Kedves Olvasó! Ezen blogomban található a már több, mint ezer gondolatomat tartalmazó "Spirituális gondolataim" című írássorozat, melyet ide kattintva érsz el. Az alábbi gondolataimnak mégis külön bejegyzést szenteltem, ugyanis míg a többiek nagyjából egy-egy sorosak, ezek egy picit hosszabbak.

 

1., Egy esőcsepp vagy, mely valaha az óceánból vált ki, és melyet egy felhő indított útjára. Miután megismerted az elkülönültséget, elkezdesz másokat táplálni, majd egyre több esőcseppel alkotsz egységet. Egy pici ér leszel, aztán patak, majd folyó. Egyre több esőcseppel együtt dobogva. S végül, eggyé válsz az óceánnal, melyből születtél.

2., A világ oly csalóka, de valójában minden belőled indul ki és hozzád tér vissza. Látszólag egyedül vagy egész, de mégis annak csak egy piciny darabja. Magadnak kell haladni az úton, de mégsem egyedül. Egy vagy, de mindenki. A végén számodra is kiderül.

3., Olykor olyan nagy a bánatod vagy az örömöd, hogy a lelked valósággal felforr és legszívesebben kitörne a testedből. De mivel ezt nem tudja megtenni, így csak az arcodon jelenik meg. A szemeden keresztül. S ezek a könnyeid.

4., Amikor egy csendes, nyugodt időszakodban mélyen magadba nézel és elgondolkodsz, akkor megláthatod, hogy mi az, ami már benned van, mi az, amit már elméletben tudsz. Amikor viszont megfigyeled, hogy a mindennapi élethelyzeteidben hogyan viselkedsz, akkor azt láthatod meg, hogy az elméleti tudásodból mi az, amit már sikerült a gyakorlatba is átvinned. Teljes képet akkor kaphatsz tehát magadról, ha összeveted azt a belső képet, mikor önmagad vagy, azzal a külső képpel, melyet másoknak adsz át.

5., A tudatunk az életünk minden pillanatáról naplót készít, feljegyezve minden gondolatunkat, érzésünket, tettünket, s mindazon hatást is, melyet másokban kiváltottunk velük. Ez a napló lesz az egyetlen végül, ami igazán a miénk lesz, s melyet magunkkal viszünk innen. Ez a napló azonban nem csak akkor készül, ha ébren vagyunk, hanem akkor is, amikor alszunk. Vannak olyan pillanatok, amikor hirtelen újra emlékszünk egy rég elfeledett, akár jelentéktelennek tűnő álmunkra, vagy egy idő után hirtelen beugrik egy olyan álmunk, ami az álmodása óta nem volt az eszünkben. Ilyenkor láthatjuk tehát, hogy valójában soha semmi sem merül feledésbe, akár ébren, akár álmunkban történt meg velünk.

6., Minél inkább megértjük, hogy a halál nem végleges elmúlás és nem végleges elszakadás másoktól, annál kevésbé fogunk idegenkedni és félni tőle. Az oda vezető út persze így is félelmetes lehet még, azonban az is átértékelődhet, ha már tudjuk, hogy hova vezet.

7., Lehet olyan, hogy valaki végig szenvedi az életét, mert látszólag nem tanul ugyanazon hibájából, egyszer sem. Azonban ez sem véletlen. A sorsa talán éppen az, hogy így éljen, s odaát, egyben látva az életét, annál nagyobb tanulságot vonhasson le belőle.

8., Nem csak az vagy, akinek most ismered magad, és nem csak annyi az életed, a létezésed, mint amennyit most látsz belőle. Te ugyanúgy isteni minőségű és örök életű lélek vagy, mint bárki más, aki tanulni, s az eddigi hibáit kijavítani jött ide a földi világba. S ha nagyon negatívan gondolsz magadra, akkor éppen szembe mész azzal a tanulási folyamattal, amiért ide érkeztél.

9., Minden dal egy érzés, egy hangulat. S ha egy olyan dalt hallgatsz, ami együtt rezeg a belső világoddal, az nagyon sokat tud segíteni. Mint egy barát, aki pontosan tudja, mi zajlik benned, körbeölel, átjár, s együtt érez veled. Te pedig közben elmondhatsz neki mindent. Mindent, amiért épp azt a dalt hallgatod.

10., Annak a fajta felfogásnak és nézetnek, mely a pénzt és az anyagi javakat helyezi előtérbe és mindenek felett állónak, semmi köze ahhoz, ami valójában és igazán számít. Bár most nagyon sokan elfelejtik ezt és egyre inkább olcsó közhelynek számít a lélek és az általa elért értékek fontossága, azonban mivel mégis ez a legfontosabb, így idővel mindenkinél, újra utat akar majd törni magának. S a fontosságát éppen az jelzi, hogy ameddig nem engedik, a boldogság sosem lehet igazi és tartós.

11., Hogy mi a boldogság? Ez nagyon összetett fogalom. De mégis ha nagyon röviden kellene összefoglalni, akkor úgy gondolom az az állapot, amikor szerethetsz, és amikor téged is szeretnek. S ha mindezt úgy tudod megélni, hogy ha nem is szeretnek téged, te akkor is szereted önmagad, másokat és a világot is - mert tisztában vagy azzal, hogy ki is vagy valójában.

12., Csak azért, mert az emberi érzékszervek nem képesek érzékelni, s csak azért, mert a tudomány jelenlegi eszközei nem képesek bizonyítani a létezését, még senki sem jelenthetné ki biztosan, hogy a túlvilág nem létezik.
Persze azt sem jelentheti ki senki biztosan, hogy létezik, részben az előzőekből fakadóan. S az is tény, hogy biztos képet csak akkor kaphatunk erről, ha mi magunk is ott leszünk már.
De mégis... ha minél teljesebb képet tudunk és vagyunk hajlandóak látni a világból és saját magunkból, ha minél inkább képesek vagyunk befogadni azon jeleket és beszámolókat, melyek a túlvilágra engednek következtetni, annál inkább be fogjuk látni, hogy igen, a túlvilág mégis csak létezik. Még ha az érzékszerveink nem is képesek azt érzékelni, még ha a tudomány jelenlegi eszközei nem is képesek bizonyítani azt, de létezik.
Mert a túlvilág mégiscsak létezik.

13., Bárhogy is döntesz, bárkit is meghallgatva, a döntést végül mindig magad hozd meg, azok alapján, amit belül érzel. S bárhogy is döntesz, ne félj annak következményeitől, hiszen te valójában egy örökké létező lélek vagy, így igazán nagy baj sosem érhet. Nem is az a legfontosabb tehát, hogyan döntesz, hanem az, hogy ne félj attól, amit a döntésed eredményez. Ne félj. Élj.

14., Nagyon sok baj forrása, hogy a testünket egyre jobban elszakítottuk a természettől, a lelkünket pedig a boldogságtól. S még nagyobb baj az, ha az előbbiből adódó problémákat makacsul úgy orvosoljuk, hogy közben még jobban elszakadunk a természettől és a boldogságtól.

15., Ha valami rosszat tettünk, a karma nem feltétlen azonnal hat vissza, hanem megvárja a kellő pillanatot, akár életeken átívelően is, amikor a legtöbbet tanulhatjuk belőle. A lelkiismeretünk azonban azonnal jelez, de az már csak tőlünk függ, hogy észrevesszük-e, s hogy hallgatunk-e rá.

16., Elengedned nem muszáj, s talán nem is kell. Csak elfogadnod. S tudnod, hogy bármi is történjék a testi élet színpadán, a színfalak mögött mindenre fény derül. Legfőképpen arra, hogy mindenki él tovább. Ahogy te is.

17., Vannak, akik úgy tartják, hogy bármit megteremthetünk, bármit bevonzhatunk a gondolatainkkal. Csak akarni kell, csak a megfelelő technikát kell alkalmazni, és bármi a miénk lehet. Én úgy vélem, ez noha igazság, de mégis annak csak a fele. Ezen tanítások ugyanis figyelmen kívül hagyják a karmát, mely a létezésünk egyik alapvető eleme. Megtehetsz bármit, valóban. De amit eddig tettél, annak a következményét vállalnod kell. Meg tehetsz bármit, de annak visszahatását, amit eddig tettél, nem kerülheted el, s nem kerülheted ki. A gondolataidnak teremtő ereje van. De a karma sokkal erősebb nálad, s a gondolataidnál. Azért, hogy tanítson. Hogy megtehetsz bármit, de meg kell tanulnod, hogy mit jó tenned és mit nem.

18., Minden lélek színtiszta fény. Te is. Azonban valahányszor ártasz másoknak vagy magadnak, egy sötét réteget vonsz magad köré, mely egyre inkább eltakarja a fényed. Ezeket a rétegeket aztán csak a fájdalomból és szenvedésből származó megértéssel tudod feloldani. Ha megérted tehát, hogy miért kell szenvedned, egyre s újra fényesebbé válsz, ha pedig nem ártasz többé, akkor a fényed örökké tündökölni fog.

19., A karma nem büntet téged, hanem tanít. Csak annyit szeretne, hogy felismerd, mit tettél másokkal, s ha az nem volt jó, akkor ne tedd többé. S mivel nem büntetni akar, hanem tanítani, ezért nem az a célja, hogy mielőbb vissza hasson, inkább megvárja azt a pillanatot, amikor abból te a legtöbbet tanulhatod.

20., Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen elkezdjenek másként gondolkodni a testi halálról, másként tekinteni rá, hiszen ezzel nem csak magukon segítenek, hanem azon a személyen is, aki éppen távozott.
Ahogy szoktam is írni, a túlvilág ismerete és elfogadása sem mentesít teljesen a fájdalom alól, ugyanakkor mégis, egy teljesen más megvilágításba helyezi az életünket, a létezést. S ha tudjuk, hogy az elválásunk egy szerettünktől sosem véletlen és sosem végleges, akkor mi is más minőségben tudjuk megélni azt, mintha úgy tudnánk, hogy mindennek örökre vége lett.
S így a szerettünk is sokkal nyugodtabb lehet, hiszen érzi rajtunk, hogy mi is elfogadjuk azt, amit ő már tud. Tud, hiszen ő már megtapasztalta, hogy az életünk a testi halállal, nem ér véget.

21., Tény, hogy a gondolataink teremtő erejűek és minél magasabb szinten vagyunk már lelki értelemben, ez az erő annál inkább fokozódik és nyilvánvalóbbá válik. S persze a felelősség is épp úgy növekszik, amivel általa tartozik az adott lélek. Ugyanakkor az is igaz, hogy a felsőbb énünk, illetve a szellemi segítőink a testi életünk alatt viszonylag komoly mértékben felügyelnek ránk ilyen tekintetben is - hogy az ilyen jellegű teremtésünkkel se menjünk nagyon szembe azzal a sorsúttal, amit most a lelkünknek vállalnia kellett.

22., Az emberek egyre jobban eltávolodnak egymástól. Ez nem meglepő, ugyanis olyan világban élünk, élén a fogyasztói társadalom rendszerének eszméivel, ami meglehetősen lélek ölő, csak az anyagot isteníti, s azt sugallja, hogy elsősorban a saját érdekedet nézd. Ugyanakkor ez mégis egy jó alkalom arra, hogy felismerjük, nagyon nem jó, ha a lelket, a lelki érintkezést, a lélek táplálását ennyire a háttérbe szorítjuk, s ezt felismerve, újra elkezdünk egymáshoz közelíteni. Annak dacára is, hogy a világ eszméi, melyben élünk, ellenkezőleg sugallnák.

23., A döntést mindig neked kell végül meghoznod. Egyrészt azért, mert a helyzetedet kizárólag te ismerheted igazán, másrészt pedig azért, mert a döntésedért - szellemi szempontból - csak te tartozol felelősséggel.
Így bár fontos és hasznos lehet, hogy mások véleményét, tanácsát is megismerd, de még fontosabb, hogy a döntést végül magad hozd meg, s később ne is okolj érte senkit.
Sőt, még magadat se hibáztasd, hiszen tudnod kell, hogy akkor, abban a helyzetben azt a döntést láttad, érezted a legmegfelelőbbnek, s ha újra ott lennél, ugyanazokkal a feltételekkel, újra így döntenél. S valójában jól is tetted, hogy ott és akkor így döntöttél, hiszen ha ma már másként döntenél, az azt jelenti, hogy tanultál belőle.

24., Bár ugyanabban világban élünk, mégis mindannyian egy külön világ vagyunk. Pontosabban szólva mindannyian másként éljük meg, más szemszögből tekintünk rá. A világra is, és mindazon hatásokra is, melyek másoktól és a történésekből érkeznek felénk.
Nagyon sok testi életünk van, s mindegyikben többé-kevésbé más és más szemszöget ismerünk meg. Többé-kevésbé más és más személyiséget éltetünk és ennek megfelelően másként, más szemüvegen keresztül is vagyunk képesek másokra, a világra és benne zajló eseményekre tekinteni.
Nagyon sok testi életünk van. S többek között éppen azért, hogy minél több szemszöget, minél több látásmódot megismerhessünk - s így minél többet érthessünk meg másokból, a világból és ezáltal saját magunkból is.

25., Aminek meg kell történnie, az meg is fog.
Bár eléggé elcsépeltnek tűnő mondat, de az egyik legnagyobb igazság ez.
S önmagában már ennek az elfogadása és mélyen beépítése a hétköznapi gyakorlatba, gondolkozásmódunkba, óriási segítség! Nagyon nem könnyű, hisz a földi elme igyekszik tiltakozni ellene és próbálná ezt felülírni így is, úgy is, de ha mégis sikerül minél mélyebben e gondolat mentén élni, akkor az nagyon sok élethelyzetünket megkönnyítheti.

26., Sokan rossznak vélik az életüket, de aztán amikor elveszítenek belőle valami jót, aminek a létezését addig észre sem vették, akkor rájönnek, hogy az életük nem is volt olyan rossz. Sőt, most sem az, hiszen e tanulságból levonható: még mindig lehet olyan jó az életükben, amit jelenleg észre sem vesznek...

27., Vannak olyan spirituális élményeink, melyek csak az életünk egy bizonyos szakaszára jellemzőek. Akkor kapjuk őket, aztán már nem. Ezek az élmények idővel fakulhatnak és hiányozhatnak is, azonban a céljuk mégsem az, hogy a hitünkben elbizonytalanítsanak bennünket. Inkább arról van szó, hogy azokat csak ott és akkor kaphattuk meg, azokat csak ott és akkor kellett megkapjuk. De emlékeznünk kell rájuk mindig, tudva, hogy azok egy életre hivatottak voltak a világnézetünket formálni.

28., Persze több különbség is van álom és valóság között, de az egyik a következő. Az álom egy olyan világ, melyet a mi tudatunk, a mi szellemi erőnk teremt meg a számunkra. A világ, melyben élünk, pedig egy olyan, amit felsőbb szellemi erők teremtenek meg.

29., Egyes emberek olyan ajtókat képesek kinyitni benned, melyeknek a létezéséről addig még csak nem is tudtál. Így viszont olyan helyekre juthatsz el magadban, ahol eddig nem jártál, de ahol most mégis járnod kell.

30., A múltban élni nem szabad, de a múltban utazni nagyon is hasznos lehet. S a múltban utazol akkor, amikor szép emlékeket idézel fel, és akkor is, amikor újra nézed azt, ami a történt, s ahogy reagáltál rá, és próbálsz tanulni belőle.

31., Eltávozott szeretteink sokféle módon tudnak üzenni nekünk. S ennek egyik módja az, amikor egy dalon keresztül teszik ezt. Amikor meghallasz egy dalt, és tudod, hogy nem véletlenül akkor és nem véletlenül az a dal szólalt meg. Meghallod, s egyszerűen tudod és érzed, hogy azt ki küldte neked. De legalábbis, hogy azt valaki, kimondottan neked küldte. Valaki, akit most a szemeddel nem láthatsz.

32., Voltál már úgy, hogy valaki belépett az életedbe, s míg az életed része volt, mellette egy többé-kevésbé más ember lettél? Aztán mikor kilépett az életedből, bár eltűnt belőled e másság és újra a régi önmagad lettél, de teljesen mégsem. Voltál már úgy, hogy történt veled valami, ami által új személyiségjegyeid tűntek fel, aminek a megélése közben úgy érezted, többé-kevésbé más vagy? Aztán az esemény elmúltával újra a régi lettél, de persze mégsem. Nos, ha voltál már így - s azt gondolom, valószínűleg igen -, akkor el tudod képzelni azt is, min megy keresztül egy lélek a testi életei alatt. Bár minden testi élete alatt többé-kevésbé más lesz, mint aki ő valójában, s bár a testi életei után vissza is tér az igazi önvalójához, de mégis... azon személyek által, akikkel együtt volt, s azon események hatására, melyeket átélt, mindig egyre csak több lesz, s azok lenyomatait örökre magába zárja.

33., Hogy miért olyan nehéz megérteni az embereknek, hogy a boldogság nem egy rajtuk kívül álló valami? Szerintem azért, mert a legtöbb ember még nem tart azon a szinten, hogy kellően tudatos tudjon lenni a testi életében, illetve mélyen elfogadja a fizikai világon kívüli, igazi önvalóját. A legtöbb itteni lélek még a testi élete alatt, meglehetősen azonosul mindazzal, amit itt és most magából és a világból lát. Azt hiszi, nincs tovább, nincs más. A véletlenben, szerencsében hisz és abban, hogy van olyan fizikai világbeli hatalom, mely jót akar neki, mely érte dolgozik, s mely kiszolgálja őt. Nem tudja, hogy mindent, mely most szembejön vele, valaha ő saját maga váltotta ki és saját maga is olthatja ki.

34., Az, hogy mindig boldogok legyünk és könnyedén túljussunk a fájdalmakon, itt és most, a lélekfejlődés ezen szakaszán még nem lehetséges. Éppen ezért nem az az elsődleges cél, hogy ne érezzük sosem a fájdalmat, hanem az, hogy megértsük, a fájdalmat nem véletlenül érezzük, hanem azért, hogy tanuljunk belőle.

35., Egy lélek minden testi életében többé-kevésbé más és más személyiséget ölt magára, mindig annak megfelelőt, ami az aktuális tapasztalásához szükséges. Így mindig valamennyire más és más ember lesz, s az addig megszerzett képességeiből is csak az aktuális életfeladatához szükségeseket viszi magával. Azonban egy dolgot mindig láthatóan és érezhetően magán visel. Azt a jellemzőjét, hogy mennyire szándékozik másoknak vagy magának ártani. Minél fejlettebb, tapasztaltabb és bölcsebb egy lélek, annál kevésbé lesz jellemző rá az, hogy szándékosan ártani akarjon másoknak vagy magának. S amit ezen a téren elért és elsajátított, már örökre a sajátja marad.

36., Aki egy halál közeli élményében azt éli meg, hogy a lelkével elhagyja a testét és közben olyan észleléseket tesz, melyek a valóságnak megfelelnek, s melyek utólag bizonyítást is nyernek, akkor az a személy bizony a lelkével elhagyta a testét és úgy szerzett tapasztalatokat. Úgy vélem, hogy az ilyen élményt bármi mással magyarázni, egyszerűen értelmetlen.

37., Amikor valaki rosszul bánik velünk, bántóan lép fel velünk szemben, akkor ő maga utat enged a negatív energiáknak, erőknek. Vagy olyanoknak, melyek benne vannak, vagy olyanoknak, amelyek kívülről érkeznek feléje. Amikor mi, az adott személy ezen lépésére hasonlóképpen reagálunk, tehát szintén bántóan, ingerülten válaszolunk, akkor magunk is utat és teret engedünk azon lehúzó energiáknak és erőknek, melyek azt a személyt is lehúzták.
Bár nagyon nehéz, de ilyen esetben mindig az a feladatunk, hogy legalább mi ne engedjük magunkat lehúzni és ne hagyjuk, hogy negatív erők és energiák ilyen módon hassanak ránk.

38., Szavakkal leírhatatlan és ésszel felfoghatatlan az a fájdalom, s az az érzés, melyen egy természeti katasztrófa áldozatai végig mennek. Akiknek minden, amiért az életükben addig dolgoztak, s megteremtettek maguknak, pillanatok alatt semmivé válik. Bár ne kellene senkinek sem átélnie hasonlót, azonban komoly tanításokat hordoz, mind az átélők és mind valamennyiünk számára. Egyrészről megnyitja az embereket egymás felé. Rávezeti a segítségnyújtásra, s egyáltalán arra, hogy észrevegyük mindazokat, akik mellettünk élnek és végre lehajoljunk, odahajoljunk hozzájuk. Másrészt pedig mindenkit megtanít arra, hogy bármit is érsz el és teremtesz meg magadnak anyagi értelemben ezen a világon, az valójában csak átmenetileg lehet a tiéd, hisz bármikor, egy pillanat alatt elveheti tőled a sors. Ha elfelejtenénk, tehát emlékeztet. Amit a kezünkkel foghatunk, az bármikor múlandó. Csak amit a lelkünkkel s a lelkünkben tartunk, az lehet a miénk örökre.

39., Nagyon sok ember veszi magának a bátorságot, hogy megítéljen másokat. Pedig ezt még Isten sem teszi. Annak ellenére sem, hogy ő az egyetlen, aki pontosan ismeri az adott személy életét, helyzetét. Hisz jól tudja, hogy minden lélek megítéli majd saját magát akkor, amikor odaát szembesülnie és elszámolnia kell az éppen hátrahagyott életével. Nem hogy nem a mi dolgunk tehát megítélni másokat, de még Istené sem. Ezt mindenkinek, csak a saját maga lelkiismerete teheti meg.

40., Mindannyiunk, a leszületése előtt, a szellemi segítőivel közösen eltervezi a leendő életének főbb körülményeit, szereplőit, eseményeit. Azok alapján, amit a lelki előzményei, karmája alapján most megélnie szükséges. A testi életünk alatt mindezt elfelejtjük, hogy kellően ide tudjunk figyelni és kellően tudjuk megélni azt, amit meg kell. Így persze valamennyiünk nem is tudná teljesíteni azt a sorsutat, melyért most leszületett. Éppen ezért, a szellemi segítőink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket és segítik azt, hogy minden a lelkünk terve szerint alakuljon.
Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne szabad akaratunk vagy mozgásterünk az adott életünkben. S azt sem jelenti, hogy ne bánhatnánk meg dolgokat a testi életünk után. Ugyanakkor a lényegi sorsutunkról, annak lényegi körülményeitől és eseményeitől nem térhetünk el. Hisz azzal éppen maga a leszületésünk fő oka és célja veszne el.

41., A menekülés minden esetben nem más, mint annak a problémának az elodázása, mely éppen az életünkben van. Nem megoldása, csupán az elhalasztása. Hiszen egy probléma mindig okkal van jelen az életünkben. Méghozzá azért, mert a lelki, karmikus előzményeinkkel azt korábban kiváltottuk. S addig velünk is lesz, vagy idővel újra és újra visszatér, amíg szembe nem néztünk vele, amíg meg nem éltük, s meg nem értettük a nekünk szánt tanítását. Ha menekülnél tehát egy problémád elől, bár érthető, amit teszel, de mindig jusson eszedbe, hogy a menekülés valójában, s a szó hosszabb távú értelmében, lehetetlen.

42., Még azok a személyek is képesek néha meginogni a túlvilág elfogadásában, akik már nem egyszer kaptak korábban, számukra meglehetősen meggyőző bizonyítékokat. Ez valójában érthető és természetes, hisz a testi életünk alatt döntően a test érzékszerveink dominálnak, s az azokkal felfogott észlelésekből táplálkozunk, s alkotjuk a világképünket. Azok pedig óhatatlanul is azt próbálják sugallni nekünk, hogy csak annyi a világ s benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle. Bár nem véletlen, hogy a testi életünk alatt ilyen komoly hatást gyakorolhatnak ránk a testi érzékszerveink, mégis egyik feladatunk, hogy túl tudjunk látni rajtuk. Hogy bár döntően ide fókuszáljunk, de egyúttal végig tudatában legyünk annak is, hogy ez csupán a teljes egész s a teljes egészünk egy kis része. Ne feledjük tehát, hogy a túlvilágba vetett hitünk vagy meggyőződésünk megingása nem más, mint a testi érzékszerveink ösztönös próbálkozásai, melyeket feladatunk, a lelkünk irányítása alatt tartani.

43., Vannak olyan szkeptikusok a túlvilágot illetően, akiknek egy szellem megjelenése, számukra testet öltése sem jelentene vízválasztót, hisz egyszerűen a képzeletük játékának vélnék azt. Ez azonban teljesen természetes. Ők még nem készek arra, hogy testi életükben is felismerjék a létezés, s a lelkük igazi önvalóját. Később vagy a következő életeik egyikében azonban ez törvényszerűen bekövetkezik majd.

44., Bár különálló lények vagyunk, Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk másokkal, azt valójában magunkkal (is) tesszük.
S mivel nem tehetünk különbséget mások és magunk között, így ahogy másokat nem bánthatunk, úgy magunkat sem. Ahogy másoknak nem okozhatunk fájdalmat, másoknak nem árthatunk, úgy magunknak sem.
Ha mégis olyan helyzet adódna, melyben csak két lehetőségünk van, vagy magunknak okozunk fájdalmat vagy másoknak, akkor az előbbi a helyesebb, hiszen ez esetben az önzetlenségünkről, míg a másik esetben az önzőségünkről teszünk tanúbizonyosságot, de még itt is ügyelnünk kell arra, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzuk magunknak is.

45., Ha valamiért nagyon harcolnod és küzdened kell, még ha azzal érsz is el eredményt, el kell gondolkodj, hogy vajon tényleg ezt akarja tőled a sors? A sors ugyanis sosem azt kéri tőled, hogy harcolj és küzdj. Csak annyit, hogy jó ember légy. S az pedig, hogy jó ember légy, nem jár sem harccal, sem küzdelemmel.

46., Bár az eltávozott szeretted a legtöbb esetben nem érinthet meg a kezével, de megérinthet ezer más módon. Megérinthet egy neked küldött dallal, egy álommal, s egy olyan eseménnyel is, melyben egyszerűen érzed, hogy az ő keze volt benne.

47., A dacból, sértődöttségből magunk köré épített falak olyan falak, melyeket felépíteni nagyon könnyű, de lebontani őket sokkal nehezebb. Így nem az az erős ember, aki ilyeneket emel, hanem az, aki lebontja őket illetve aki nem engedi túl magasra nőni őket.

48., A földi elme tudatossága meg sem közelíti a lelkünk, odaát tapasztalt tudatosságát - tehát sok mindent itt fel sem tudnánk fogni, meg sem tudnánk érteni, ami odaát természetes számunkra. Itt és most tehát szükségünk van némi hitre is.

49., Nem szabad túlzóan arra fókuszálni, hogy ki mit gondol rólunk, hisz az őt minősíti, az ő világát tükrözi. Ennél sokkal fontosabb az, hogy mi döntően csak jót, illetve döntően pozitív jellegű dolgokat gondoljunk másokról, hisz az pedig bennünket minősít.

50., Sosem véletlen az, hogy mi történik velünk vagy éppen mi nem. Felsőbb szellemi erők segítenek ebben, hogy azt a sorsutat éljük végig, amiért most a lelkünk leszületett. Természetesen továbbra is bármit megtehetünk, de az addigi tetteink, életeken is átívelő következményét nem kerülhetjük el. A szabad akaratunknak tehát mindig a múltbeli tetteink visszahatásai a korlátai.
Így lesz olyan, amikor egy vágyunkat, egy célunkat a sorsunk támogatni fog és lesz olyan, amikor nem. S lesz olyan, amikor bár engedni fogja, de csupán próbára tesz bennünket, hogy vajon akkor is ragaszkodunk-e az elképzelésünkhöz, ha azzal másokon kellene keresztülgázoljunk.
Nem akkor vagyunk tehát igazán erősek, nem akkor győzedelmeskedünk magunk felett valójában, amikor egy vágyunkat támogat a sors, s azt végig visszük másoknak való ártás nélkül. Hanem akkor, amikor elfogadjuk, hogy jelenleg nem utunk az adott vágyunk, illetve akkor, amikor leteszünk annak eléréséről, ha tudjuk, hogy azzal komolyabb mértékben ártanánk másoknak.

51., Az emlékek, amikor már nem túl kínzóak, segíthetnek is nekünk. Hisz erőt adhat a tudat, hogy amit elvesztettünk, egyszer bizony élhettük. Egyszer bizony a miénk volt. S nemcsak ez a tudat adhat erőt, hanem a tudatosság is. Hogy tudjuk, nem véletlenül élhettük akkor, s nem véletlenül nem élhetjük most. S ami valójában a részünk, attól sosem válunk el igazán és sosem válunk el véglegesen. Bár a testi érzékszerveink csak a fizikai világra vannak beállítva, de ne felejtsük: nem csak itt élünk és nem csak most.

52., Amikor egy olyan szeretteddel kapcsolatos évfordulóhoz érkezel, aki már nem lehet veled, és aznap olyan különös eseményeket élsz meg, melyek egyértelműen hozzá kapcsolódó üzenetet, jelzést hordoznak, akkor biztos lehetsz benne, hogy mindez nem a véletlen műve. Ezek a jelzések arra próbálják felhívni a figyelmedet, hogy aki most nem lehet veled, továbbra is veled van. Rávilágítanak: bár most nem láthatod, nem érintheted, de több a világ és benne saját magad is, mint amennyit most tapasztalsz belőle.

53., Egyre többen, egyre kevésbé érzik azt, hogy boldogok lennének. Ez azonban nem meglepő, hisz napjainkra sajnos túlzottan eltávolodtunk a természettől és egymástól. A testünk a természet, a lelkünk pedig egymás túlzott távolságát sínyli meg. Ugyanakkor túlzottan közel kerültünk az anyaghoz, s a múlandóhoz, ami még falakat is húz körénk. Így nem csak a távolság választ el mindattól, ami boldoggá tehetne bennünket, de még a körénk emelt, egyre magasabb falaink is. Mindaz, amit talán olykor megfogalmazni sem tudnánk, de égetően hiányzik a mindennapokból: a testünknek a természet, a lelkünknek pedig a lélek közelsége. Mind mások, mind a saját magunk lelkének közelsége. Alapvető lenne tehát ezekhez újra s egyre közelebb kerülni.

54., Lehetnek olyanok, akik az életben segítenek neked vagy megsegítenek téged. De mindig csak oly mértékben, amennyit a lelki, karmikus előzményeid alapján kaphatsz. S bármennyit is kapj, az utat, s a feladatot, mely az úton rád vár, neked kell végül végig járnod és megoldanod. Az úton egyedül kell tehát végig menned, de tőled függ, hogy kitől, milyen és mennyi segítséget kaphatsz. Pontosan annyit, amennyit addig, életeken átívelően te adtál másoknak.

55., Sokan kénytelenek egész életükben mellőzni és hiányolni olyan dolgokat, ami másoknak a mindennapjaik természetes része. Akár a látást, a hallást, a járás lehetőségét, akár azt, hogy az a személy mellett lehessenek, aki mellett lenni szeretnének vagy olyan dolgot tehessenek, amire igazán vágynának. Fontos tudni azonban, hogy semmi sem véletlenül hiányzik az életünkből. Teljesen odaát fogjuk megérteni, hogy az, ami most úgy hiányzik (és nem tudunk ellene mit tenni), miért is nem lehetett most része az életünknek. S azt is fontos tudnunk, hogy jelen életünk csupán egy apró láncszeme a teljes létezésünknek, s ami most nem lehet benne, azon túl tehát, hogy okkal nincs benne, csak a mostani életünk sajátja. A szóban forgó vágyunk tehát nem örökre marad távol tőlünk.

56., Ha nem kell részese légy egy eseménynek, egy balesetnek, egy találkozásának, bárminek, akkor egyszerűen úgy alakul a sorsod, hogy elkerüld azt. Meg fogsz állni valahol akár egy percre, másfelé fogsz elindulni egy hirtelen ötlettől vezérelve, és még sorolhatnám. A sorsodnak és a szellemi segítőidnek számtalan eszközük és lehetőségük van arra, hogy az utadon tartsanak. Azon az utadon, amire te most nem emlékezhetsz, hogy kellően tudd átélni és tapasztalni azt, amiért leszülettél. Aminek meg kell történnie, s akivel találkoznod kell, az a megfelelő pillanatban valósággá is válik számodra. De az sem véletlen tehát, amiről lemaradsz vagy ami kimarad az életedből.

57., Sokakat emészthet a kérdés, hogy vajon szereti-e őket egy olyan szerettük, aki már nem lehet velük? Most ugyan olcsó vigasznak tűnhet, de ha már nem szereti, akkor hiába fáj a kérdés, az a szeretet nem is volt valódi, hisz el tudott múlni. Azonban ha igazi, valódi szeretet volt köztük, ami érdemes arra, hogy bennünk maradjon, s foglalkoztasson bennünket, az biztosak lehetünk, hogy ebben a pillanatban is épp oly élénken él a szerettünkben, mint bennünk. Most is és a jövőben is.

58., Valamennyien ismerhetjük azt az érzést, amikor már az hatalmas megkönnyebbülést jelent, hogy valakinek elmondhattuk, kibeszélhettük magunkból azt, ami a lelkünket nyomja vagy ami éppen boldogsággal tölt el bennünket. Ilyenkor megosztjuk valakivel azt, amit addig csak egyedül cipeltünk, csak egyedül éreztünk, s egy ideig tapasztaljuk is ennek könnyebbségét. Amikor ugyanis a bánatunkat osztjuk, s amikor az örömünket, mindkét esetben a másokkal való megosztás megnyugtató és felszabadító érzése jár át bennünket. A másokkal való megosztás öröme, hisz ilyenkor tudod, hogy nem vagy egyedül. Sem a bánatodban, sem az örömödben.

59., Azok a lelkek, akik nagyon hasonlóak egymáshoz, amikor először találkoznak egy testi életükben, könnyen azt érezhetik, mintha már ezer éve ismernék egymást. Igen, mert a hasonló sajátosságaik abból következnek, hogy hasonló utat tettek meg az életeiken át, s valószínűleg többször találkoztak is már. Az érzést továbbá az is kiváltja az ilyen lelkekben a találkozáskor, hogy saját magukat látják és ismerik fel a másikban. Saját magukat, akit már tényleg ezer éve ismernek.

60., Ha valakit közel engedsz magadhoz, az felelősséggel jár. Ugyanis ha az a valaki a közeledben marad, akkor hozzád kapcsolódott, egy részét hozzád kötötte. S ha ezt a köteléket nem a megfelelő módon vagy időben vágják el, nagyon fájdalmas tud lenni. Ha valakit közel engedsz magadhoz, s az a valaki a közeledben marad, felelősséggel tartoztok egymás iránt. Hogy mennyire vigyáztok arra a kettőtök között létrejött kötelékre. S nem mindegy, ha egyszer bármelyikőtök is el akarná vágni azt, vajon a megfelelő módon vagy a megfelelő időben teszi-e meg.

61., Minden léleknek szüksége van saját maga, és mások társaságára is. Ezért a legideálisabb, amikor egy lélek a hozzá hasonlatosak között lehet. Hiszen egyszerre van másokkal is, s mivel megtalálja bennük önmaga képét, így egyszerre saját magával is.

62., A gazdag embernek, ha tud róla, ha nem, van egy nagy fájdalma. Sosem tudhatja igazán, hogy aki azt mondja neki, szereti, tényleg őt szereti-e, vagy csak a pénzét, az anyagi gazdagságát. És sosem tudhatja igazán, hogy milyen az, amikor valaki azt mondja neki, hogy szereti, s valóban a lelki gazdagságáért érzi azt.

63., Vannak olyan pillanatok, amikor egy bizonyos esemény játszi könnyedséggel megtörténik veled, melynek megtörténtében szinte csak hagynod kellett magad, hogy vigyen a sorsod. S megdöbbenve veszed tudomásul, hogy korábban ugyanezért az eseményért mennyi követ megmozgattál, és mind hiába volt. Nos, nem véletlen az sem, hogy most így megtörtént veled, s az sem, hogy korábban egyáltalán nem akaródzott. Egyszerűen annyi történt, hogy most jött el az ideje, valamint hogy most már nem akartad görcsösen, hogy megtörténjen, s mivel szabadjára engedted, bátrabban odament hozzád.

64., Bár a lélek és a spiritualitás elfogadása lassan, de biztosan egyre többek sajátja lesz, de mégis, az anyag imádata és a lélek elnyomása talán sosem volt olyan erősen jelen, mint napjainkban. "Hála" a fogyasztói társadalom rendszerének, mely úgy vélem, a Földön (az általunk ismert történelemben) valaha volt legkártékonyabb eszme. Legkártékonyabb, mert nem csak az emberi kapcsolatokat, s az emberséget veszi célpontba, legfontosabbként hirdetve, hogy bármi áron igyekezz minél több anyagi javat szerezni, hanem a környezetet, a testünk életterét is sosem látott mértékben pusztítja. Viszont mégis hasznos, és okkal való, hisz - szoktam mondani - valamennyi léleknek ez egy szintfelmérés. Egy szintfelmérés, mely megmutatja, s melyben megmutathatja, hogy hol is tart ő a lélekfejlődése folyamatában. Azonosul-e ezzel az egészségtelen rendszerrel (illetve mely mértékben azonosul), vagy felismeri annak lélek-rideg voltát, és ahogy csak lehet, átlát rajta... meglátván az igazi valóságot, és önmaga igazi valóságát.

65., Az a tiéd, amit megszerzel a korábbi, életeken átívelő tetteid következményeképpen. Az a tiéd, amit valaha te adtál magadból. Így azt már nem kell elvenned senkitől sem, hiszen az már a tiéd. Vagy azonnal vagy akkor, amikor annak eljön a legfőbb ideje.

66., Azt gondolod, hogy benned már nincsen semmi érdekes? Ha így van, ezt legfeljebb a mostani személyiséged, a földi elméd gondolja, illetve érzi így, mely érthető okokból keseredett lehet. Valójában sokkal több van benned, mint most azt csak elképzelni tudnád.

67., Amíg itt vagy lélekként a Földön, a fizikai világban, addig az időt nyomatékosabban érzékeled. Addig kézzel foghatóbban érzed, ahogy múlik. Odaát is van valamiféle időszerűség, tehát alapvetően különválasztható a múlt, ami már megtörtént, a jelen, ami most történik, s a jövő, ami eztán történik majd, de az idő érzékelése mégis egészen más, mint itt.
Mivel a lelkünk igazi otthona a szellemvilág, ezért ott, abban a közegben érezzük magunkat igazán jól, igazán a helyünkön.
Amikor egy olyan személlyel vagy személyekkel találkozol, akikkel egyszerűen számodra is meglepő módon csak úgy repül az idő, akkor tudhatod: egy kicsit otthon vagy. Egy kicsit érezheted azt, amit odaát. Mert akkor, amikor olyan személyekkel vagy, akikkel valósággal repül az idő, akkor olyan személyekkel vagy, akik hozzád nagyon hasonlatosak. Olyan lelkek ők, akikkel odaát is együtt vagy. A lelked felismeri őket, s kicsit úgy érzi, mintha odaát lenne. S ezért érzi úgy az idő múlását is, mint odaát. Ezért érzi úgy, hogy mintha megszűnt volna az időérzékelése. Mintha csak úgy repülne az idő. Mintha nem is lenne idő.

68., Sokféle személy lehet példakép. Magadnak mégis olyat válassz inkább, aki a legtöbbször kedves veled. Aki nem akar neked rosszat, sőt ha módja van rá, segít is. Aki nem bánt meg téged, legalábbis szándékosan. Aki nem sértődik meg rád, és hajlandó mindent megbeszélni veled. Aki általában a jót veszi észre benned, de rávilágít arra is, amin még talán csiszolnod kellene. Aki nem lehúz lelkileg, hanem úgy érzed, még emelkedsz is mellette. Nagyon ritka az ilyen személy, de ezért még értékesebb is. Nagyon ritka az ilyen személy, de ha minél többen követik a példáját, ez változni fog. Minél inkább egy ilyen személy a példaképed tehát, annál több eséllyel fogsz találni te is és mások is, ilyen követendő példát.

69., Bármikor lehetnek olyan személyek körülöttünk, akiknek akár testi adottságukból illetve egészségükből, akár az anyagi biztonságukat tekintve, kevesebb jutott hozzánk képest. Meglehetősen nagy tanítóink ők, hiszen folyton a hálára sarkallanak bennünket. Hogy észrevegyük, milyen jó is nekünk, s hogy mennyire nincs okunk a panaszkodásra.
Természetesen olyan emberek is bármikor lehetnek körülöttünk, akiknek sokkal több jutott egészségből vagy jólétből, mint nekünk (ám azt se felejtsük, hogy olykor ez csak látszat). Ugyanakkor nagyon fontos tanítóink ők is nekünk. Hogy eldönthessük, mire fordítjuk az energiánkat. Irigykedésre vagy hálára. Hisz ez lesz az, ami igazán minősíteni fog bennünket. S ennek próbatétele az, amiért e kétféle emberek ott vannak az életünkben.

70., Nagyon nagy értékkel bírnak az őszinte emberek, bármennyire is fájó esetleg, amit tőlük hallunk. Sokan nem is tudják, mekkora érték! A legtöbben megsértődnek rajta, illetve támadóan lépnek fel. Ők azok, akik a bakancsukkal sárba tipornak egy gyémántot, mert képtelenek arra, hogy lenézzenek oda, ahová lépnek. Ott van az érték előttük, de durván eltiporják, mert fogalmuk sincs arról, hogy éppen mire léptek, sőt, még fel is háborodnak, hogy valami nagyon nyomta a talpukat...
Az őszinte ember értéke tehát mit sem ér, ha valaki azt támadásnak veszi. Ám akkor, amikor azt valaki tükörként látja, és értelmezi, akkor nagyobb segítséget és tanítást kaphat, mint bárkitől!
Persze az, ha valaki őszintének tűnik vagy kíván mutatkozni, még nem jelenti azt, hogy valóban igaz tükröt is mutat nekünk. Tehát ha valakitől bármilyen véleményt is kapunk, mindig mérlegeljünk előtte. Mélyen vizsgáljuk meg magunkat, hogy vajon tényleg igaza van? Ha úgy ítéljük meg, hogy nem, akkor se támadjuk vissza, és tartsuk tiszteletben az adott személy véleményét, tudva, hogy az legfeljebb őt minősíti. Ám ha felismerjük, hogy igaza volt, akkor valóban nagyobb tanítást kaptunk, mint remélhettük volna, s mely tanítást csak úgy kaphattunk igazán meg, hogy a támadás helyett önismeretet végeztünk magunkban.

71., Sokan tapasztalhatták már, hogy amikor annyira szeretnének valamit, éppen akkor nem sikerül, s amikor már szinte elengedték, meg váratlanul mégis megvalósul számukra.
Sok híres mondás is íródott már e téma köré, miszerint akkor igazán a tiéd valami, ha elengeded, illetve akkor kapod meg, ha nem szorítod vagy kívánod görcsösen.
Érdekes, de valóban minden akkor talál meg, mindent akkor érsz el, ha elengeded, ha egy felsőbb akarat döntésére bízod azt. Másképpen szólva, ha belátod, hogy te itt már nem tudsz tenni semmit, s a sorsodra bízod a történést. S valószínűleg éppen ez a tanítás is áll benne: fogadjuk el, hogy a testi életünkben, noha van szabad mozgásterünk, de nem kimondottan mi vagyunk az irányítók. Nem a mostani személyiségünk, hanem egy felsőbb szellemi erő, aki velünk ellentétben pontosan tudja, hogy mi az, amit most meg kell éljünk, meg kell tapasztaljunk, s mi az, amit most el kell érjünk. Ez a felsőbb szellemi erő lehet a felsőbb énünk (a lelkünk), és a szellemi segítőink is, akik velünk (a mostani személyiségünkkel) ellentétben ismerik azt a sorsutat, amiért most leszülettünk. Mi "csak" abban mutathatjuk meg magunkat, hogy milyen emberek, milyen lelkek tudunk lenni mindabban és mindazon keresztül, amit most meg kell éljünk. 

72., A múlt sokat tud ártani, ha csak benne élünk. Ugyanakkor van neki egy előnyös tulajdonsága is. Ha visszatekintünk rá, óriási tanításokat képes átadni számunkra. Hisz újra visszanézve, kielemezve azt, megláthatjuk és felismerhetjük, hogy mi miért történt és hogy milyen hibáinkra világít rá, melyeken dolgozunk kell. Hisz ha megértjük, hogy mi miért történt, megnyugvást kaphatunk, ami segít bennünket a jelenben. S ha rájövünk, hogy milyen hiányosságaink mutatkoztak meg, elkezdhetünk rajtuk dolgozni is, ami pedig segítségünkre lesz a jövőnkre nézve.

73., Hogy valaki mennyire képes átérezni a másik fájdalmát, pláne, amit ő okozott, az azon múlik, hogy valakinek a lelke mennyire van jelen, vagy éppen mennyire van elnyomva a testi létezés súlya alatt és álcája mögött.
Valaki minél többet kapta már vissza életeken átívelően a korábbi, másoknak okozott tetteit, annál inkább tisztában van már ösztönösen annak súlyával, a jelenben.
Másként szólva, minél tapasztaltabb lélek valaki, annál inkább él benne a lelkiismeret, s annál inkább képes meghallani annak kiáltását.

74., Minden, ami körbe vesz bennünket, akár a természet, akár az ételünk, isteni csoda valójában. S ameddig az életünk része, addig nagyon természetesnek tudjuk érezni a létét. De bizony sokaknak nem csak pusztán a létezése csoda, hanem az is, hogyha az életükben létezne...

75., A csillagok és a Világegyetem két dolgot tanítanak nekünk.
A csillagok miután kihunynak, számunkra még végtelennek tűnő ideig tündökölnek, hisz a fényük végtelen időkig utazik hozzánk. Így azt tanítják, hogy akik elmúlnak, még végtelen időkig tündökölnek tovább. Akár a csillagok.
A Világegyetem oly üresnek látszik. Végtelenül hatalmasnak tűnik számunkra, de ennek ellenére mégis azt a látszatot kelti, mintha csak egyedül mi léteznénk benne. Ezzel pedig azt tanítja, hogy jól becsüljük meg az életünket, hisz az páratlan és egyedi.
A csillagok és a Világegyetem azért vannak tehát, hogy felismerhessük bennük a saját végtelenségünket és páratlanságunkat. 

76., Amíg alszunk, nem a testünkben vagyunk, hanem a saját kis asztrál világunkban, s így jobban tudunk kapcsolódni a felsőbb énünkhöz, a lelkünkhöz is. A lelkünkhöz, aki pontosan tudja a válaszokat a bennünket foglalkoztató kérdésekre. Így, amikor tisztán szeretnénk látni egy helyzetünkkel kapcsolatosan, figyeljük meg az ébredésünket követő első gondolatainkat, melyek az adott helyzetünkhöz fűződnek. S jó eséllyel azok lesznek a helyes válaszok. De legalábbis sokkal helyesebbek, mint amit már ezután, visszazökkenve a testünkbe, a földi elménkkel gyártunk magunknak.

77., A lélek mindent megőriz, és azt fel is használja életeken átívelően. Akinek most segítesz, talán ebben az életben nem hálálja meg, s talán ebben az életben nem érezheted az eredményét. De a lelke emlékezni fog rá, és eljön az idő, amikor igazán hasznosítani fogja mindazt, amit egykoron te adtál neki.

78., Olykor annyi akadályt gördít eléd a sorsod, amivel megnehezíti vagy ellehetetleníti, hogy elérd a célod, máskor meg játszi könnyedséggel engedi megtörténni azt. A különbség csupán annyi, hogy ez utóbbi esetben már elérkezett az idő, hogy az adott esemény vagy megélés megtörténjen veled.

79., A lelki gazdagságnak számos kivetülése van. Ugyanakkor úgy vélem, általánosságban az jelenti a lelki gazdagságot, amikor békében tudsz lenni másokkal és önmagaddal is. Amikor lehetőleg nem ártasz senkinek sem, inkább segítesz, jót teszel. Amikor nem ítélkezel, nem gyűlölsz. Amikor alázattal el tudod fogadni azt, amin nem tudsz változtatni (vagy csak úgy tudnál, hogy közben ártasz). Valamint amikor képes vagy önmagadat és másokat is lelkileg feltölteni.

80., A spirituális gondolatok és bölcsességek általában egy végcélt mutatnak be. Egy végcélt, amit majd, életeken átívelően minden léleknek el kell érnie. Ugyanakkor azon lelkek közül, akik most itt élnek, a legtöbben (vagy szinte mindannyian) többé-kevésbé messze vannak még a teljes tökéletességtől, csiszolni magukat tehát még számos jövendő élet áll előttük. Ezért ha van is olyan ember a Földön, aki valamennyi spirituális bölcsességnek megfelel, még nagyon ritka lehet (sőt, kifejezetten ritka). Ám ez természetes tehát. Itt és most még nem a teljes tökéletesség elérése a feltétlen cél (melyet a spirituális gondolatok írnak le), hanem az afelé való törekvés, mindenkinek aszerint, ahogy tőle illetve a körülményeitől telik.

81., Ha valakivel szorosabb érzelmi szállal kötődtök egymáshoz, azt számtalan jel mutatja. Ezen számtalan jel egyike, amikor a testi életed alatt is képes vagy olykor érzékelni az ő, neked szánt gondolatát. Például amikor hirtelen eszedbe jut, s nem sokkal utána üzeneted érkezik tőle.

82., Amikor olyan gondolat érkezik a fejedbe, amit magad sehonnan sem tudhattál volna, akkor bizonyos, hogy valaki olyan szólt hozzád, akit most a szemeddel nem láthatsz. S ha előtte, vagy a gondolat érkezése után gondoltál is egy konkrét személyre, akkor nagyon valószínű, hogy ő volt, akitől a gondolat származott.

83., Napjaink egyik legkiábrándítóbb jelensége, hogy annyira sok mindent, minél díszesebben és vonzóbban igyekeznek csomagolni, de mögötte vagy nincs igazi tartalom, vagy csak olyan áron, ami sokak kifosztásával és elnyomásával jár. De ez is egy próbatétel minden lélek számára. Hogy engedi-e, hogy elragadják a tökéletesnek tűnő külsőségek vagy képes-e mögé látni és felismerni, hogy a hamis csillogás mit rejt.

84., Az eltávozott szeretteink nagyon sokféle módon jelezhetnek nekünk. Van, amikor egy különös érzéssel, amelyben egyszerűen azt érezzük, hogy ott vannak mellettünk. (Ez kiegészülhet akár egy rájuk jellemző illat érzésével is, vagy bármi olyan kísérő jelenséggel, amiből őket ismerjük fel.)
Amikor egyszerűen tudjuk, hogy ki az, akitől e megtapasztalást érezzük, általában azért van, mert a lelke számunkra közben gondolati úton sugallja ezt, vagy mert a lelkünk egyszerűen felismeri őt az energiájáról és ezt ilyen érzetek mentén tudatja a földi elménkkel.

85., Sokan érezhetik úgy olykor, hogy mielőbb szeretnének visszatérni a szellemvilágba. De mégis fontos tudnunk, hogy muszáj alázattal kivárni, míg el nem jön annak ideje. Az idő előtti visszatérés olyan lenne, mintha az iskolából akkor mennénk haza, amikor még hátra van két óránk, vagy ha a munkahelyünket a munkaidő felénél hagynánk ott. Bár nem dőlne össze a világ, de azért egyrészt nem is lenne helyénvaló így tennünk, másrészt pedig nem kérdés, hogy az így kiesett órákat a jövőben pótolnunk is kellene.

86., Vannak olyan emberek, akik alapvetően derűsek és mosolyt csalnak mások arcára, illetve a tudatosságukkal, az élethez való hozzáállásukkal példát mutatnak. Amit adnak magukból, nekik fel sem tűnik, hisz együtt élnek vele minden pillanatban, számukra ez a természetes. S talán azon gondolkoznak, hogy mit adhatnának másoknak, miért is vannak ők ezen a világon. Közben pedig a legtöbbet adják, amit csak ember adhat...

87., Amikor azt érzed egy pillanatban, hogy mintha ez már megtörtént volna veled, mintha ezt már láttad volna, akkor tulajdonképpen igazad is van. Tényleg láttad már azt a pillanatot. Amikor a leszületésed előtt végignézhetted a leendő testi életed. Bár erre most tudatosan nem emlékszel, de mégis van úgy, hogy egy konkrét helyzet átélése közben, ezek az emlékek feltörnek belőled. S ez a 'déjá vu' érzés.

88., Az eltávozott szeretteink bár sokféle módon tudnak hozzánk szólni, de az álmok az a terület, melyet különösen gyakran használnak, hiszen tudják, hogy abban az állapotban vagyunk a legérzékenyebbek arra, hogy érzékeljük is őket, illetve az üzenetüket. Noha sokan vannak, akik ettől függetlenül semmilyen módon nem kapnak jelet a szerettüktől, hisz nagyon sok mindenen múlik mindez. Függ a mi lelki és tudati állapotunktól (például egy nagyon mély gyász vagy éppen erős, görcsös akarás is hátráltathatja a létrejöttét), függ a szerettünk lehetőségeitől és nem utolsó sorban attól a sorsúttól, melyet most élnünk kell. Mindent összevetve a legkevésbé sem kizárt, hogy egy szeretteddel, aki most nem lehet veled, találkoztál már akkor, míg aludtál, csupán nem emlékszel, nem emlékezhetsz rá. Hisz nagyon meglepődnénk (sőt, talán el sem hinnénk), ha tudnánk, hogy a lelkünk mennyi mindent csinál és milyen helyeken jár, amíg a testünk alszik - s ennek legfeljebb töredékére emlékezhetünk az ébredést követően.

89., Van, akivel kapcsolatosan még akkor is csodálatos és rendkívüli megtapasztalásokat élsz át, amikor őt magát a szemeddel már nem láthatod. Már nem része az életednek, mégis köt hozzá egy különleges energia, ami időközönként újra és újra megmutatja magát. Melyben megláthatod, hogy hozzá nem úgy kapcsolódsz, mint másokhoz, s hogy köztetek több van, mint amit a jelen életetek, számotokra valaha is láttatni engedett.

90., Sokszor hallhatjuk, hogy amennyiben nem érezzük jól magunkat, ha szenvedünk, akkor biztos, hogy nem vagyunk az utunkon. Én azt gondolom, ez nem feltétlen van így. Hisz számos esetben sajnos éppen a szenvedés az, amit tapasztalnunk kell, egy korábbi karmánk hatásaként. Annak, hogy nem a leszületés előtt eltervezett sorsutunkon vagyunk, nem az a jele tehát, hogy negatív hatások érnek bennünket. Sokkal inkább onnan ismerhetjük fel, hogy az utunkon vagyunk-e vagy sem, hogy a sorsunk, a körülményeink mit engednek számunkra, s mit nem. Ha például egy fájó élethelyzetben vagyunk, de azon hiába szeretnénk és hiába próbálunk, nem tudunk változtatni, akkor biztosak lehetünk abban, hogy épp az a fájó élethelyzet az, ami most az utunk.

91., Sokan gondolják úgy - érthető módon -, hogy meg kell válogatni, kivel mit osztanak meg magukból, hisz sok esetben visszaélnek a bizalmukkal.
Ez tény, igen. Ez elég szomorú, ugyanakkor egyben ez még értékesebbé teszik azokat, akik viszont megbízhatóak ilyen téren. Továbbá fontos megjegyezni még, hogy amikor valaki bizalmat szavaz egy másik embernek, de az visszaél vele, az sosem azt minősíti, aki a bizalmat szavazta, hanem azt, aki azt eljátszotta, s annak karmikus terhét is ő viseli. Így bár fájdalmas élmény megtapasztalni ezt annak, akinek visszaéltek a bizalmával, de mégis fontos tudnia, hogy az igazi vesztes mégsem ő.

92., Bármennyire is sovány vigasznak tűnik olykor, hogy sosem vagyunk egyedül, hogy vannak lelkek, akik vigyáznak ránk, akik figyelemmel kísérnek és szeretnek bennünket, úgy vélem, mégis nagy segítség lehet ennek a tudata. Főleg akkor, ha már legalább egyszer tapasztalta is valaki, hogy figyelnek rá, hogy bizonyos szellemi erők ott munkálkodnak az élete bizonyos eseményei mögött.

93., A gondolatainknak bár kétségtelenül teremtő ereje van, de adott testi életen belül mégis csak olyan dolgokat teremthetünk meg velük, melyek az akkor megélni szükséges sorsút részei lehetnek. Ha például nagyon vágyunk egy személyre és kívánjuk, hogy együtt lehessünk vele, teremthetjük azt gondolatban, de ha a komolyabb együttlét nem része most az életutunknak, akkor legfeljebb annyi sikerülhet, hogy mondjuk gyakrabban összefutunk vele az utcán...
A gondolatainkkal teremthetünk tehát, ugyanakkor a szellemi segítőink, feljebb valóink folyamatosan figyelemmel kísérnek bennünket és az ő teremtő erejük sokkal erősebb. Azt persze fontos tudnunk, hogy ők a teremtésüket kizárólag annak megfelelően használják, ahogy nekünk, a lelki előzményeink következtében most megélni szükséges sorsutunk szerint tapasztalnunk kell.

94., A harmadik szem fogalma csupán egy képletes fogalom. Mindannyiunknak vannak lelki érzékszervei, sőt, testi életen kívül csak azzal érzékelünk. Ezzel érzékeljük az energiákat, a gondolatokat, a lelkeket, mindent, ami a fizikai világon kívül van. A testi élet során azonban a testi érzékszerveink a dominánsak, elnyomva a lelki érzékszerveinket. Tehát a testi élet alatt döntően nem tudjuk ez utóbbiakat használni. Vannak azonban esetek, amikor e lefedés mégsem teljes és több-kevesebbet mégis tudjuk használni őket. Érzékelhetünk tehát olyan dolgokat is, melyek nem a fizikai világhoz tartoznak. S ilyenkor mondjuk azt, hogy kisebb-nagyobb mértékben, de kinyílott a harmadik szem.

95., Alapvetően úgy gondoljuk, hogy el kellene engednünk egy olyan szerettünket, aki már nem lehet velünk. Ugyanakkor mégis azt gondolom, talán nem az elengedés a leghelyesebb fogalom erre. Hisz hogyan is várhatná bárki tőlünk, hogyan is tudnánk megtenni, hogy elengedjünk egy olyan személyt, akihez kölcsönösen és mélyen kötődünk? Úgy vélem, a helyesebb szó inkább az elfogadás, a megértés. A spirituális ismeretek tudásával.
Az elfogadás és a megértés. Tudva, hogy aki most nem lehet velünk, okkal távozott, sőt, még a távozásának ideje sem volt - szellemi szempontból - véletlen vagy váratlan. S tudva, hogy az elválásunk sosem végleges.
Az így nyert megértéssel és viszonylagos megnyugvással ráadásul nem csak saját magunkon segítünk, hanem az eltávozott szerettünkön is, aki továbbra is érzékel bennünket, s bár megérti a fájdalmunkat, de azért neki is fáj, ha bennünket egy nagy fájdalmak közepette lát.
Nem elengedni kell tehát valójában. Hanem megérteni és elfogadni e fájó helyzetet. Hogy az elválás sosem véletlen, és sosem végleges.

96., Vannak dolgok, események, melyeket előre megérzel, megálmodsz, gondolsz rájuk, s hamarosan ugyanúgy be is következnek. Fontos tudnod azonban, hogy az esetek többségében nem azért történnek meg ezek az események, mert te a gondolataiddal akarva vagy akaratlanul megteremtetted, bevonzottad őket, hanem éppen fordítva. Azok már létező, elrendelt események voltak, így érezhetted, láthattad őket előre, s kaphattál róluk ilyen módon információkat.

97., Nem szabad ostoroznod magad azért, mert bizonyos problémák megoldása vagy helyesen, tudatosan kezelése még nem megy maradéktalanul neked. Bár igyekeznünk kell ezen változtatni, ahogy tőlünk telik, de tudnunk kell, a hibáink még természetes velejárói a létezésünknek. Sőt, éppen ez az oka annak, hogy még itt vagyunk, hogy még le kellett szülessünk a testi világba. Bár mindannyiunknak más és más az, ami még nehéz, de éppen azért nehéz, mert még gyakorolnunk kell azt. Ne csüggedj hát, ha valami nem megy még számodra kellően. Azért vagy itt, hogy gyakorold. S bár saját érdeked, hogy ez előbb-utóbb sikerüljön, ugyanakkor erre újra és újra lesz még lehetőséged.

98., Egy veled történő eseményt mindig utólag látsz át igazán tisztán. Mert ameddig benne vagy a sűrűjében, mindig csak egy részt látsz belőle, illetve túlságosan le is foglal maga a történés, nem jut energiád tehát megérteni azt. Azonban amikor már kiléptél, s távol jársz tőle, egyben látod és tisztább fejjel is tudsz gondolni rá. Ekkor ismered fel több eséllyel azt, hogy mit tanított, miért volt az életed része, s hogy számodra milyen értékkel is bírt.

99., Isten megbocsájt nekünk, de miért olyan nehéz magunknak megbocsájtani?
Mert még nem tudunk úgy szeretni, mint Isten. Nem tudunk még úgy szeretni másokat sem, s így magunkat sem, mint ahogy ő szeret bennünket. Így míg ő képes a megbocsájtásra, mi még nem mindig. Másokkal szemben sem, s magunkkal szemben sem.

100., A változást mindig neked kell kezdened, s aztán változik körülötted a világ is - hallhatjuk ezt oly sok helyen. S ez így is van. Visszahatások formájában mindig olyan körülmények vesznek körül, melyeket valaha te magad indítottál útjára, áramoltattál ki magadból. Persze sokan - érthető módon - hitüket vesztik ebben, hiszen nem látják azonnal a változásuk eredményét.
Tudni kell azonban azt is, hogy nem csak ez az egy testi életünk van. Sőt. Jelen életünk csupán apró láncszeme a teljes egésznek. S nekünk, a testi életeink alatt nem csak az a feladatunk, hogy ráébredjünk arra, miszerint a változás bennünk kell, hogy kezdődjön, hanem arra is, hogy mindez egy életeken átívelő folyamat, melynek most csak egy kis részét látjuk. Minden apró belső változásunk megjelenik körülöttünk is, de nem feltétlen azonnal, hanem akkor, amikor annak számunkra az ideje eljött.
Fontos feladatunk tehát az is, hogy felismerjük, elfogadjuk, testi életünk alatt is, a lelkünk igazi önvalóját, szakítva azzal a nézettel, mely csak a jelenlegi életet és személyiséget képzeli egyedüli létezőnek.

101., Szabad akaratunkkal dönthetünk-e úgy, hogy többé nem akarunk leszületni?
A szabad akarat abban nyilvánul meg főként, hogy mással és magaddal mit teszel, hogy lelki értelemben mit adsz másoknak és magadnak. Azonban mivel azt kell megtanulni a testi életek során, hogy noha különálló lények vagyunk, de mégis egyek, tehát bármit teszel mással, azt magaddal is teszed, így a leszületések szükségessége egészen addig fennáll, míg meg nem érted, hogy mit jó tenni mással és magaddal. Szabad akaratból döntöd tehát el, hogy ezt mennyi idő alatt tanulod meg, de megtanulnod muszáj, s addig a leszületés is szükséges még.
Persze nagyon sokan érzik úgy, hogy többé nem szeretnének leszületni. Azonban ezt a földi elméjükkel gondolják így, odaát a lelkükkel azonban nagyon is tisztában vannak azzal, hogy szükséges-e még.

102., Az álmaink olykor szó szerint jelenítik meg azt, amire utalnak, máskor képletesen bemutatva. Az előbbi esetében könnyen rájöhetünk, hogy milyen, éppen bennünk zajló folyamat vagy velünk történő esemény a forrása, az utóbbi esetében azonban ez sokszor nem túl egyértelmű. Ilyenkor mindig emlékezzünk vissza arra, hogy maga az álom alatt mit éreztünk. Nézzük meg, hogy hasonlót mikor éreztünk, mikor érzünk a mindennapjaink során. S az lesz az, amiből az adott álmunk fakadt, illetve amire az adott álmunk utalni kívánt.

103., A közismert 42 (valójában kb. 40-50 nap) nap, az ismereteim szerint nem egy kötött időmennyiség, melyet a léleknek itt kell töltenie a testi halála után, hanem egy időkeret, mely alatt javasolt átkelnie a szellemvilágba, a földi síkról.
Van olyan lélek, aki szinte azonnal átkel, miután bekövetkezett a testi halála, van, aki egy kis idő után, van, aki a temetését várja meg, s van, aki az utolsó pillanatok egyikében teszi ezt meg. Ez tehát teljesen egyénileg változó és nagyon sok mindentől függ, a lélek lélekfejlettségi szintjétől éppúgy, mint attól, hogy milyen tudatállapotban került ki a testéből.
A kb. 40-50 napos időkeret az, melyen a lélek tehát átkelhet a szellemvilágba, a kifejezetten számára és neki nyíló kapun. A legtöbben ezt meg is teszik. Vannak azonban, akik ezt követően is itt maradnak. Ők is átkelhetnek ezután is, ám az ilyen lelkeknek sok esetben már segítség kellhet, hogy az átkelés döntését meghozzák magukban, s ők maguk kérjék azt. Ekkor újra kinyílik számukra egy kapu, melyen átkelhetnek.

104., A gondolatnak van egy sajátossága, miszerint azonnal ott van annál a személynél, akinek szánták, akinek, aki felé gondolták azt. Az így, mások felől nekünk érkezett gondolatokat, a lelki érzékszerveinkkel tudjuk érzékelni. Ezek azonban a testi élet alatt a test érzékszervei által fedésben vannak, így a mások, nekünk küldött gondolatait lélekként létezve minden esetben érzékeljük, a testi élet alatt azonban csak nagyon ritkán.
Sőt, lélekként létezve nem csak hogy minden esetben érzékeljük, de ez a kommunikáció egyetlen (ám legminőségibb) formája. Lélekként így kommunikálunk tehát más lelkekkel. Gondoljuk számukra, amit szeretnénk, az elérkezik hozzájuk, ők azt érzékelik, s ugyanígy válaszolnak vissza is nekünk. Ez a telepátia.
A telepátia (tehát az előbbiekben részletezett a folyamat) állandóan működik, minden lélek között, éljen testben vagy test nélkül, azonban azon lelkek, akik éppen a testi életüket élik, ezt a legtöbbször nem képesek érzékelni.
Így elmondható tehát, hogy azon szeretteinkhez, akik már nem a testi életüket élik, bárhol és bármikor, akár szóban, akár gondolatban is szólhatunk, ők azt érzékelni fogják.

105., A gondolat az egyetlen egyetemes nyelv. Testben létezve bár rengeteg féle létezik, de a test nélküli létezésben a gondolat az egyetlen nyelv. Testi élet alatt, amikor két lélek telepatikusan kommunikál egymással, ezért értik meg magukat akkor is, ha egyébként az adott életükben teljesen más nemzetiségűek és nem is beszélik egymás anyanyelvét.
Ilyenkor a "küldő" lélek (mivel a testi élet alatt a testéhez kötött) a földi elméjével fogalmazza meg a mondanivalóját a használt anyanyelvén, ám az már gondolatként, annak egyetemes nyelvén megy tovább és ér el a "fogadó" lélekhez. A fogadó lélek (mivel ő is jelenleg a testéhez kötött), érzékeli e gondolatot, a földi elméje pedig lefordítja számára az ő használt anyanyelvére.
Kiegészítésként jegyezném meg, hogy az ilyen jellegű kommunikáció bizonyos esetekben előfordulhat emberi és állati lélek között is - nyilván az adott állat tudatszintjének megfelelő minőségben.

106., Vannak olyanok, akik egy rövid ideig sem tudják igazán feledni egymást, hisz hol az egyikük, hol a másikuk gondol nagyon sokat a másikra. S mivel az ilyen lelkek különösen megérzik a másik gondolatát, így szinte folyamatosan eszükbe juttatják egymást.

107., Nincs is annál fájdalmasabb, mint amikor idő előtt veszítünk el valakit. Amikor úgy érezzük, ez a veszteség nagyon korán következett be, amikor még annyi minden történhetett volna...
Fontos tudnunk azonban, ahogy az "idő" is csupán egy földi fogalom, úgy az "idő előtt" is az. Valójában nem létezik.
Semmi sem következik be idő előtt, s minden úgy történik, ahogy annak most történnie kell. Ám ezt egy magasabb perspektívából fogjuk igazán átlátni és megérteni. Amikor a sorsutunk végén újra visszatérünk a szellemvilágba, és újra olyan szemmel látjuk magunkat és az éppen hátrahagyott testi életünket, ami már az időre is teljesen másként tekint.
Noha egy veszteségben, pláne ha azt idő előttinek érezzük, e szemlélet szinte lehetetlen, de fontos tudnunk tehát, hogy ez csak egy átmenti állapot. Amikor már kiemelkedtünk a fájdalmunkból, s főleg amikor a testi létünkből, akkor minden kérdésünk válaszra talál, s az út végén a megértés vár bennünket.

108., Ide, a testi világba érkezve, csak az előző életeink tapasztalatait hozzuk magunkkal. Melyekre bár tudatosan nem emlékszünk a legtöbb esetben, de mégis bennünk vannak mélyen, s minden döntésünket ezen tapasztalatainkból fakadóan hozunk meg. Innen pedig semmi mást nem viszünk tovább magunkkal a testi életünk végén, mint az ebben az életben szerzett tapasztalatinkat. Melyekre bár nem fogunk tudatosan emlékezni a következő testi életünkben, életeinkben, de mégis, az akkor döntéseinket már a mostani életünk tapasztalataival is felvértezve hozzuk meg.

109., A történelem során bizonyos érdekek mentén - s persze nagyon tévesen - a boszorkány szónak meglehetősen negatív értelmet tulajdonítottak. Valójában azonban arról van szó, hogy az adott személy a testi élete alatt, az átlagosnál többet érzékel a lelki érzékszerveivel, tehát többet érzékel a fizikai világon túli dolgokról: lelkekről, gondolatokról, jövőről, különféle energiákról, stb. Persze ezt a képességet lehet rosszra is használni, s természetesen voltak mindig, akiknek ilyen céljaik voltak, azonban az általános negatív jelző azért került e szóra, mert általuk többet tudhatott meg sok ember a világról és benne saját magáról, nagyobb szabadságot és kevesebb irányíthatóságot eredményezve ezzel, amit egyes hatalmi szereplők nem feltétlen néztek jó szemmel.

110., Amikor olyan személlyel találkozunk a testi életünkben, akinek a lelkével már találkoztunk máskor is, akinek a lelkéhez egy erősebb érzelmi szállal kötődünk ezen az életen túlról, akkor azt - egyéni érzékenységtől függően - felismerhetjük, s átjárhat bennünket az az érzés, mintha már találkoztunk volna. Ami tehát igaz is, hisz tényleg nem most találkoztunk először. Bár tudatosan nem ismerhetjük fel, de mégis, érezve az energiáját, különféle érzetek formájában feljönnek belőlünk az emlékek, illetve ráismerünk az ismerős kisugárzásra.

111., A lélekfejlettség egy bizonyos szakaszán odaát is jelen lehetnek negatív dolgok körülöttünk, főként a saját lelkiismeretünkből fakadóan. Ugyanakkor mindazon rossz dolgok, melyek a testi életünk sajátjai, a túlvilágon nem jellemzőek.
Gondoljunk csak bele: melyek is azok, amik itt, a fizikai világban szinte minden rossznak a forrásai? Az önzés. Annak a hite, hogy másoktól teljesen különálló lények vagyunk, s az első számú figyelmet saját magunk érdemli. Valamint az elmúlástól való félelem. Annak a hite, hogy csak itt és most létezünk egyszeri alkalommal, s hogy a testünkkel volnánk azonosak. Az egoizmus illetve a halától való félelem valójában azok az érzelmek, melyek végül minden olyan jelenségnek és hatásoknak a forrásai, amiket itt rossznak nevezünk. Viszont épp e kettő az, ami odaát nincs jelen, hisz ott tudjuk jól, hogy mindenkivel egyek vagyunk, illetve hogy nincs halál, nincs elmúlás. Így ezeknek a negatív (saját magunkra és egymásra vetített) hatásai sem érvényesülnek.
S bár a lélekfejlődés egy bizonyos szakaszán mardoshat bennünket a saját lelkiismeretünk odaát, de mégis elmondható tehát: odaát csak a jó vesz körül bennünket.

112., Van úgy, hogy egy tárgyhoz, vagy akár egy dalhoz egy olyan személyt kapcsolunk, akit nagyon szeretünk, de már nem lehet velünk.
Ilyenkor ezt a tárgyat vagy azt a dalt, azzal az energiával töltjük fel, amit e személy emléke vált ki belőlünk, így az azt is fogja ránk visszasugározni. Ezek az energiák nagyon megnyugtatóak, de legalábbis nagyon megérintőek számunkra. Mivel így valamennyire érezzük őt, ezért kicsit olyan, mintha újra velünk, de legalábbis valahol a közelünkben lenne. Ezért is ragaszkodunk egy olyan tárgyhoz vagy egy olyan dalhoz, mely a szerettünkre emlékeztet bennünket.
Igaz, a szerettünk enélkül is velünk lehet, de mégis, mivel a testi érzékszerveinkkel őt magát nem érzékelhetjük a legtöbb esetben, ezért lehet fontos egy tárgy vagy egy dal, ami az energiáját, kézzel foghatóbbá teszi számunkra.

113., Valaki olyat mondott rólad, amiért megsértve érzed magad? Ilyenkor mindig gondolkodj el rajta, hogy biztosan nincs igaza? Ha tényleg nincs, akkor próbálj tovább lépni, tudva, hogy egy alaptalan rágalom legfeljebb a megfogalmazóját minősíti. De ha mégis van benne igazság, akkor viszont légy hálás, hogy valaki rávilágított egy rossz tulajdonságodra, melyen így már el is tudsz kezdeni dolgozni.

114., Minden fizikai világot a benne élő lelkek teremtenek, tesznek ilyenné vagy olyanná. Ezért valamennyi világ, mindig a benne élő lelkek többségére jellemző lélekfejlettségi szintet tükrözi vissza. Így van ez a földi világgal is. Ami az ismereteim szerint, ha egy tízes skálán kellene meghatározni, körülbelül hármas szintnek felelne meg.
Vannak ennél tehát alantasabb fizikai világok is, de tény, hogy bőven vannak jobbak is. S a tízből hármas szint nem is meglepő, ha megnézzük, hogy ebben a világban, ami most a Földön található, milyen mértékben van jelen az erőszak, a rosszindulat, a másoknak és önmagunknak ártás, szemben az önzetlen szeretettel.
Ugyan lesújtó ez, de mégis fontos tudnunk, hogy a világok szintjei, mintegy iskolai osztálynak felelnek meg. Nekünk most még ilyen osztályba kell járni, ilyen szinten kell tapasztalni, de ahogy haladunk előre a lélekfejlettségi folyamatunkban, úgy leszünk majd mind magasabb és magasabb világok lakói.

115., Sokan érzik úgy, hogy képtelenek megbízni másokban, igazán kötődni másokhoz érdek nélkül, hisz azt tapasztalják, hogy őt sem szeretik igazán mások és csak érdek kapcsolatokat látnak maguk körül. Azonban mindig fontos tudni, hogy mindenkit kizárólag a saját tettei minősítenek, illetve mindenki kizárólag a saját tettei után vállalja az annak megfelelő karmikus következményeket. Mindannyiunk számára ez egy próbatétel, melyben ki így, ki úgy fog szerepelni. Látható, hogy a többség nem túl fényesen szerepel abban, hogy lelkileg mit ad a másiknak, illetve lelki értelemben hogy bánik másokkal. De ahogy írtam is, mindenki kizárólag a saját tettei által formálja a saját jövőjét, életeken átívelően (is) értve. Ha más csak érdek miatt van veled, érdek miatt közeledik feléd, az őt minősíti, s ő vállalja annak karmikus terheit. Ha te is így teszel másokkal, akkor te is eképpen alakítod a jövőd (az abban téged ért karmikus visszahatásokat), illetve eképpen minősíted magad. Ha viszont a sok negatívum ellenére, mely téged ér, mégis képes vagy lelkileg mások fölé emelkedni, akkor az az igazi erény és eredmény.

116., Szinte az összes meg nem értésünk és el nem fogadásunk abból fakad, hogy jelen testi életünkben csak a mostani életünket illetve a mostani személyiségünket látjuk és tapasztaljuk. Ez azonban a nagy egész csupán egy nagyon kis része. Hisz számtalan testi életünk volt már eddig, és még előttünk is sok állhat, melyek láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz. Ráadásul a mostani személyiségünk is szinte semmi ahhoz képest, akik valójában vagyunk.
Minden meglátásunkat és ítélkezésünket a világgal és benne saját magunkkal szemben, ebből a nézőpontunkból hozzuk - természetesen érthető módon. Ez azonban legalább olyan hibás, mintha egy nagy fővárost, mindössze egyetlen utcájáról vélnénk teljesen (meg)ismerni. Belátható, hogy akár egy lakótelep néhány háztömbjéről is legyen szó, akár egy kertvárosi utcáról, akár egy nyomortelep kis részéről, akár egy luxus övezet néhány épületéről, tehát akármelyik utcáját is választanánk ki egy nagy városnak, és kizárólagosan arra figyelnénk, gyakorlatilag semmit sem tudnánk a teljes városról, és számtalan hibás következtetést vonnánk le.
Mindig gondoljunk tehát ebbe bele, amikor csak a mostani személyiségünket és életünket látva, ítéleteket hozunk a világról, magunkról, s persze másokról is.

117., A gondolat azonnal ott van annál a személynél, akinek szántuk, s a hozzákapcsolt érzelmünk szerinti hatást is gyakorol rá. Bár a testi élet alatt, ezen gondolati hatás a legtöbb esetben nem éri el a tudatos érzékelés szintjét, de vannak olyan személyek, akik az átlagosnál erősebb energiájú gondolatokat tudnak létrehozni.
Ha valakire mérges vagy, s azzal a valakivel valami rossz történik, akkor lehetséges tehát az is, hogy a gondolatod hatott így rá. A személyisége illetve a szellemi segítői pedig engedték ezt, hisz a sorsútjában, mint tapasztalás, benne volt.
Természetesen ez esetben téged is érint e negatív gondolatodnak megfelelően teremtődött karma, ezért is fontos, hogy igyekezz megbocsájtani azoknak, akik bántottak téged, s igyekezz ne táplálni iránta negatív gondolatokat és érzelmeket.

118., Minden testi életünkben más és más személyiséget testesítünk meg, illetve valamennyi esetben eltérő helyzettel és életkörülményekkel nézünk szembe. Bár egy testi élet alatt nem emlékezhetünk tudatosan a korábbi életeinkre, de mivel tudat alatt minden emlék bennünk van, ezért minél több életen és tapasztalaton vagyunk túl, annál megértőbbek, toleránsabbak és empatikusabbak leszünk másokkal szemben. Hisz átérezzük a másik helyzetét.
Tudatosan nem, de ösztönösen tudni fogjuk már, milyen a másik helyében lenni, még akkor is, ha az adott személy teljesen más helyzetben van, mint abban az életünkben mi.
A sorozatos testet öltéseknek ez az egyik fő célja és rendeltetése.

119., A testi egészség a jó lelki közérzetnél kezdődik. Amíg nem tudunk békében élni egymással vagy amíg hagyjuk, hogy bárki vagy bármi békétlenséget szítson közöttünk, addig a testi egészség várat magára. A valódi gyógyszer a testi betegségek túlnyomó többségére: a béke a lelkünkben és béke egymás közt. A gyógyítást, a gyógyulást tehát a békekötéssel kell kezdenünk. A lelkünkkel és egymással.

120., Engedni, ami jön, elengedni, ami megy, megbocsájtani, nem beengedni mások negatív energiáit, elfogadni, megérteni (sőt, szeretni) azt is, aki látszólag azt nem érdemelné meg... Ezek mind nagyon kemény leckék a legtöbb ember számára (ezért is kell, hogy itt legyünk még, s ezért is lesznek még testi életeink jó pár).
De mivel ezek elengedhetetlen fontosságú tételek, ezért amíg egy lélek ezeket mind nem tudja maradéktalanul, addig a karma körforgása és a testi életek szükségessége érvényes rá nézve.
Igaz, hozzá tenném még, hogy csak nekünk számítanak ezek kemény leckéknek. Nekünk, akiknek most itt szükséges élniük, ezen a szintű fizikai világon. Ahogy egyre fejlettebb lelkek leszünk, úgy egyre könnyebbeké válnak ezek majd. Mint ahogy az iskolában is, egy harmadik osztályosnak nyilván nagyon keménynek tűnik még egy hetedikes vagy nyolcadikos tananyag. Azonban mire odaér, nem feltétlen lesz nehezebb annál, mint amit már most tud, mint amit a közelmúltban tanult meg.

121., Három féle ember van. Az egyiket nem érdekli, mi lesz a földi természet sorsa. Úgy gondolja, őt szolgálja ki, mással nem foglalkozik. A másik igyekszik vigyázni rá, ahogy tőle telik, mondván, nem mindegy, mit ad tovább a jövendő generációknak. S végül a harmadik, aki tudja jól: a jövendő generációk között ő épp úgy közte lesz, hisz lélekként nem ez volt az utolsó földi élete. Tehát a természetet valójában saját magának őrzi, vigyázza.

122., Minden ember azért van az életedben, hogy tanítsd őt, s hogy ő is tanítson téged. Vannak azonban olyan emberek, akiknél ez meglehetősen nyilvánvaló számodra, és egyértelműen látod (tehát fel is ismered), hogy az adott személy mire hivatott téged rávilágítani. Ha megfogadod az ilyen tanítást, akkor nem csak arról van szó, hogy magadon segítesz, hanem arról is, hogy megtiszteled azt a másik személyt. Megtiszteled és értékeled, amiért az életedbe érkezett.

123., Nincs ember, aki hibátlan volna, akinek ne lenne valami rossz tulajdonsága, amin még dolgoznia kell. Sőt, épp azért kell még - nem is utoljára - itt lennie, mert még van hova fejlődnie lelkileg. Nem az a baj tehát, ha valakinek vannak hibái. Hanem az, ha nem látja be, ha nem ismeri fel őket, valamint ha nem kész azon változtatni.

124., Rendszerint előfordul, hogy valaki, egy meghatározó halál közeli élménye után visszatérve, jelentősen megváltozik, az értékrendjében az anyagi dolgok helyét a lelkiek veszik át. Ez a változás annak köszönhető, hogy az adott lélek mostani személyisége is, kitekintve egy kicsit a feledés fátyla mögül, felismerést kap az igazi önvalójával, valamint az itt léte értelmével kapcsolatban. Amikor visszatér, noha ugyanaz a lélek lesz, s ugyanaz az ember, de mégis mivel betekintést nyerhetett mindabba, ami a testi élet alatt a legtöbb embernél legfeljebb érzés szintjén rejtőzik, így másoktól sokkal jobban fogja tudni, hogy mi is az igazán fontos, amíg itt vagyunk.

125., A lelkek fő feladata a testi életekben, hogy testben létezve is, amikor a másoktól való elkülönültség látszata meglehetősen erőteljes, megtanulják, hogy valójában egyek, s bármit tesznek mással, azt saját magukkal teszik. Ezt nehezíti az anyag káprázata, és az ezzel járó kísértések.
A gonoszság vagy bármilyen negatív érzelem nem más, mint annak a jele, hogy az adott lélek e folyamatának még az elején vagy viszonylag az elején tart - engedi tehát, hogy az anyag káprázata és kísértése ilyen módon hasson rá. Ez aztán minden testi élettel, egyre kevésbé lesz jelen, hisz a karmának köszönhetően szépen lassan minden lélek megérti annak tanítását, amiért addig újra és újra le kell születnie.

126., Sose higgy el mindent, amikor valakiről rosszat mondanak, amikor valakit negatív színben próbálnak feltüntetni előtted. Sajnos jellemző emberi tulajdonság, hogy a rosszat sokkal inkább képesek vagyunk felnagyítani, sőt még ki is egészíteni általunk vélt elemekkel. Így amikor valakiről nem éppen jó indulatú véleményt hallasz, sosem lehetsz abban biztos, hogy annak mennyi a tényleges valóságtartalma. Csak azt fogadd el, amit neked is van lehetőséged tapasztalni, de még ez esetben is fontos, hogy a megértés, a megbocsájtás jelen legyen benned a megítélés, de főleg a visszavágás helyett.
Ne feledd, a megítélés kizárólag az adott lélek dolga, melyet legkésőbb a testi halála után tesz meg, ám akkor törvényszerűen. A visszahatás a karma dolga, melyet a lélek számára legideálisabb időpontban tesz meg, szintén törvényszerűen.
A mi dolgunk kizárólag a megértés, a megbocsájtás. Hisz csak ez emel bennünket lelkileg.

127., Amíg itt vagyunk, a testünk elfedi a lelkünket. A földi elménk elfedi az igazi tudatosságunkat. A fizikai érzékszerveink dominálnak a lelki érzékszerveink helyett. Sőt, az anyag, ha hagyjuk, előbb-utóbb a lelkünket is megöli. (Képletesen értve, hisz a lélek halhatatlan.) Az egyik legfontosabb oka azonban annak, amiért itt vagyunk, hogy az anyagban, a testben létezve is, lelkek maradjunk. Hogy itt se felejtsük el, kik vagyunk valójában, s hogy miért kell itt legyünk.

128., Nagyon sok embernek az egyik legnagyobb és legfontosabb kérdése, hogy mi az ő dolga itt, mi a sorsfeladata. Viszont erre a válasz nagyon egyszerű.
Szeretni. De legalábbis nem gyűlölni. Mindazon megélések és körülmények között, melyeket a sorsa - a leszületése előtti tervének megfelelően - elé állít.
Nagyon sok ember, ennél sokkal fontosabbnak vélt dolgokat képzel a sorsútjaként. Pedig ez a legfontosabb.

129., Bármennyire is nehéz, ne akarj előbb elmenni innen, mint ahogy az időd eljön. Fájdalmas érzés úgy haza érni, hogy rájössz, néhány fontos dolgot nem csináltál meg abból, amiért annak idején útnak indultál. S hogy mik ezek a fontos dolgok, nem a földi elméddel látod és tudod igazán... Ezért nem dönthet a földi elméd arról, hogy mikor végeztél.

130., Sokkal több ember képes elfogadni a túlvilágot valamilyen formában, illetve sokkal több embernek vannak spirituális élményei, mint azt elsőre gondolnánk. Amiért ez mégsem nyilvánvaló számunkra, az azért van, mert az emberek többsége erről nem szívesen beszél, tartva attól, hogy nevetségessé teszik magukat. Ha bátrabban mernénk másokkal megosztani ebbéli tapasztalatainkat, gondolatainkat (természetesen azok felé, akiken pár mondat után érezzük is a nyitottságot), akkor meglepődnénk, hogy milyen sokan vannak hozzánk hasonlóan. Sokan vannak hozzánk hasonlóan, hisz mindannyiunk lelke mélyén ott az igazság, teljesen elnyomni azt pedig kevesebben tudják, mint gondolnánk. És sokan vannak hozzánk hasonlóan, hisz a másik világ itt van körülöttünk folyamatosan, rengeteg embernek okozva ezzel egyszeri vagy éppen rendszeres megtapasztalásokat.

131., Általában és a legtöbb esetben csak a fizikai világot érzékeljük és szinte semmit sem veszünk észre abból, ami azon túl létezik. Ugyanakkor ez ne tévesszen meg. Ez csak azért van így, mert itt és most döntően ide kell figyelj. A lelked bár nem ide tartozik, a lelkednek nem ez az igazi otthona, de most mégis fontos, hogy a figyelmed ide irányuljon. Ez az egyetlen oka annak, amiért - amíg itt vagy -, legfeljebb csak kisebb mértékben láthatod azt a világot, ahová igazán tartozol. Azt a világot, ahonnan ide érkeztél, s ahová innen visszatérsz, ha az időd eljön.

132., Az álmaink mindig üzenetet hordoznak számunkra, de ez még inkább igaz azokra, amelyeket kifejezetten valóságosnak vagy megérintőnek élünk meg. Az álmainkban egy magasabb perspektívából szemlélhetjük magunkat, valamint a földi elménk mellett a felsőbb énünk is nagyobb teret kaphat. Így az álmainkból mindig tanulhatunk, de azokon különösen érdemes elgondolkodnunk, melyek mélyen érintenek. Mélyebb, bennünk és körülöttünk zajló összefüggéseket tárhatnak fel, illetve segíthetnek egy helyesebb döntést meghoznunk.

133., A haragot azért érezzük egy olyan személy felé, aki ártott nekünk, mert azt hisszük, az adott személy a hibás... ami persze igaz is, de valójában mivel minden belőlünk indul ki, ezért a hiba mégis bennünk van, amit csak akkor tudunk igazán kijavítani, ha megbocsájtunk a másik félnek, s persze magunknak is.

134., Vannak olyan napok, melyek egy szerettedhez kötnek, ki már nem lehet veled. Egy ilyen napon a legnagyobb ajándék, amikor átélsz egy olyan élményt, ami egyébként nem szokott veled történni, de ami egyértelműen ahhoz a szerettedhez köthető. Ilyenkor két okból is különleges pillanatokat élhetsz át. Egyrészről mert az a szeretted szólt így hozzád, de legalábbis szellemi erőkön keresztül. Másrészt pedig kézzel foghatóan tapasztalhatod, hogy az életedet figyelemmel kíséri és alakítja, egy tőled független, de tudatos felsőbb szellemi erő is.

135., Lehet olyan tett vagy tulajdonság, amit másokban élesen elítélünk, s azt gondoljuk, hogy mi biztosan képtelenek lennénk rá. Azonban lehetnek olyan helyzetek, melyek belőlünk is ki tudnák azt hozni. Ebbe mindenképpen gondoljunk bele, mielőtt ítélkeznénk.

136., A sorsszerű történések ismérve, hogy csak úgy megtörténnek. Szinte semmit sem kell tennünk érte, de legalábbis nem különösebben kell akarnunk és előmozdítanunk azt. Ha akarjuk, ha nem, megtörténnek velünk, s már-már látjuk, hogy milyen szellemi munka húzódhatott meg a háttérben. Ezek a sorsszerű pillanatok.

137., Kevesen gondolnak bele, de a probléma az sosem véletlen és sosem probléma valójában. Bárki bármilyennel is szembesüljön, azt mindig okkal és kifejezetten neki (vagy neki is) küldi a sors. Abba nem véletlenül sétált bele, nincs olyan, hogy éppen rosszkor volt rossz helyen vagy éppen hozott egy rossz döntést.
A probléma, egy olyan helyzet, melyet az adott személynek meg kell oldania. Azért jön vele szembe, mert még eddig, a testi életei során azt nem volt képes helyesen kezelni. Még nem volt kellően erős benne, még nem volt képes elfogadni és megérteni, amin nem tudott változtatni. S még azon körülmények között nem tudott jó ember lenni és maradni.
A probléma, ami körbe vesz, kifejezetten neked szól tehát (s mindenkinek, aki érintett benne). Hogy újra megpróbáld helyesen megélni - ahogy tőled telik.
Természetesen vannak olyan súlyú problémák, melyeket földi ésszel aligha tudunk elfogadni, hogy bennünket szolgálnának. Azonban hosszabb távon, de legkésőbb odaát már érteni fogjuk mindannak a célját és értelmét, ami történt velünk.

138., Nincs olyan, hogy tökéletes kapcsolat, nincs olyan, hogy igazi társ. Olyan van, hogy találsz valakit, akivel valamiért együtt rezegtek, valamiért úgy érzitek kölcsönösen, hogy együtt van utatok. Olyan van, hogy kölcsönösen elfogadjátok egymás hibáit, s noha formáljátok, változtatjátok egymást, de tiszteletben tartjátok azt, amire nem lehettek hatással a másikban. Végül így lesz hosszú távon egy olyan kapcsolat, amit tökéletesnek és igazinak fogtok érezni.

139., Noha különálló lény vagy mindenkitől, de Istenben, a Forrásban való összekötöttség révén mégis egy vagy mindenkivel, ezért bármit teszel mással, azt saját magaddal is teszed. Ezért bármit teszel mással, az előbb-utóbb benned is kifejeződik. Amit mással éreztettél, azt előbb-utóbb magad is érezni fogod. Ez - más néven - a karma.

140., Ha elültetsz egy magot és másnapra nem kel ki, akkor soha többé nem ültetsz többet? Ha jót teszel, és másnapra rosszat kapsz, akkor többé nem teszel jót? Tudd, hogy amit elültettél, amit kiküldtél magadból, az termést hoz, az visszatér hozzád. Akkor, amikor eljön annak a legmegfelelőbb ideje.

141., Olyan sok minden van benned, ám mindenhez kell egy kulcs, amely engedi azt megnyilvánulni. De nem minden kulcs van nálad. Vannak olyanok, amelyeket csak bizonyos embereknél találsz meg. És olyan is van, amit csak egyetlen egy embernél.

142., Nem lehetsz mindig azokkal az emberekkel és abban a közegben, amit nagyon szeretsz, s amivel a legjobban azonosulni tudsz. Elengedhetetlen, hogy olykor kilépj ebből és olyan helyzetekben is legyél, ami lelkileg nehezebb számodra. Hisz ilyenkor alkalmazhatod a gyakorlatban mindazt, amit elméletben már megtanultál. Az elfogadást, megértést, megbocsájtást, valamint a lelkileg nehéz helyzetek megfelelő kezelését, ezeken keresztül tudod igazán gyakorolni. Amikor tehát úgy érzed, menekülnél, amikor úgy érzed, nem vagy otthon ahol vagy, mindig gondolj arra, hogy most éppen az történik, hogy számot adsz. Számot adsz arról magad felé és a szellemi segítőid felé is, hogy mit tanultál eddig, s hogy azt mennyire tudod a gyakorlatban is alkalmazni.

143., Két ismérve van annak, amikor egészen biztosan olyat tettél, amit a lelked szeretett volna, hogy tegyél. Az egyik, hogy mástól vagy másoktól kifejezetten pozitív visszajelzést kaptál ezt illetően. A másik pedig, hogy te is örömmel tetted azt.

144., Csodálatos érzés felismerni, hogy a sors tényleg a legmegfelelőbb időben küldi számodra a legmegfelelőbb személyeket. S ennek megélésével az is a dolgod, hogy ebben meg tudj erősíteni másokat. Olyanokat, akik még nem ismerték fel vagy nem tudták felismerni ezt a csodát.

145., Nem mindig van ráhatásod abban, ami megtörténik veled. Azt sem tudod maradéktalanul irányítani, hogy közben mennyi örömet vagy éppen fájdalmat élsz át. Egy dologban azonban mindig szabadon dönthetsz. Hogy annak megélése közben, ami történik veled, lelki értelemben mit adsz másoknak. Más szóval mennyire tudsz mindenkor jó ember lenni, és maradni.

146., Minden tettünkkel el kell számolnunk majd odaát. Azonban fontos megjegyezni, hogy valamennyi körülmény számítani fog. Nem mindegy ugyanis, hogy egy bizonyos tettet, milyen élethelyzetben, milyen lehetőségek között, milyen - adott testi életre felvett - személyiségjegyekkel rendelkezve, milyen külső körülmények hatására, s főként, hogy milyen szándékkal követtünk el.
A tettünk alól noha nem mentesítenek ezek bennünket, de azok súlyát tehát mindenképpen befolyásolhatják.

147., Az egyik legalapvetőbb, annak felismerése, hogy a megbocsájtással, a nem gyűlölettel, a nem haragvással, sosem a másik félnek teszünk jót első sorban, sosem neki kedvezünk vele. (Sőt még az is lehet, hogy a másik felet nem is érdeklik a mi érzéseink.) Ha megbocsájtunk, ha nem haragszunk, azzal elsősorban és leginkább saját magunknak teszünk jót. A harag, a gyűlölet, a sérelmek, mind mérgek, melyeket minél tovább hordozunk, annál többet ártanak nekünk. A lelkünknek, s így a testünknek is. A harag, a gyűlölet, a sérelmek, mind nagyon alacsony rezgésű energiák, melyek lehúznak lelkileg, s nem engednek emelkedni. Sem saját magunkhoz képest, sem az a személy fölé, aki bántott bennünket.

148., Ha hibáztál, de azt felismerted, megbocsájtottál magadnak és bocsánatot kértél attól, akinek ezzel ártottál, akkor az út felét megtetted. A végére pedig akkor értél, ha képes vagy többé nem elkövetni azt a hibát.

149., Bárhogy is alakuljon, a felsőbb éned a belső hangod által, a szellemi segítőid pedig a sorsod alakításával biztosítanak arról, hogy mindig a megfelelő döntést hozd, de legalábbis azt, amerre menned kell a jelen sorsutad szerint. A legfontosabb, bárhogy is alakuljon, hogy te közben a legkevesebb ártást és fájdalmat okozz másoknak, s igyekezz a tőled telhető módon a legjobb ember lenni és maradni.

150., Mindannyiunkat csoda vesz körül. Pontosabban a földi elménkkel érezzük csodának, de valójában szellemi erők munkája és figyelme, ami körbeleng bennünket. Ám ha elfogadjuk őket és tudatosan figyelünk is rájuk, csak akkor lehetünk igazán részese e csodának.

151., Bármi lehet isteni vagy éppen ördögi is. Nincs tehát olyan a világon, ami csak isteni vagy csak ördögi lenne. Minden létezése önmagában Istentől (a Fényből, a Forrásból) való, s az dönti el, hogy az Istentől vagy éppen az "ördögtől való" lesz-e, hogy azt milyen célra, milyen szándékkal használják.

152., Ha elveszítjük egy szerettünket, nem csak őt keressük a távozása után, hanem mindazt, aki mi voltunk mellette. Pedig a szerettünk ott lesz körülöttünk, aki pedig mi voltunk általa, bennünk létezik. Örökre.

153., Amiről a legtöbben úgy gondolják, hogy létezik, valójában illúzió. Az idő, az anyag, vagy éppen az elválás bárkitől is, akihez kölcsönösen kötődünk. Amiről viszont úgy hiszik sokan, hogy nem létezik, valójában az igazi valóság. Ez pedig a lélek örök létezése, a halhatatlanság.

154., Letenni egy félelmedet úgy tudod a legjobban, ha megérted, hogy valójában nem is kell tőle félned. Vagy azért, mert belátod, hogy a félelmed forrása egy múltbeli traumád, tehát igazából nem is része a jelenednek, vagy azért, mert rájössz, hogy amitől félsz, valójában nem is tud ártani neked.

155., A spirituális utam során egy valamit kifejezetten megtanulhattam és megtapasztalhattam. Mégpedig azt, hogy hihetetlen mérvű és tudatosságú szellemi munka zajlik a mindenkori életeseményeink, a mindennapjaink mögött. Semmi sem történik velünk, ami nem szolgálna bennünket éppen most, aminek ne most lenne a legfőbb ideje.
Igaz, a jelekből tudnunk kell olvasni, ellenkező esetben saját magunk nehezítjük meg az utunkat, s így persze az Égiek munkáját is. A jelek olvasása tehát rendkívül nagy segítség, s minél fejlettebb és tapasztaltabb lelkek vagyunk, ez annál könnyebb is lesz számunkra.

156., Noha különálló lények vagyunk, de Istenben, a Forrásban való összekötöttségünk révén mégis egyek. Így a lélek bár egyedül valósítja meg önmagát, de mégis, másokkal együtt teljes. Ezért érthetően lételeme, hogy kapcsolódjon (főként vele egy szinten járó lelkekkel), s ne maradjon egyedül.

157., Az, hogy más hibáiból nem tudsz tanulni, csak a sajátodból, még nem feltétlen baj, sőt. Azt gondolom, a saját hibánkból tudunk igazán tanulni, nem a máséból. Így tehát nem is a máséból kell, hisz a saját tapasztalat lesz az, ami igazán rögzül bennünk, s ami így igazán a sajátunk lesz.

158., Azt gondolom, nincs annál csodálatosabb, mikor valaki vagy valami a lelkünket szólítja meg. Mikor valaki vagy valami nem a testünket érinti meg, hanem a lelkünket. S bár most a testi érintést érezzük oly valóságosnak, de valójában a lelki érintésnél nincs valóságosabb és nincs igazabb.

159., Csodálatos érzés, ha olyan személlyel találkozol, akivel mélyen és könnyen kapcsolódni tudsz. Az ilyen személyben egyszerre ismered fel önmagadat és azt, akivé válni szeretnél.

160., Ha megemlékezel valakiről, mindig azt elevenítsd fel, ami örömet adott és mindig azt vedd figyelembe, hogy mit tanított, hogy mit köszönhetsz neki. S ha így teszel, biztos lehetsz abban, hogy elérte a lelke a célját, amiért veled találkozott.

161., Amikor nagyon egyedül érzed magad, mindig gondolj rá, hogy nagyon is sokan vannak körülötted. Bár nem láthatod, mert őket nem a testi érzékszerveiddel észlelheted, de a lelkeddel feléjük fordulhatsz. Csak hinned kell bennük és már érezheted is az érintésüket. Nagyon sok szellemi segítőd van mindig körülötted. Az úton noha egyedül kell haladj, de ott vannak melletted és amiben tudnak, segíteni szeretnének neked. Csak annyit kérnek, higgy bennük. Hogy a lelkeddel így érezhesd őket. Őket és az érintésüket.

162., Senkinek sem segíthetsz valójában, csak utat mutathatsz a szavaiddal és a tetteiddel. Ugyanígy, ha valaki neked segítene, csak akkor tud, ha te elfogadod és megfogadod azt. Tehát csak akkor tudott segíteni neked valaki, ha te magad képes voltál ezáltal segíteni magadon. Ha te eljutottál arra a szintre, hogy ezt képes legyél megtenni. Az úton mindenkinek magának és a saját erejéből kell végig menni. Mert az csak így lesz igazán a saját eredménye és értéke.

163., A fizikai érintést tartjuk a legfontosabbnak a testi élet alatt. Azonban nagyon különleges és felemelő tud lenni az is, ha egy olyan személy érint meg bennünket egy üzenettel, egy jellel, aki nem lehet mellettünk.

164., Nem tudsz mindenkinek segíteni, nem tudod mindenkinek a maximumot adni és nem is vagy képes úgy élni, hogy soha senkit ne bánts meg. Mert még nem tudod magad és a figyelmed millió darabokra osztani, valamint még tapasztalnod is kell sok mindent.
Ezért itt és most, a lélekfejlődésed ezen szakaszán nem lehet még célod, hogy teljesen tökéletes és mindig jó légy. Csak azon dolgozhatsz és csak az várható el magadtól, hogy mindig annyira legyél jó, ahogy tőled és a körülményeidtől telik. 

165., Mindenki azért van az életedben, hogy tanítson és segítsen téged. Bár e kettő összefonódik, mégis megfigyelhető, hogy ki az, aki inkább tanítást ad át neked és ki az, aki döntően azért van melletted, hogy segítsen.

166., Hogyan is várhatnánk el, hogy ne legyen fájdalmak az életünkben? A lélekfejlődés azon szakaszán, ahol mi járunk, még többé-kevésbé messze vagyunk a teljes tökéletességtől. Többé-kevésbé messze vagyunk attól, hogy ne legyenek hibáink, tehát hogy akarva vagy akaratlanul is, de ne ártsunk másoknak. Mivel a másoknak való ártás mindig fájdalommal jár, s mivel mindig az áramlik vissza hozzánk, amit korábban kifelé áramoltattunk, így természetes, hogy ezek között fájdalmat is találunk.
A fájdalom ugyanakkor, noha a megélése közben rendkívül kellemetlen, de mégis hasznos számunkra. Hisz tanít, felismeréseket hoz. Ám a hasznát általában nem a megélése közben érezzük, hanem utólag. Ha később visszatekintünk egy fájdalommal megélt élethelyzetünkre, előbb-utóbb mindig meglátjuk, mit tanított, mihez segített hozzá bennünket. S legkésőbb odaát teljes mértékben érteni is fogjuk, hogy mindez bennünket szolgált. Belőlünk indult ki, s hozzánk tért vissza. Az öröm épp úgy, mint a fájdalom is.

167., Egy szeretteddel, akivel már nem lehetsz együtt, nem csak a közös emlékek és érzelmek köthetnek össze, hanem azon spirituális élmények is, melyek csak rólatok szólnak, s melyek még akkor is jelen vannak, amikor ti már nem lehettek egymás életében.

168., Van úgy, hogy valaki akkor is segítséget tud nyújtani számodra, ha csak rá gondolsz. Itt is láthatod és tapasztalhatod, hogy lélek bármikor kapcsolódhat lélekhez, függetlenül attól, hogy testileg hol vannak, vagy éppen melyik világban léteznek.

169., Ha volt már olyan nap, amikor igazán hálás voltál a létezésedért és mindazért, ami az életedben megadatott, akkor sose felejtsd el azt a napot. Mindig emlékezz rá, hogy ezen a napon gondolkodtál a leghelyesebben.

170., Vannak olyan pillanatok, melyeket a legszívesebben megállítanánk, kimerevítenénk és szívünk szerint örökké abban élnénk. Ezekben a pillanatokban élhetjük meg a lelkünk alap állapotát. Melyből ugyan kizökkentünk oly rég, hogy tanuljunk, tapasztaljunk, de melybe előbb-utóbb mindannyian visszatérünk. Sőt, mivel annyira eltávolodtunk ettől az alap állapottól, újra visszatérve oda, sokkal inkább értékelni és megbecsülni fogjuk azt, mint valaha.

171., Mindig azok a személyek fognak az életedbe érkezni, akik pontosan azt tudják számodra megadni, amit most neked tapasztalnod kell. Ha valakitől nem azt kapod, ha valaki nem azt nyújtja neked, amit szeretnél vagy elvárnál, valójában akkor is azt kapod, ami most számodra a legszükségesebb.

172., Ha gondolsz valakire és ő gondol rád, azzal egy kapcsolat teremtődik közöttetek. Egy kötődés, amely a testi világban olykor láthatatlan lehet, de odaát a lélek világában, a gondolat világában nagyon is kifejeződik és megmutatkozik számotokra.

173., Elvben nem sok olyan dolog van, amit ha nagyon akarsz, ne érhetnél el. A gyakorlatban azonban ami nem a te utad, azt vagy nem is akarod elérni vagy akarod, de kellő kitartásod nem lesz hozzá, vagy egyszerűen a sorsod nem fog támogatni az ebbéli igyekezetedben.

174., Szinte a legtöbb, amit megtehetsz valakiért, hogy mellé állsz, s érezteted vele, hogy nincs egyedül. Ugyanígy szinte a legtöbb, amit valaki megtehet érted, hogy melléd áll és érezteti veled, hogy te sem vagy egyedül.

175., Egyszerre vagyunk tanítók és tanulók is. S mindig olyan személyekkel találkozunk, akik olyan tanítást tudnak átadni, melyre éppen akkor szükségünk van, valamint mi is éppen azt tudjuk tanítani számukra, amire nekik van szükségük.

176., Az igazságtalanság érzése, a meg nem értés miatt nagyon sokan fordulnak el a hitüktől, ami persze látszólag érthető is. Ugyanakkor ez csak azért történhet meg, mert a jelenlegi testi életet tudjuk alapul venni. Bár az ezen túli dolgokra nem lehet közvetlen rálátásunk, mégis fontos tudni, hogy ez csupán a nagy egész egy nagyon pici része. S ha csak ez az egy élet alapján ítélünk, tévúton járunk. Hasonlóan, mintha egy ország népét egyetlen emberről, egy nagyvárost pedig egyetlen utcájáról vélnénk teljesen ismerni. El kell fogadnunk, hogy bármit, amit igazságtalannak tartunk, amit nem tudunk megérteni, csak azért lehetséges, mert jelenleg a nagy egész csupán nagyon kis részét láthatjuk.

177., Nem szabad, hogy magadat vagy bármi mást hibáztass egy szeretted eltávozása miatt. Egyrészt mert saját magadat mérgezed vele. Másrészt mert értelmetlen, hisz egy testi halál csak akkor következik be, ha annak elrendelt ideje eljött, azt tehát elkerülni nem lehetett volna. Harmadrészt pedig, mert az eltávozott szeretted érzékel téged és bár megért, de neki is fáj, hogy őt érintő önemésztő érzésekkel vagy tele.

178., Ha egy szeretteddel nagyon rossz történik, ne csak azt nézd, hogy neki miért kellett ezt (akár látszólag igazságtalanul) megélnie. Hanem azt is vizsgáld meg, hogy benned ez milyen tapasztalást és tanítást eredményezett. A kettő ugyanis összefügg. Az adott fájdalmas élethelyzet tehát nem csak a hozzád kötődő személy karmája volt, hanem a tiéd is, csak más-más vonatkozásban.

179., Egy olyan lélekkel, akivel rendkívül mélyen kötődtök egymáshoz, a földi élet színpadán a legtöbb esetben nem azért találkozol, hogy komoly és hosszú távú kapcsolatod lehessen. Hanem azért, hogy komoly és rendkívül mély tanításokat adjatok át egymásnak. Olyanokat, amit csak ti, ezzel a különleges kötődéssel tudtok egymásnak átadni.

180., Katartikus megérintést, rendkívül mély érzésű találkozást megélhetsz valakivel anélkül is, hogy ebben a testi életedben valaha is láttátok volna egymást. Olyan lelkek között fordulhat ez elő, akik között az átlagosnál jóval erősebb érzelmi szál van jelen, az eddigi közös - életeken átívelő - lelki előzményeikből fakadóan. S ilyenkor teljesen természetes, hogy személyes találkozás nélkül is ilyen erős energiákat éreznek a felek, hisz ez esetben nem szükséges a testet felismerni, elég a lelket. A lelket, kinek energiái nem függnek tértől és időtől.

181., Ha haragot tartasz, ezt a mondatot szó szerint kell értelmezned. Haragot tartasz. Nem más, hanem te. S mindaz a méreg és negativitás, ami a haragodba van csomagolva, rád fejti ki a hatását, hisz benned van, te tartod. Viszont amilyen rossz hír ez, legalább olyan jó, hogy te döntöd el, meddig tartod. Ha úgy döntöttél, hogy lerakod, többé nem mérgez téged. S ha igazán megérted és belátod, hogy miért is fontos letenned, akkor sikerülni is fog.

182., Az álom valójában azért is létezik, hogy testi életünkben is rendszeresen megéljünk olyan élményeket, melyek a testünkön kívül történnek. S melyeket nem a testi, hanem a lelki érzékszerveinkkel észlelünk. Melyekben ismét szabadok lehetünk, és a testi kötöttségünk nélkül lehetünk bárhol és bárkivel. Egy kis menedék tehát az álom a léleknek, a testi élet kemény munkája során.

183., Természetesen fontos, hogy megvédjük magunkat - pontosabban szólva, hogy ne engedjük magunkat bántani, hisz ahogy másokat sem bánthatnánk, úgy magunkat sem. Azonban ennél is fontosabb, hogy tudjuk: mindenkit kizárólag a saját tettei minősítenek és kizárólag azért vállalja annak karmikus következményét. Ha valaki bánt téged, az őt minősíti, azért ő vállalja a karmikus következményeket (az pedig nem volt véletlen, hogy éppen téged bántott, hisz azt valaha te váltottad ki). Ha visszaadod neki, akkor újra megteremted magadnak e karmát, ami később újra visszatér hozzád (tehát megint bántani fognak). Lesüllyedsz az ő szintjére, ráadásul a mókuskerékből sem szállsz ki.
A helyes út a véleményem és az ismereteim szerint, ha megérted, hogy okkal kerültél ilyen helyzetbe, s akkor kerülhetsz ki belőle, ha azt elfogadod, elengeded, ám igyekszel felül emelkedni az adott személyen, tehát nem rosszat adsz neki vissza, hanem jót. Persze, amikor tehetjük, inkább kerüljük az ilyen embereket, viszont ha mindig elkerülhetnénk őket, akkor sosem gyakorolhatnánk az előbb említett felülemelkedést és azt a karmát sem tudnánk letenni, ami számunkra e negatív hatást kiváltotta.

184., A lélekben a tökéletessé válás ösztöne épp úgy benne van, mint egy magban a teljes növénnyé válás csírája és biztos terve. Melynek megvalósulása, megfelelő körülmények között kétségtelen. Csak míg egy magnak a föld, a víz, a levegő jelenti a megfelelő körülményeket, addig a léleknek a szeretet. A kölcsönös szeretet.

185., Bárhogy is döntesz a saját magad megfontolásából, az mindig megfelelő döntés lesz. S bár lehet, hogy a döntésed eredménye fájdalom lesz, de ne feledd, itt és most bizony nem csak örömet kell tapasztaljunk, hanem fájdalmat is.

186., A fájdalom nem csak tanít és tapasztalást ad, hanem képes kinyitni olyan ajtókat, mit semmi más, s amik mögött kivételes erők és kincsek rejtőznek. Ha nem létezne fájdalom, a legszebb művészeti alkotásokkal lennénk szegényebbek.

187., Amikor azon mérgelődsz, hogy mennyire alkalmazkodnod kell másokhoz vagy éppen milyen nehéz elfogadnod másokat, ne felejtsd el, hogy bizton vannak olyanok, akik ugyanezt gondolják rólad.

188., Azok a pillanatok lesznek a legmegérintőbbek számodra, melyben megszűnnek a gondok és megszűnik az idő. Amikor nyugalmat érzel és időnélküliséget. S nem véletlen, hogy ezek a pillanatok fognak a legmélyebben érinteni, hisz az otthon érzését adják számodra. Ilyenkor kicsit úgy érezheted ebben a nehéz anyagi világban, hogy a lelked hazatért. Haza, ahová mindig is tartozott.

189., A testi élet legnehezebbje, amikor el kell válnunk valakitől, akivel a kötődésünk kölcsönös. S éppen azért, mert a földi elménk látszata szerint hajlamosak vagyunk elhinni, hogy létezik egyáltalán elválás. A lelkünk ugyan tudja, hogy ilyen nincs, de amíg a testi életünket éljük, a testünkön, a földi elménken keresztül nyilvánulunk meg, addig bizony hat ránk mindaz a fizikai látszatvilág, melyet a testünkkel érzékelünk.
Bár rendkívül nehéz az elválást megélni egy olyas valakitől, akivel a kötődésünk kölcsönös, de sokat segíthet, ha minél inkább felül tudjuk írni a földi elménk világképét. Ha minél inkább tudjuk, hogy elválás tulajdonképpen nem is létezik. A gondolati, érzelmi kapcsolat folyamatosan fennáll, testi érintkezés nélkül is, ami legfeljebb addig lesz láthatatlan számunkra, ameddig a testünkben létezünk.

190., A döntést sajnos sosem hozhatja meg más helyettünk. Azonban mégis elmondható, hogy minden döntést a megfelelő időben és módon hozunk meg. Ugyanis ha eljön az idő, erőt kapunk hozzá és sugallatot is, mely irányt mutat.

191., Ha valaki bánt téged, sosem neked kell azt visszaadni. Az a sors dolga. Téged jó esetben az egó, rosszabb esetben a bosszúvágy hajt, a sors viszont a karma igazságosságán alapszik. S igazán csak a sors tudja, mikor kell valaki felé tanító célzattal visszaáramoltatni azt, amit egyszer útnak indított.

192., Létezik egy másik világ, mely minden pillanatban itt van bennünk és körülöttünk - csupán a testi érzékszerveink nem képesek azt érzékelni. Nem érzékelhetjük most, de a testi élet után, amikor ismét a lelki érzékszerveinket használhatjuk, újra valósággá válik számunkra, s benne mind azokkal, akik előttünk távoztak.

193., Kölcsönös elfogadás, megértés és megbocsájtás. Ez a három, amiből a legnagyobb hiányt szenved a mai világunk. Pedig épp ezek azok, melyek a legtöbb problémára és bajra gyógyírt jelentenek, s melyek igazán széppé tennék mindannyiunk életét.

194., Az Égieket nem félni kell, hanem tisztelni. Tisztelni, hisz ők már jóval előrébb járnak a lélekfejlődés folyamatában, mint mi, így sokkal bölcsebbek, sokkal tapasztaltabbak is, és tisztelni, amiért folyamatosan értünk munkálkodnak.

195., Hogyan is szakadhatnál el egy olyan személytől, akivel kölcsönösen kötődtök egymáshoz? Hisz te is rendszeresen gondolsz rá, és ő is rád - bárhol vagy bármelyik világban is legyen éppen. A gondolatnál pedig nincs erősebb kötelék, ami legfeljebb csak addig láthatatlan számodra, míg testben élsz, s a testi érzékszerveidet használod. S mint legerősebb kötelék, életeken és világokon át összetartja azokat a lelkeket, akik összetartoznak.

196., Amikor találkozol és együtt vagy egy olyan személlyel, kiből árad a szeretet, olyan mintha fagyos éjszakán egy fénylő kandalló mellett melegedhetnél, mintha ezer veszély elől egy biztonságot adó rejtek ölelne körbe. Nem csoda hát, ha mindig is azt szeretnéd, hogy ilyen energiákat érezhess, s nem csoda hát, ha feléled a vágy benned, hogy te magad is ilyen melegséget adó fényforrás és ilyen biztonságot adó menedék lehess.

197., Ameddig benne vagy egy olyan élethelyzetben, amit úgy érzel, számodra balul sikerült, olcsó vigasznak hathat a spirituális szemléletmód, mi szerint annak pontosan úgy kellett alakulnia. Ugyanakkor úgy vélem, hosszabb távon és utólag belegondolva hatalmas segítség, ha ezt tudod.

198., Vannak olyan pillanatok, amikor a lelkedet forróság önti el, mégis lefagy... és úgy érzed, megáll a tér és megáll az idő. Ilyenkor a lelked állítja meg őket, mert szíve szerint örökké benne maradna abban a pillanatban.

199., A testünk szemével nézve vannak nemek, vannak nemzetségek, s vannak vallási, politikai és különféle hovatartozások. A lelkünk szemével nézve azonban csak lelkeket láthatunk. Lelkeket, akik csak abban különböznek egymástól, hogy a fejlődésük más és más szintjén állnak. Ennek megfelelően vannak tapasztaltabb lelkek, akik már tudják, hogy csak a jót érdemes tenni és kívánni másoknak illetve maguknak, és vannak kevésbé tapasztaltabbak, akik ezt még most tanulják, a karma által, és életeken átívelően. Mivel a testünk szeme egy látszatvilágot érzékel, a lelkünké pedig a valóságot, így hát igyekezzünk mindig a lelkünk szemével tekinteni a világra, az életünkre, valamint annak eseményeire és szereplőire.

 

E bejegyzésem 2. részét ide kattintva éred el.

 

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)

 

E blog tartalma mellett ajánlom figyelmedbe Facebook-oldalamat is, ahol további spirituális írásaimat és gondolataimat olvashatod. A megtekintéséhez kattints ide!

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.