Amióta megírtam az ugyanezen című írásom első részét (melyet itt olvashatsz), szintén történt egy kis érdekesség itthon, melyet aligha tudnék hétköznapi módon megmagyarázni - s ezt szeretném ezúttal megosztani veletek.

A tűzhelyünk gázrózsáihoz gyufát használunk, s van egy olyan szokásunk, hogy a gyufát használat után közvetlenül nem dobjuk még ki a kukába, hanem én egy pillanatra folyó vízbe mártom, a feleségem pedig egy vízzel teli kis pohárkába állítja bele egy kis ideig. (Tudom, ezek felesleges intézkedések, ezek amolyan szokások csak nálunk, melyek pusztán a saját megnyugtatásunkat szolgálják.) A feleségem mesélte pár hete, hogy rövid időn belül kétszer is előfordult vele, hogy beleállította a gyufát a kis pohár vízbe, ahogy szokta, de mire egy perc múlva ment volna, hogy kidobja belőle a kukába, már a gyufát nem találta benne. Ugyan gondolhatnánk első körben arra, hogy talán eldobhatta ő maga, csak elfelejtette, mégis elgondolkodtató volt, hogy ilyen egyébként nem fordult elő még vele, s arra is tisztán emlékezett, hogy nem ő volt, aki kidobta a gyufát. Egyedül tartózkodott egyébként mindkét esetben itthon, arra azonban egyik esetben sem gondolt sajnos, hogy belenézzen a kukába, vajon ott meglátja-e. Ha ott megtalálta volna, persze még önmagában nem zárta volna ki a szellemi tevékenység lehetőségét, inkább csak arra lett volna hasznos, hogy ha nem találja meg, még emelte volna a jelenség értékét. A szellemeim szerint, akikkel kapcsolatban vagyok, szellemi tevékenység állt ezen esetekben a háttérben, tehát egy erre járó szellem így próbálta felhívni magára a figyelmet. Az ő közlésüket valamint azt figyelembe véve, hogy a feleségemnek természetesen hiszek, és nem is ezek lennének az első és nem is a második szellemi tevékenységek a lakásunkban vagy a környezetünkben, amik megtörténnek, végül is elhittem mindezt, mégis be kell valljam, némi kétely akadt bennem. Mindig is nagyon szkeptikus voltam, s bár ma már teljes mértékben elfogadom a szellemi világ létezését, mely a saját élményeimnek és ismereteimnek hála biztos tudáson alapszik, mégis egy-egy esetnél mindig szeretem teljesen biztosan tisztázni azt, hogy tényleg nem adható-e hagyományos magyarázat - s ugye ez esetben erre (szigorú értelemben véve) nem volt lehetőségem.

Rá egy hétre velem történt egy érdekesség. A helyzetet talán kicsit viccesnek tűnik leírni, de mivel úgy szeretnék mindent leírni, ahogyan történt, kénytelen leszek. A vécére ültem le éppen (melyet megszámlálhatatlanul sokszor megtettem már, hiszen régóta lakunk a mostani lakhelyünkön), amikor hirtelen azt éreztem, mintha valaki a derekamra öntene egy jó pohár vizet. Rögtön feltűnt a dolog. Azért is, mert elég nyilvánvaló volt, másodszor pedig, mert ilyet még sosem éreztem, ilyen még sosem történt velem. Rögtön fel is álltam, s valóban, a felső ruházatom alsó része (az aljától kezdve kb. 5 cm-es magasságig, teljes hátsó szélességében) csupa víz volt, így át is kellett cseréljem a pólómat és a felette lévő felsőmet is. Persze az ember első gondolata mindjárt az lenne, hogy víz volt az ülőkén vagy hogy beleért a csészébe a ruhám. Őszintén szólva nekem is jártak hasonlók az eszembe akkor, abban a pillanatban, de mivel sehogy sem akart ez kielégítő válaszként hatni s mivel soha még hasonló sem történt velem, mindenképpen utána szerettem volna járni. Azonban az biztos volt, hogy amikor leültem, tehát éreztem hogy a víz (aminek egy pohárnyinak mindenképpen lennie kellett, hogy ekkora nyomot hagyjon a ruhámon) mondjuk úgy, rám dőlt vagy rám öntődött, s az is biztos, hogy ennyi víz nem tud megállni sehol sem az ülőkén, s az is tény, hogy a ruhám nem tud beleérni a csészébe, ezt mind alaposan szemügyre vettem utóbb. Talán túlzásnak tűnhet, de én tényleg alaposan szeretem körbejárni az ilyen eseteket, hogy valóban rámondhassam a "paranormális" jelzőt, így tehát utóbb én igyekeztem minden körülményt alaposabban szemügyre venni. A tartályunk közvetlenül a csésze felett van a falon, tehát ülő helyzetben a hátunk mögött helyezkedik el, de abból kizárt, hogy víz jött volna ki, hiszen még hasonló sem történt vele soha, tökéletesen működik, soha nem szivárgott még egy csepp víz sem ki belőle. Nem beszélve arról, hogy ha azon lenne egy olyan hiba, ami lehetővé tenné, hogy egy pohárnyi víz csak úgy kiöntődjön belőle, azért az elég nyilvánvaló lenne, ránézésre és további használatot figyelembe véve is. Az ülőkére ráfolyathattam akármennyi vizet, legfeljebb vékony filmrétegben volt képes az megmaradni rajta, ami legfeljebb csak pár cseppnyi vizesedést tudott okozni az általam viselt ruhán, s közel sem akkorát, mint a szóban forgó eset alkalmával. A ruhám pedig egyértelmű tehát, hogy képtelen beleérni a csészébe lévő vízbe, ez több körülmény is alátámasztja. Bárhogyan is gondolkodtam tehát, erre az esetre sem sikerült hétköznapi magyarázatot találni. A szellemeim persze már akkor közölték, hogy ez hasonlóan szellemi tevékenység volt, mint pár nappal korábban a gyufás eset, s lényegét tekintve azért történt csak ez meg velem, mert kissé hitetlenkedtem a feleségem történetével kapcsolatban... Mint jól tudjuk, semmi sem történik velünk véletlenül, életünk minden mozzanatára hatással vannak kisebb-nagyobb mértékben, szellemi segítőink. Vannak persze komolyabb esetek, melyek komolyabb üzenet hordoznak, karmikus jellegűek vagy éppen nagyon fontos megélést, megtapasztalást jelentenek a lélek számára, és vannak olyan esetek, melyek jóval komolytalanabbak, már-már egy baráti viccelődés szintjének megfelelőek, de azért üzenetük mégis fontos számunkra, ezen eseteknek is. Nekem tehát annyi, hogy ne hitetlenkedjek hasonló helyzetben - legalábbis ennyire.

Már csak ráadásként és érdekességképpen említem meg, hogy ez esetben azon is elgondolkodom, vajon honnan jött az a víz? Hiszen azt már saját tapasztalatból is tudom, hogy egy szellemnek bizonyos esetekben nagyon sok minden nem akadály, amit mi elképzelhetetlennek tartanánk, de mégis, bár tiszta és szagtalan volt a ruhámon lévő pohárnyi víz, de vajon honnan jött...? :)

(Saját történeteimből olvashatsz még többek között itt és itt.)

Medek Tamás

spirituális író, segítő

Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)