyan lelkek, akik még többé-kevésbé messze vannak a teljes tökéletességtől, így óhatatlanul megbotlunk a lelki fejlődés rögös útján. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy egy vitás eset után legalább az egyik fél tudja azt mondani a másiknak, hogy: ne haragudj, meggondolatlan és hirtelen voltam, beszéljük meg, és borítsunk rá fátylat...
Ha még nem tudod elkerülni, hogy dühös indulatok szülessenek meg benned, semmi baj, ez természetes a lélekfejlődés ezen szakaszán. Azonban az így kiáramoltatott negatív energiákat igyekezz mielőbb pozitívval felülírni.

216., A gondolataid energiák és kifejezetten erős energiák, ha mély érzelmekkel társítod őket. A fizikai világban a legtöbbször nem érzékelhetők, de a testi létezésen kívül nagyon meghatározóak és nyilvánvalóak. Így ha valakivel kölcsönösen kötődtök egymáshoz érzelmileg, akkor el sem tudnátok kerülni egymást odaát, hisz ezek az energiák önmagában egymáshoz húznak benneteket.

217., Aki azt mondja, hogy nem éri meg jónak lenni, az nem tudja vagy nem értette meg még igazán, hogy épp ellenkezőleg: csak így lehet kijutni abból a mókuskerékből, amit a saját rossz tetteink okoztak. Ameddig nem leszel jó, addig esélyed sincs, hogy egyszer elfogyjanak mindazon rossz tetteid, amit életeken átívelően felhalmoztál.

218., Ha már nem lehetsz együtt egy olyan személlyel, akivel kölcsönösen szerettétek egymást, idővel érthetően felmerülhet benned a kérdés, hogy vajon szeret ő még téged? Valójában azonban feleslegesen aggódsz ezen. Hisz ha már nem, akkor kár búslakodnod érte, hisz ezek szerint nem is volt igaz és valódi a szeretete. Azonban ha tényleg szeretett, akkor az most is ég benne és a fénye a jövőben sem halványul.
Ha az adott személy már nem szeret téged, eddig sem szeretett igazán. De ha valódi a kötelék közöttetek, ami megéri, hogy figyelmet fordíts rá, akkor biztos lehetsz benne, hogy az nem szűnik meg sem az idő múlásával, sem világok átlépésével.

219., Ha azért nem engednénk magunkhoz közel bárkit is, mert így elkerülhetnénk az esetleges elválás fájdalmát, épp olyan, mintha este azért nem feküdnénk le, hogy így ne kelljen átélnünk a felkelés esetleges kényelmetlenségeit.
Az alvás elhagyása égető hiányt okozna a testünkben. Épp olyat égető hiányt, mint amit a lelkünkben okozna annak elhagyása, hogy engedjünk magunknak szeretni valakit, s engedjük, hogy ő viszont szeressen bennünket.

220., Ne gondold, hogy semmi sem lenne benned mindabból, ami ezen a testi életeden kívül történt veled. Ne tévesszen meg az sem, hogy látszólag semmire sem emlékszel. Hisz ez csak a földi elméd védelme miatt van így. Valójában minden emlék benned van, s minden pillanatban meg is határoz téged. Minden döntésedet mindazon tapasztalatok alapján hozod, amit valaha is szereztél.
Ne gondold tehát azt sem, hogy valaki más tetteiért felelnél most. Amit adni tudsz, azt is életek átívelően szerezted, s amit kapni tudsz, azt is.

221., Képzeld el, hogy neki indulsz egy hosszabb útnak autóval. Egyedül. Ahogy haladsz az úton, lesz amikor senki sem lesz körülötted, máskor pedig rengetegen. Lesz, aki sokáig kísér, akár előtted, akár mögötted haladva, mások előbb-utóbb elkerülnek vagy másfelé veszik az irányt. Közben egyszerre élvezed a táj szépségét, s egyszerre figyelsz keményen arra, hogy felelősségteljesen haladj. Amikor hazaérsz, visszavonulsz az otthonod biztonságába. S olyan tapasztalatok birtokában, melyek segítenek legközelebb még jobban vezetni, s közben még jobban élvezni a táj szépségét.
Ez természetesen csak egy távoli hasonlat, de így vagy azzal is, amikor lélekként ide érkezel a földi világba. Egyedül. Elindulsz egy hosszabb úton. Lesz, amikor sokan lesznek körülötted, máskor magadra maradsz. Lesz, aki sokáig ott lesz veled, mások csak több-kevesebb ideig, aztán másfelé vezet tovább az útjuk. Miközben igyekszel jól vezetni az életed, gyönyörködhetsz is a világ szépségeiben. Aztán előbb-utóbb te is hazatérsz. S olyan tapasztalatok birtokában, melyek legközelebb segítenek még jobban, még helyesebben élni az életed, és még jobban örülni mindannak a szépnek, ami körbevesz.

222., Van úgy, hogy valami váratlan történés miatt késni kényszerülsz az úticélodról, vagy bármiért is nem úgy alakul a napi menetrended, ahogy tervezted. Fontos tudnod, hogy ilyenkor is minden érted történik. Nem gátolna ugyanis a sors, ha már menned kellene, de ezernyi féleképpen marasztal, ha maradnod kell még. Sokszor utólag ismered fel, miért is szöszmötöl például valaki előtted a sorban, miért is kaptál pirosat, vagy éppen miért jött közbe hol ez, hol az, amikor már annyira indultál volna tovább.
Olykor nem könnyű persze elfogadni, hogy a sorsunk fegyelmezni akarja a földi elménk elképzelését - akár a mindennapi, apróságnak tűnő dolgainkat illetően is. De be kell látnunk, hogy a mögötte álló szellemi erők sokkal pontosabban tudják, mi a sorsutunk, mint a mostani személyiségünk.
Igyekezzünk hát hallgatni a sorsunkra, s főként bízni benne, hogy mindig a megfelelő módon és megfelelő irányba terel bennünket. S ezt utólag sokszor, de legkésőbb odaát mindenképpen megértjük és belátjuk majd.

223., Egy kapcsolat, legyen az baráti vagy magánéleti, nem feltétlen attól lesz tökéletes, hogy mindig boldogok vagytok egymás mellett, hogy mindig felhőtlenül, gondtalanul telik az egymással töltött időtök. Legalábbis olyan értelemben véve tökéletes, ami az ittlétünk valódi célját illeti.
A gondtalanság, az otthon nyugodt érzése inkább a szellemvilágbeli létünk sajátja. Bár itt is fontos, hogy minél boldogabbak legyünk, de ide alapvetően tanulni, próbatételeket venni, lelkileg fejlődni jövünk, ami sokszor kemény és nem éppen kellemes munkával jár. Egy kapcsolat ilyen tekintetben tehát akkor tökéletes igazán, amikor a felek képesek kölcsönösen rávilágítani egymás hibáira és képesek is azon változtatni. Egyrészt, hogy azzal a másik félnek jót tegyenek, másrészt, hogy maguk is megszabaduljanak az adott rossz tulajdonságunktól, de legalábbis csiszoljanak rajta, amilyen mértékben tőlük telik.
Egy kapcsolat akkor lehet tökéletes a földi létünk értelme szempontjából, ha szembesítjük a másik felet a hibáival, illetve képesek vagyunk a másik fél által megjelölt saját hibáinkat felismerni és dolgozni azon. A társunkért és magunkért. Fontos továbbá, hogy amin nem tudunk változtatni a másik félben, azt képesek legyünk - szintén kölcsönösen - elfogadni. Egy kapcsolat, legyen az baráti vagy magánéleti, így működhet teljesen és így működhet egyáltalán.

224., A lélekfejlődés azon szakaszán, ahol mi járunk, még természetes, hogy vannak hibáink. Sőt, ha nem lennének, már nem is kellett volna ide érkezzünk. S az is természetes, hogy követünk el olyan hibákat, melyeket ebben a testi életünkben már nem tudunk helyrehozni. Fontos tudnunk azonban, hogy jelen életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek, s amit itt nem tudunk megoldani, kijavítani, arra még számtalan újabb lehetőségünk lesz. Sőt, nem is fog békén hagyni bennünket egy adott helyzet egész addig, amíg a vele kapcsolatos hibáinkat meg nem oldottuk.

225., Az egyik, ha nem a legfontosabb dolog, amivel nincsenek igazán tisztában az emberek, hogy ha másokat gyűlölnek, másokra haragszanak, másokat támadnak, valójában saját maguknak ártják a legtöbbet. Mindaz az az energia, mely az indulatukban benne van, elsősorban saját magukra hat, a saját testükben, a saját lelkükben fejeződik ki annak ártó és mérgező hatása.
Bárki, amikor valaki mást gyűlöl, akár szavakkal támad, feléje indulatokat fogalmaz meg, elsősorban saját magát mérgezi vele. Azt gondolom, hogyha ezzel igazán tisztában lennének az emberek, egy sokkal szebb világban élhetnénk.
Természetesen érthető sokszor az indulat. S ha már egyszer megszületett bennünk, s nagyon kikívánkozik, sokkal rosszabb lenne, ha nem adnánk azt ki. Ugyanakkor rendkívül sokat segíthet az indulatok meg nem születésében, vagy éppen a kezelésében, annak minél mélyebb tudása, hogy ez valójában egy saját magunk felé forduló fegyver. Ha hagyjuk, hogy mások felé gyűlölködő és szító indulatok szülessenek bennünk és áramoljanak ki belőlünk, akkor azzal folyamatosan, saját magunkat mérgezzük.

226., Két olyan lélek, akik az átlagosnál erősebben kötődnek egymáshoz, még akkor is élhetnek meg egymással kapcsolatos rendkívüli megéléseket, amikor fizikailag már nem lehetnek együtt. Hisz a köztük lévő erősebb energiaáramlás ezt létrehozza.

227., A lélek mindig abból táplálkozik, amit átél. A lélek számára a mindenkori megtapasztalásai éppen olyanok, mint a testnek az étel. S míg a testet is meghatározza a bevitt étel, tehát az egészséges építi, az egészségtelen rombolja, úgy a lelket is építi a pozitív, jó érzésű megtapasztalás és lehúzza az ennek ellenkezője.

228., Az a fizikai világ, melyben most élünk, minden szépsége ellenére sem tartozik a legkellemesebb helyek közé.
Az erőszak rendkívüli mértékben van jelen, mely a földi természet és az itt jellemző viszonylag alacsony lélekfejlettségi szint sajátossága.
A testünk nagyon sérülékeny, könnyen és bármikor képes pokollá változtatni a benne élő lélek mindennapjait.
A szeretteink elvesztése bármikor fenyegető eshetőség.
A földi sorsút során tehát bármikor érhet bennünket erőszakos cselekmény, természeti katasztrófa, testi fogyatékosság illetve fájdalom, és a szeretteinktől, a véglegesnek tűnő elválás okozta lelki sokk.
Amikor egy szerettednek eljön az idő, hogy vissza kell térnie innen a szellemvilágba, az igazi otthonunkba, ahol nyugalom és boldogság veszi körbe, s te közben majdnem elveszel a fájdalomban, mindig jusson eszedbe: a szeretted mitől szabadulhatott meg végre.

229., A földi világban kizárólag az emberi lélek rendelkezik szabad akarattal. Minden más élőlény a fajára jellemző ösztön programot követi. Egyedül az ember az, aki dönthet. S a döntésével az állati, de akár a növényi létforma alá is süllyedhet, ugyanakkor emelkedhet olyan magasságba is, amilyen magasság csak elképzelhető.

230., A lelked nem csak kapcsolódik a testedhez, hanem körbe is öleli azt, így a mindenkori állapota közvetlenül hatást fejt ki rá. Ha a lelked nyugodt, a tested is ebben a harmóniában fürdik. De ha a lelked zaklatott, akkor ezen feldúlt energiák ezer nyíllal sebzik meg.
Ha tehát a lelked nyugtalan, a tested sosem ússza meg károsodás nélkül.

231., Vannak olyan életutak, melyekben nem egy, hanem több úgynevezett kilépési ponttal is tervez az adott lélek. Ez utóbbi esetben, minden ilyen kilépési pontnál a lélek a szellemi segítőivel egyeztet (a mostani személyiség tudta nélkül), hogy azon a ponton távozzon innen, vagy egy következőn. A döntést (legkésőbb a lehetséges kilépési pontig) természetesen és döntően a most megélni szükséges sorsút érdekeit figyelembe véve hozzák meg, s nem a mostani személyiség vágyai alapján.
Amikor egy ilyen közbenső kilépési ponthoz érkezünk illetve haladunk át rajta, nem minden esetben vesszük illetve vehetjük észre a mostani személyiségünkkel, hogy épp egy kilépési pontunk volt. Hiszen vannak olyan esetek, amikor egy valamivel korábbi döntésünk értelmében változik a jövőnk és változik az az alternatív út, ami bekövetkezhetett volna. Így az az esemény, mely a testi távozásunkat okozta volna egyik lehetséges jövőutunkon, már nem történik meg velünk, így azt a földi elménkkel már észre sem vesszük.
Amikor olyan esemény történik velünk, ami kis híján a testi halálunkat okozza, nem feltétlen jelenti azt tehát, hogy egyik kilépési pontunk lett volna. Az is lehetséges természetesen, de nem feltétlen, hisz ilyen esemény megtörténik velünk pusztán azért is, mert a jelen sorsutunkban az volt elrendelve.

232., Nagyon sokakban fogalmazódik meg érthető módon az égető dilemma, hogy most merre tovább? A válasz azonban sokkal egyszerűbb annál, mint gondolnánk. Az utunk mindig arra vezet, amerre egyrészről a sorsunk visz (tehát azt elkerülni nem tudnánk), másrészt pedig arra, amerre - a vágyaink, céljaink alapján és anélkül, hogy másoknak vagy magunknak ártanánk - enged bennünket menni.

233., Gondolj bele, hogy mi lenne, ha mindig csak a nappalt látnád. Vagy mindig csak az éjszakát. A nap másik felét sohasem. Ugye milyen torz és valótlan képet alkotnál a tényleges valóságról? Nos, ugyanilyen valótlan képet kapsz bármiről, amiben ketten érintettek, de csak az egyik felet hallgatod vagy tudod meghallgatni.

234., Valójában nagyon egyszerű felismerni, mi szolgálja a szellemi fejlődésünket és mi nem. Mi is a szellemi fejlődésünk? Egyre jobban felismerni, hogy noha különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek vagyunk mindenkivel, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Egyre jobban felismerni, hogy csak azt tegyük mással, amit szeretnénk, ha hasonló helyzetben velünk tennének. Egyre jobban felismerni, hogy csak olyanokat tegyünk másokkal, amelyek őket és bennünket is feltöltenek lelkileg. Nos, így elmondható, hogy minden olyan dolog, ami efelé visz bennünket, az a szellemi fejlődésünket szolgálja, s minden ezzel ellentétes pedig inkább távolabb visz tőle.

235., A szabad akarat mindig állandó és jelen van. Bármikor, megtehetünk bárkivel bármit - természetesen amilyen mértékben azt az adott személy illetve a körülmények engedik. Ugyanakkor azokat a visszahatásokat, melyeket a korábbi tetteinkkel kiváltottunk (a szabad akaratunkkal), s ezek közül is amelyeket jelen testi életünkben kell megéljünk, nem kerülhetjük el. A szabad akarat és az elrendelt sors tehát kéz a kézben jár, de nem sérti egyik sem a másikat.

236., Természetesen azon a szintű fizikai világban, amilyen most a földi is, illetve a lélekfejlődés azon szakaszán, melyen most itt szinte valamennyiünk jár, még nem lehetséges, hogy soha, senkinek ne ártsunk, hogy soha senkit ne bántsunk meg. Hisz ehhez valamennyiünk (tehát a másik fél) kellő tudatossága is szükséges. Így a célunk a teljes tökéletesség helyett elsősorban az kell legyen még, hogy a tőlünk és a körülményeinktől telhető legkevesebb mértékben ártsunk másoknak.

237., Az ismereteim szerint minden előre el van rendelve, semmi sem történik senkivel sem "csak úgy", hanem mindig azért, mert az adott személynek éppen akkor azt kell megélnie a karmikus/lelki előzményei alapján vállalnia szükséges jelen sorsútja szerint. A különbség inkább abban rejlik esemény és esemény között, hogy az mikor rendelődött el: több testi élettel ezelőtt vagy egy órája (hogy két szélsőséget említsek).

238., Mindenki máson csak segíthetsz legfeljebb a saját példáddal, tanácsaiddal, stb., de a dolgok oroszlánrészét már mindenkinek saját magának kell elvégeznie. S ez fontos is, hogy így legyen, hisz csak az az igazán a Tiéd, amiért Te dolgoztál meg. Bármit, amit elérsz eredményt, nagyon fontos tehát, hogy döntően Te dolgozz meg érte, döntően Te érd azt el. Hisz akkor lesz igazán a tiéd, akkor fogod igazán értékelni és becsülni is azt. Akkor válik igazán eggyé veled.
Ezért nem segíthetünk senkinek sem végig menni egy úton. Csak elindulni rajta.

239., Nagyon jól hangzó állítás, miszerint a gondolatainkkal bármit megteremthetünk, amit csak szeretnénk, csupán egy megfelelő technikát kell elsajátítanunk hozzá. Nagyon jól hangzó állítás, ám az ismereteim szerint nem több ennél. Pontosabban fél igazság csupán. A gondolatunknak valóban teremtő ereje van és bizonyos mértékig ezt alkalmazhatjuk is a testi életünk során. Ez a bizonyos mérték pedig azon korlátokig terjed, melyet a most megélni szükséges sorsutunkat ad. A gondolatainkkal tehát teremthetünk, viszont amit jelent testi életünkre vállalnunk volt szükséges, el nem kerülhetjük.
Ugyanakkor nem ez az egyetlen oka annak, hogy a gondolatokkal nem teremthet mindenki szabadon. Gondoljunk bele, a lélekfejlődés azon szintjén, melyen az itt élő lelkek nagy része tart, mi lenne, ha valamennyi gondolat ténylegesen teremtő erővel bírna, és ténylegesen teremtést eredményezne...
A gondolat teremtő ereje olyan eszköz, mely csak bizonyos lélekfejlettségi szint felett adható egy léleknek széles körben. Amikor azt felelősséggel képes és tudja használni. Amikor megértette annak valódi erejét és értelmét. Egész addig csak több kárt okozna másoknak és magának, a lelkileg kevésbé érett használója. Hasonlóképpen, mintha kisgyermek kezébe kést vagy éppen autó kormányt adtunk volna.

240., Jelenlegi testi életed csupán egy a számtalan közül. A számtalan testi életed pedig csak egy kisebb része a teljes létezésednek. Így beláthatod, hogy a jelenlegi testi életed mindössze egy apró láncszeme mindannak, ami te vagy. éppen olyan pici és múló része, mint jelen testi életednek egy perce.
Bár amíg itt vagy, a földi elméd védelme miatt nem lehetsz tudatában az igazi önvalódnak és előző életeidnek sem, de nagyon fontos, hogy mindig úgy tekints a mostani életedre, mint jelen életed egy percére. Mint bár egy fontos és komoly, de mégis egy apró és múló időszakra.
Tudd, hogy bármit amit itt és most elveszítenél, csak látszólag vesztetted el, s bármi, amiről itt és most lemaradnál, valójában csak a jelen életednek nem része. Amikor fájlalsz valakit vagy valamit, mindig jusson eszedbe: ez csak egy perc a valódi életedben!
Természetesen nagyon nehéz a mindennapokban így gondolkodni, hisz jelen életünket egyedüli létezőnek érezzük, a nemrég említett feledés fátyla miatt. De mégis minél inkább próbáljunk ezen a fátylon túllátni, hisz ez a fátyol a földi elménk védelmét szolgálja, de nem célja, hogy az igazságot eltakarja előlünk.

241., Amikor valaki egy olyan személynek okoz lelki fájdalmat, aki azt látszólag (a jelen testi életéből adódóan) nem érdemelte volna meg, s ennek tudatában is volt, noha minden körülményt figyelembe véve, de meglehetősen fájó karmát teremt magának.
Amikor valaki úgy bánt téged, hogy azt te látszólag nem érdemelted volna meg, az sosem téged minősít most. Noha te sem véletlenül kapod, hisz valaha (életeken átívelően) kiváltottad azt, ám a lelki szegénységről ez esetben a másik fél tesz tanúbizonyságot. Te pedig azzal fejezed ki a lelki érettségedet, ha megérted, miért kerültél ilyen helyzetbe, s bár - ha lehetőséged van rá - nem engeded magad tovább bántani, de megbocsájtasz a másik félnek, s elengeded a sérelmeidet vele szemben.

242., Minden ember egy külön könyv, egy külön történet. Ám ha ezek a könyvek, ezek a történetek találkoznak, egymáshoz hozzátesznek, egymásban változásokat idéznek elő. Minden találkozás egy új szín tehát a saját palettánkon, amiről aztán rendelkezhetünk, hogy használjuk-e vagy sem, illetve hogy mihez használjuk, hogy mit színesítünk vele: az éjszakánkat vagy a nappalunkat.

243., Az ismereteim szerint a testi életeink lényege, hogy testben élve is megtanuljuk, egyek vagyunk, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük. Hogy ezt minél inkább felismerjük, s hogy minél pontosabban el tudjuk dönteni mit jó tenni és mit nem, így mindig visszaáramlik felénk mindaz, amit korábban tettünk. De minden akkor, amikor mi azt a legpontosabban át tudjuk érezni. Így amit tettünk (bármi is legyen az), abban a pillanatban egy elrendelést teremt, ami csak a megfelelő pillanatra vár.

244., Hogy idővel mindig csak a jóra emlékezünk, valójában egy jó érzésű lélek orvossága. Egy gyógyír az elmének, hogy a kapcsolata egy elmúlt korszakhoz minél kevesebb fájdalommal járjon.

245., Sajnos nagyon mély lelki pontjainkon hajlamosak vagyunk olyat tenni, amit egyébként, "józanul" nem tennénk. Ezért nem szabad megítélni magunkat (és másokat sem), hisz egy mély lelkiállapot megváltozott tudatállapotot is jelent. Ugyanakkor ha azt később megbánjuk, már kevesebb eséllyel követjük el újra a jövőben és így el is érte tanító célját.

246., A feltétel nélküli szeretettel és az elfogadással mindig jó úton jársz. Ha valaki felé így viszonyulsz, mindig veled marad, s ha másfelé is vinné az útja, mindig vissza fog találni hozzád. Mint ahogy te is örökre ahhoz kívánsz tartozni vagy visszatérni, aki téged feltétel nélkül szeret és elfogad.

247., Onnan tudjuk, hogy valami az utunk, hogy arra nagyon erős belső késztetést érzünk, valamint azt a sorsunk, a körülményeink is támogatják. További ismertetőjele, hogy azzal a lehető legkevesebbet ártjuk másoknak és magunknak. Van azonban egy másik ismérve is annak, hogy az utunkon vagyunk. Méghozzá az, hogy annak megtörténte nem jár görcsös akarással, nehéz harccal, a sorssal való dacolással. Természetesen fontos, hogy tegyünk meg minden tőlünk telhetőt egy célunkért (minél kevesebb ártást okozva ezzel másoknak és magunknak), de amiért már erőltetetten harcolnunk kell, amit feszülten, görcsösen akarnunk kell, az egészen biztosan nem a mi utunk. Aminek ugyanis meg kell történni velünk, valójában elkerülni sem tudnánk.

248., Verseny csak a testi világban létezik. Egyfajta testi ösztön. A lelkünk a szellemi világból származik, a testünk azonban döntően a földi állatvilágból. Az evolúciós, túlélő ösztön így benne él, adva a kísértést, az elemi igényt arra, hogy legyőzzön másokat, hogy erősebb legyen, elsőbb legyen másoknál. Ahonnan a lelkünk származik, viszont nincs verseny. Nem is lenne értelmezhető, hisz az idő is teljesen más fogalmat nyer, mint itt. Mivel a verseny időhöz kötött, így ahol időnélküliség van, ott a verseny is értelmezhetetlen.
Így tehát, bár sok mindenben kényszeresen versenyzünk egymással, de tudnunk kell, hogy abban, amiért valójában itt vagyunk, teljesen szükségtelen. Abban, hogy igyekezzünk minél jobb emberek lenni és maradni, senkit nem kell legyőznünk. Csak saját magunkat.

249., Csak a test, csak az anyag képes elmúlni, s bármi olyan dolog, ami a fizikai világhoz tartozik. Minden más, így a lélek is, képtelen az elmúlásra. Ami a lélek világában van, sosem múlik, legfeljebb ideiglenesen távolabb kerül tőlünk, ha éppen nem szolgálja az aktuális lélekfejlődésünket. De örökre megmarad. Bárkit, akit elvesztettünk, legfeljebb átmenetileg került tőlünk távolabb, de nem múlik el számunkra. Hisz nem tud elmúlni. Csak várni ránk, míg törvényszerűen, újra közel nem kerülhetünk.

250., Ha huzamosabb ideig távol kényszerülünk élni az otthonunktól, nagyon jól tud esni, ha kapunk a szeretteinktől egy képeslapot, egy üzenetet. Mellyel biztosítanak bennünket a támogatásukról, éreztetik velünk, hogy vannak nekünk, s egy kis ízelítőt is kaphatunk ezáltal az otthon melegéből, érzetéből.
Nos... hasonló történik akkor is, amikor egy olyan élményt élünk át, melyben egyértelműen az Égiek üzenetét fedezzük fel.

251., Mindannyian tanítók vagyunk. Mindenkinek, aki a közelünkben van, tanítunk valamit, s mindenki, aki a közelünkben van, tanít nekünk valamit. Lehet, csak később eszmélünk fel rá, de mindig tanulunk. S mindig épp azt, s mindig épp azoktól, amire és akiktől a legnagyobb szükségünk van rá.

252., Bármi, akár egy egészen kis dolog is, amit jó szándékkal és érzésekkel teszel, valójában komoly tanítás minden körülötted élő lélek számára. Akik még nem képesek így érezni, azoknak példamutatás, akik már tudnak, azoknak pedig megerősítés.

253., Sokszor fontosnak tartom megemlíteni, hogy a spirituális ismeretek tudása nem feltétlen mentesít bennünket az esetleges fájdalmak alól. Sőt. Azt mindenkinek fontos megélnie, hisz számos tanítást hordoz magában, valamint elnyomni, elfojtani sem szabad azon érzéseinket, melyet fájdalomban testesülnek meg.
Ha úgy hozza az élet, hogy nagyon mély pontra kerülök lelkileg, én is szinte sutba dobhatom a spirituális tudásomat. Amikor a gödör mélyén vagy, nem feltétlen segít sokat. De! Mindvégig fontos, hogy megtartsd őket és éltesd magadban ezt a világnézetet. Hisz a létrán, melyen jössz fel a gödörből, kezet nyújt és kisegít. Ha nem a hagyományos nézet szerint gondolkodsz, hanem tudod a spirituális igazságokat, ismereteket, az felgyorsítja számodra, hogy kijöjj a lelki gödörből.
A spirituálisan gondolkodás nem a fájdalmadat fogja feltétlen elvinni, hanem segít gyorsabban megértened s feldolgoznod azt és segít gyorsabban talpra állnod. Amikor pedig talpra álltál, segít más szemmel nézni a múltra. Segít annak értelmet és célját adni - olyan mértékben, amilyen mértékben képes vagy befogadni a spirituális világképet.

254., Ami neked apró figyelmesség, másnak a világot jelentheti. A világot tehát valójában nem is a nagy tettek építik, hanem az apró figyelmességek. Nem a nagy pénzért vehető dolgok, hanem azok, melyek ott vannak mindenkinél. Korlátlanul.
Az apró figyelmességek ráadásul nem csak azok pillanatait aranyozzák be, akik adják, s akik kapják, hanem mindenkiét, aki harmadik félként, szemlélőként részesei azoknak.

255., Bármit is teszel egy adott helyzetben valakivel, mindig jusson eszedbe, hogy (életeken átívelően) egyszer majd te leszel ugyanabban a helyzetben és akkor valaki ugyanazt fogja veled tenni. Így érdemes tehát minden pillanatunkat alakítani.

256., A szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket, és mindent megtesznek, hogy azon az úton tartsanak minket, amit leszületés előtt vállalunk volt szükséges, de melyre most tudatosan nem emlékezhetünk.
Noha minden eseményünk mögött óriási szellemi munka húzódik meg, de vannak olyanok, amire különösen felfigyelünk, s melynél egyszerűen látjuk, hogy szó sincs véletlenről, s mintha valakik azt irányították volna.
A sorsszerű események tehát valójában nem mások, mint erőteljesebb megnyilvánulásai ennek az irányító, segítő szellemi munkának.

257., Nagyon nem mindegy, milyen szemmel nézed a világot, az életedet, s annak eseményeit. Fókuszálhatsz a negatív aspektusaira is, de keresheted benne mindazt, amiért hálás lehetsz. Fókuszálhatsz a fájdalomra, a szomorúságra, de a reményre, a spirituális tudatosságra is. Bár nehéz, de Te döntöd el, s a figyelmed energiájával azt fogod erősíteni.

258., Ha valakiről jót feltételezel, de mégis csalódnod kell, sosem te vagy a hibás. Azzal, hogy jót feltételeztél, csupán - mint bárki más - saját magadból indultál ki, tehát abban a helyzetben te jót cselekedtél volna. Téged mindenképpen ez minősít. A másik felet pedig az, amiért csalódnod kellett.

259., A karma (korábbi tetteid következménye) mindig akkor hat vissza, amikor abból a legtöbbet tanulhatod. Amikor lényegében hasonló helyzetben vagy, mint az a személy volt egykoron, kinek azt okoztad. Hisz csak így tudod teljesen átérezni azt, s csak így tudsz igazán tanulni belőle.
Ez pedig önmagában szükségessé teszi, hogy ne egy testi életed legyen, hanem számtalan. Hisz egy életen belül nyilvánvaló, hogy nem tudsz mindenki helyében lenni, akire most hatással voltál.

260., Az a személyiség valóban csak egy életet él, akinek most gondoljuk magunkat. Viszont a személyiség "csak" azért más és más mindig, hogy igazodjon az éppen megélni szükséges karmánkhoz. A lélek azonban, akik valójában vagyunk, mindig e személyiség "mögött" van, s minden személyisége minden tapasztalatát örökre viszi magával tovább.

261., A test akkor érzi magát jól, ha (például) számára ideális hőmérséklet vesz körül. Ha ez jelentősen csökken, alapvetően csökken a komfortérzete is, egy bizonyos ponton túl pedig úgy érzi a hideget, mintha ezer tű sebzené.
A lélek is akkor érzi magát jól, ha hozzá hasonlatos lelkek veszik körül. Akiknek a rezgése, energiája megegyező azzal, ami őbenne is jelen van. Ha viszont olyan lelkek között kell lennie, akik hozzá képest jóval alacsonyabb rezgésűek, épp úgy fogja érezni magát, mint a test az egyre dermesztőbb hidegben. A lélek fázni fog, s úgy érzi, mintha ezer tű sebzené.

262., Viszonylag könnyű úgy békében lenni másokkal, ha alapvetően benned és körülötted is béke van. Természetesen így is szép dolog, de mégis, viszonylag könnyű.
Amikor azonban a lelked romokban, akkor igazán nagy dolog másokat békében és szeretetben hagyni. Ha így is képes vagy rá, akkor értél el igazán komoly eredményt.
Amikor tehát lelki mélyponton vagy, többek között ennek próbatétele, ennek gyakorlása is a fájdalmas élethelyzeted. Hogy úgy is tudsz-e békét adni másoknak, hogy közben benned, a békétlenség dúl.

263., A döntően jó lelkű, jó kedélyű, kedves és mosolygós emberek olyanok a többiek között, mint sötétben a kis lámpások. Bárhol is tűnnek fel, fényt visznek oda, s újra űrt hagynak maguk után, ha elmennének onnan.

264., Van, amikor épp annak nem mondhatod el a benned zajló érzéseket, lelki folyamatokat, aki felé irányulnak azok, mert csak fájdalmat okoznál vele, csak felesleges terheket raknál az adott személyre. Ilyenkor jobban teszed, ha azokat magaddal cipeled. Tudva azonban, hogy nem örökké kell magadba zárnod őket. Ugyanis ha mindketten odaát lesztek, nyitott könyvekké váltok egymás számára. S mindketten szembesültök azzal, min ment keresztül a másik, általatok.

265., A boldogság a felszínt simogatja és telíti be fénnyel. De csak a fájdalom képes igazán mélyen szántani és elérni a lélek legbelsőbb bugyrait. S előhozni olyan sajátunkat, melyekből idővel kincsek lehetnek.

266., Ha hosszabb távon sem engedsz el olyat, ami már mindenképpen távozna az életedből, akkor csak egyre mélyebbre húz. S végül nem lesz szép, az egyébként törvényszerűen bekövetkező elválás. Nem lesz szép, ami akár szép is lehetne, ha időben fejet hajtanál előtte.

267., Minden személyiség vonásunk okkal és céllal van velünk, azokkal leszületés előtt tisztában voltunk. Vagy azért vállaltuk, mert annak leküzdésével van dolgunk vagy azért mert az a tulajdonságunk feltétlen szükséges a jelen sorsutunk ideális megéléséhez.
S hogy egy-egy sajátosságunk, személyiség jegyünk melyik kategóriába tartozik, onnan ismerhetjük fel, hogy milyen mértékben tudunk változtatni rajta.

268., Mindig csak olyan személyek lehetnek körülöttünk, akik lelki értelemben azt tudják adni számunkra, amit a jelen sorsutunk alapján most kapnunk kell (s akinek mi is azt tudjuk adni, amit neki kell kapnia, ez tehát minden esetben kölcsönös). Azt pedig, hogy meddig és milyen mélységben kell egymás életében lennünk, a sors folyamatosan egyértelművé teszi.

269., A testi életek egyetlen célja, hogy (életeken átívelően) mindig visszakapva korábban elkövetett tetteinket, egyre inkább felismerjük, mit jó tenni mással és mit nem. A leszületés előtti életterv ennek megfelelően mindig olyan eseményeket, megéléseket rögzít, amelyeknek a legmegfelelőbb ideje jött el számunkra. Amikor a leginkább át tudjuk érezni az adott korábbi tettünk súlyát, másként szólva amikor mi magunk kerülünk lényegében hasonló helyzetbe, mint annak idején a másik fél volt.
Bár a terv menet közben is változhat, a mindenkori döntéseink fényében, de a fentiek akkor is igazak lesznek rá. Így elmondható, hogy mindig az történik velünk, aminek itt és most velünk történnie szükséges. A pontos ok-okozati összefüggéseket viszont döntően és teljesen odaát látjuk, láthatjuk át.

270., Különleges érték, ha találkozol egy olyan személlyel, akivel kölcsönösen jól érzitek magatokat egymás energiamezejében. Akivel egy nyelvet beszéltek, de legalábbis kialakul egy közös nyelvetek, amit csak egymás között használtok. Akivel mindig van mondanivalótok, több is, mint amennyi időtök. Akivel míg együtt vagy, megváltozik az idő érzékelése... mintha meg is szűnne tán. Akivel míg együtt vagy, feltölt, s egy boldogabb ember leszel a találkozás után, mint előtte voltál.
Különleges érték. Mégsem kerül pénzbe, sőt, azon nem megvehető. Bármennyire is isteni minőségben akarják manapság, hogy tetszelegjen a pénz, mindig is értéktelen ócskaság marad, két lélektárs találkozásánál...

271., Azokat a személyeket, akikkel találkozol, valójában nem a mostani személyiséged, nem te keresed, s nem is ők keresnek meg téged. Ha találkoznotok kell egymással a most megélni szükséges sorsutatok szerint, akkor a sors addig és oly módon mozgatja a szálakat, hogy el sem tudjátok kerülni egymást.

272., Nagyon fontos, hogy a spirituális élményeinkről, gondolatainkról másoknak is beszéljünk, hisz csak így érhető el, hogy egyre többen, egyre inkább merjenek beszélni a sajátjaikról. De mindezt egyúttal kellő tapintatossággal is kell tegyük.
Mivel mindannyian ugyanolyan lelkek vagyunk (csak abban különbözünk, hogy a lélekfejlődés más és más szintjén járunk), illetve ugyanonnan érkeztünk ide, ezért mindannyiunkban ott van a testi életünkön kívüli tudás is. Azonban minél fiatalabb, minél kevésbé fejlett egy lélek, annál erősebb hatást képes kifejteni rá az anyag, annál inkább képes az itt léte alatt elfelejtetni, ki is ő valójában. Így, lélekfejlettség függvénye tulajdonképpen, hogy ki-ki a testi élete alatt mennyire képes elfogadni a túlvilágot (előhívni magából az ezirányú emlékeit, ismereteit). Mivel ezt erőltetni nem szabad, ezért mindenkinek oly mértékben érdemes megnyílnunk, amilyen mértékben ő azt befogadni képes. Megnyílnunk tehát nagyon fontos, de mindig annak figyelembe vételével, hogy az adott személy mennyire képes azt befogadni.

273., Lehet hallani olyan spirituális tanításokról is, amely azt tanítaná, hogy hogyan vonzzunk be valakit, hogyan vonzzunk be egy konkrét személyt.
Én azt gondolom, ennek mindenképpen van egy olyan mellékzöngéje, hogy én akarom irányítani a dolgokat, én akarom irányítani a másik embert, én akarom eldönteni, vonzódjon-e hozzám. Ez pedig semmiképpen sem javasolt út. Inkább a földi elme, az egó dominanciáját jelzi.
Valójában akit neked rendelt a sors, akivel a most megélni szükséges sorsutad szerint találkoznod kell, azt el sem tudnád kerülni.
A fent említett vonzás helyett inkább arra lenne nagyon fontos odafigyelni, hogy akit a sors neked rendelt (akivel találkozol óhatatlanul is), számára a lehető legtöbbet add lelki értelemben, ami tőled és a körülményeidtől telik.
S ha így teszel, a lehető legjobbat "vonzottad" be, amit csak a földi életed alatt lehetett.

274., Mindannyiunk sajátja még, hogy hibázik, hogy rossz döntéseket hoz, melyeket utóbb lát be. Ám ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy (ezekből tanulva) életeken átívelően egyre jobb és jobb döntéseket hozzunk, hogy egyre kevesebbet hibázzunk. Ahogy egyre tapasztaltabbak leszünk, egyre inkább képesek leszünk felmérni már a döntésünk előtt, hogy az jó lesz-e vagy sem.
Azonban a többségünk még nem jár azon a szinten, hogy ez mindig sikerüljön is. Ezért tehát nem szabad(na) magunkat ostorozni. Inkább tanuljunk az ilyen helyzeteinkből, tudva, hogy igazán soha semmit sem tudunk elrontani, hisz a létünk örök, a fejlődésünkhöz szükséges idő pedig végtelen.

275., A testi életeink láncolata, sokasága valójában egyetlen dologról szól: testben létezve is (amikor a másoktól való elkülönültség látszata meglehetősen erős) megtanuljuk, hogy noha valóban különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt saját magunkkal is tesszük.
Ezt megtanulandó, bárkivel bármit megtehetünk, de mindig minden vissza is áramlik felénk (akkor, mikor mi is abban a helyzetben vagyunk, mint annak idején a másik fél, tehát pontosan át tudjuk érezni azt, amit akkor ő érzett általunk). Így ahogy egyre több testi életen haladunk át, egyre inkább felismerjük és tudatosak leszünk abban, mit jó tenni mással és mit nem.
Mivel a testi életek erről szólnak tehát, csak olyan történhet meg itt velünk, amit valaha kiváltottunk, s ami visszahatásának most jött el az ideje.
Ebben - belső sugallatokkal és a külső körülményeink alakításával - odaátról segítenek bennünket, hisz a földi elménk mindezt átlátni képtelen lenne. Mindig olyan esemény gördül tehát élénk, amelyben pontosan azt élhetjük át, amiből (a fentiek értelmében) a legtöbbet tanulhatjuk.

276., Rendszeresen kapunk sugallatot a felsőbb Énünktől vagy a szellemi segítőinktől, sőt, olykor más lelkek is próbálnak gondolatot küldeni felénk. Ezeket persze a legtöbb esetben a saját gondolatainkként fogjuk fel. Ha pedig olyan sugallatról van szó, ami a leszületés előtt vállalni szükséges sorsutunkon tart bennünket (vagy afelé terel), gyakorlatilag ellenállni sem tudunk neki.
A legtöbb esetben tehát fogalmunk sincs arról, hogy az adott gondolat nem bennünk született (nem a mostani személyiségünk gondolata), hanem úgy kaptuk éppen. Azonban mégis olykor-olykor felismerhetjük a különbséget. Például amikor nagyon váratlanul jut eszünkbe valami. Olyas valami, amit be kell látnunk, magunktól aligha találtuk, találhattuk volna ki.

277., Szemlátomást van egy felsőbb szellemi erő, mely folyamatosan figyelemmel kísér, és enged vagy éppen nem enged dolgokat megtörténni veled. S melynek érdekessége még, hogy minél inkább elfogadod a létezését, annál egyértelműbben fog látszani számodra.

278., A kapcsolódás legmagasabb foka, mit el lehet érni a testi élet alatt, amikor szavak nélkül is érti egymást két lélek.
Mert noha odaát ez természetes (hisz a kommunikáció alapját nem a szavak adják, hanem a gondolatok), de testben létezve korántsem szokványos.
Csak olyan lelkek képesek rá, akik tényleg közel állnak egymáshoz. Nemcsak itt, hanem az igazi otthonukban is.

279., Szokták mondani a könny a lélek vére. Ami tulajdonképpen nagyon jó hasonlat. Hisz ha túl sokat ejtünk, épp úgy tönkretesz bennünket, mintha túl sok vért veszítenénk. De ha bizonyos időközönként ejtük őket, épp úgy tisztulunk, frissülünk, épp úgy jótékony hatással lehet ránk, mint például egy időközönkénti véradás.
A könny szó eredete is sokat mondó. Mely szerint aki a könnyeket ejti, megKÖNNYebbül. A sírás tehát rendkívül fontos sajátosságunk, csupán arra kell vigyáznunk, hogy a könnyeinkből, sose túl sokat veszítsünk.

280., Mindig kizárólag olyan személyekkel találkozhatunk, akikkel kölcsönösen azt tudjuk adni egymásnak lelkileg, amit a sorsutunk szerint kapnunk kell. Minél mélyebb hatást vált ki belőlünk valaki, annál nagyobb tanításról van szó, s minél inkább kölcsönösen érezzük a találkozásunk különlegességét, annál közelebb vagyunk egymáshoz lelkileg az adott személlyel.

281., Az életünk valamennyi körülménye, szereplője okkal van az életünkben. Szerves részei azon sorsútnak, melyet leszületés előtt vállalnunk volt szükséges, a karmikus előzményeink tükrében. Akivel találkoznunk kell, így vagy úgy, de találkozni is fogunk, s így vagy úgy, de jeleket vagy belső érzéseket is kapunk, megerősítésként.

282., A karma egy rendkívül összetett és bonyolult rendszer - de valójában a lényege, hogy mindig azt áramoltatja feléd vissza, ami egykoron belőled indult ki, s mindig akkor, amikor az pontosan úgy tudod átérezni, ahogy egykoron mások érezték általad. Egyre inkább rávezetve Téged annak felismerésére, hogy mit jó tenni mással és mit nem, illetve arra, hogy bármit teszel mással, azt saját magaddal is teszed.
A karma egy rendkívül összetett és bonyolult rendszer - minden esetben egyéni ám tűpontos módon működik. De alapvetően két dolgot vesz figyelembe a leginkább: a küldő szándékát és a kapó fél érzéseit.

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.