Tüdőbetegségemtől a szellemvilágig... - saját, igaz történetem 3. rész
2018. január 09. írta: thoomas26

Tüdőbetegségemtől a szellemvilágig... - saját, igaz történetem 3. rész

Elindulás a szellemi életmódváltás útján

Amióta csak kutattam az interneten az életmódváltással, egészséges életmóddal kapcsolatos információkat, végig jelen volt az az egyértelmű utalás is, hogy az egészség egy három összetevős dolog, melyből bármelyik is hiányzik, nem lehet teljes az egész. Ezek a mozgás, a táplálkozás és a lelki egyensúly. Az első kettővel foglalkoztam kizárólag a legutóbbi részben leírt másfél év alatt, s valahogy a harmadikra ügyet sem vetettem. Szkeptikus voltam. Materialista felfogásom szerint is nehezen volt mindez értelmezhető, egyszerűen nem tartottam fontosnak a vele való foglalkozást. De amikor már az első kettőt kiveséztem, s már semmi újjal nem tudott szolgálni nekem az internet sem ezeket illetően, valahogy egyre jobban kezdtem felfigyelni a még mindig folyamatosan olvasott tényre, miszerint a lelki oldal rendezése nélkül nincs teljes életmódváltás és egészség. Így akarva, akaratlanul, idővel erről is kívántam pár dolgot megtudni. S magam is meglepődtem, számomra milyen izgalmas világ tárul fel előttem, ha minél mélyebbre és mélyebbre ások e témában. Ekkor már 2015 decemberében jártam.

Első lépésként a gondolatok erejével ismerkedtem, erről szóló cikkeket, videókat nézegettem. Mivel mindig is olyan ember voltam, aki a tudományos tényeket helyezi előtérbe holmi hiedelmeknél, ezért ezúttal is ilyen irányból közelítettem, ilyen típusú információkat kerestem. Dr. Masaru Emoto japán tudós munkásságán akadt meg először úgy komolyabban a szemem. Ő volt, aki a gondolatok, vízre gyakorolt hatását vizsgálta. Lefagyasztotta a vizsgálni kívánt vízmintát, s mikroszkóppal a kristályszerkezetét tanulmányozta. Megdöbbentő felfedezése volt, hogy e kristályszerkezetek attól függően vesznek fel más és más mintát, hogy előtte a környezetében lévő ember milyen érzelmi hatást fejtett ki rá. Nos, ez nekem első hallásra is hihetetlennek tűnt, de hitelt adtam mégis a szavainak és tovább ismerkedtem mindezzel. Olyannyira, hogy egyik kísérletét úgy döntöttem, magam is kipróbálom. Hogy miért? Egyszerűen már annyira kíváncsivá tett, hogy elhatároztam, ennek magam is utána járok. Noha nem hittem benne, de már érdekelt nagyon, hogy is van ez, mi is az igaz mindebből. Ennek a szóban forgó kísérletnek több formája is létezik, bár a lényegüket tekintve mindegyikük ugyanaz, én azt írom most le, ahogy én elvégeztem. Eszerint főt rizst osztottam szét, három befőttes üvegbe. Egyenlő részre, ugyanolyan üvegekbe. Lezártam őket, felcímkéztem a későbbi azonosítás végett, s egymás mellé helyeztem a három üveget egy nagyobb tartóban. Ezt az egészet aztán a konyhában, a hűtő tetejére tettem, ahol jelenléte fel sem tűnt a családom többi tagjának - annyira butaságnak és komolytalannak tartottam ugyanis mindezt, hogy inkább úgy döntöttem, titkon csinálom végig. Hiszen, ha mégsem járok sikerrel, amit valószínűnek tartottam, nem akartam nevetség tárgya lenni. Tehát a lényeg a következő volt. A három üveg rizs abban különbözött egymástól csupán, hogy az egyiket szeretni kellett, a másikat gyűlölni, a harmadikkal pedig nem kellett foglalkozni. Azért is kellett megjelölni őket valamilyen módon, hogy tudjuk végig, melyik is melyik. Rém cikinek és nevetségesnek tűnt ez az egész, de valami mégis hajtott, hogy végig csináljam. Gondoltam, legfeljebb örökre elfedem magamban még az emlékét is. Szóval napjában kétszer-háromszor kézbe kellett vennem az üvegeket (pontosabban csak kettőt), s rövid ideig az egyik felé - bármilyen furcsán is és idegenül is hangzott nekem ez akkor - szeretetet kellett sugározzak, míg a másik felé gyűlöletet. A harmadikat pedig figyelmen kívül kellett hagyjam teljesen.

Három-négy nap múlva feltűnt, hogy a szeretett rizs még mindig teljesen változatlan, tehát hófehér, egészségesnek tűnő, míg a gyűlölt rizsen megjelent egy sárgás penész folt. A figyelmen kívül hagyott rizs mutatta azt a képet, ami egy szoba hőmérsékleten hagyott főtt ételre jellemző pár nap múltán - több, sárgás penész folt is éktelenítette már. Kezdett felcsillanni a figyelmem, de még túl nagy ügyet nem csináltam belőle, folytattam a kísérletet, változatlan módon. Már egy hét eltelt, amikor végtére is egyértelművé vált az eredmény. A szeretett rizs teljesen változatlan, hófehér állapotban volt, minden romlástól mentesen. Mintha akkor főztem volna. Ez ugye elvileg lehetetlen egy elöl hagyott főtt étel esetében. A gyűlölt rizsen továbbra is mindössze egy penész folt volt látható, míg a figyelmen kívül hagyott, annak rendje módja szerint nézett ki, tehát teljesen penészes lett. Ledöbbentem.

Sose felejtem el, akkor boltba kellett átmennem. Miközben gyalogoltam, gondolkodtam, járt az agyam, de a döbbenettől szinte szóhoz sem jutottam. Rettenetesen különös érzés volt, amit akkor átéltem. Szembesültem ugyanis a kísérlet egyértelmű eredményével, s alig akartam elhinni, hogy mindezt lehetséges. Valósággal belém hasított a felismerés: hazugság mindaz, amiben az emberek élnek, hazugság mindaz, amit tanítottak nekünk, s valami nagyon nem stimmel azzal a világképpel, amiben eddig hittem. Történetesen az, hogy a gondolatok az agyunk biokémiai folyamatainak eredményei lennének, s hatáskörük, életerejük mindössze a koponyánk faláig tartana. Nem szerettem volna természetesen túlzó következtetéseket levonni még mindebből, de annyi egyértelmű volt számomra, hogy e kísérlet eredménye, teljességgel nem lehet a véletlen műve, s hogy itt valóban a gondolataimmal voltam a rizsre hatással. Egyébként a kísérletet még másfél hónapig folytattam, s mivel már érdemi változás (sőt, semmilyen változás) nem követezett be, befejeztem. Ennyi idő elteltével is ugyanúgy nézett ki mindhárom üveg rizs, mint az egy hét elteltével. További érdekesség még, hogy amikor mindezek után kibontottam őket, a szeretett rizs kupakja egészen kis, szinte hangtalan szisszenéssel nyitódott, míg a másik kettőé élesen nagy hanggal - ezt nyilván az üvegek belsejében lezajló, erjedési folyamatok eredményezték. S ekkor határoztam úgy egyöntetűen, hogy tovább kell menjek. Borzasztó kíváncsi lettem, hogy ha ez így van, akkor mik derülhetnek ki még? Mi minden lehet még másképpen, mint ahogy azt eddig hittem? S mégis, akkor mi a gondolat? Mert az egyértelmű, hogy nem áll meg a koponyánk falánál. S ha ez sem igaz, akkor az sem, hogy az agyunk állítaná elő? A sikeren felbuzdulva, ekkor már feltártam a családom előtt is e kísérlet megtörténtét és eredményét, s hatalmas tudásszomjjal vágtam bele a további kutatásba, az addig felmerült kérdéseim megválaszolására. A családom meglepődött ugyan mindennek hallatán, de annyira senkit sem villanyozott fel, mint engem. Végül még annyit megjegyeznék a rizses kísérlettel kapcsolatban, hogy ez amolyan önismereti tesztnek is felfogható, hiszen megmutatja, ki mennyire képes szeretet vagy gyűlöletet kiadni magából. A rizs változása ugyanis - mint időközben megtudtam - mindenkinél más és más hatásfokkal történik. Annyira marad egészséges a szeretett rizs, amennyire tud az illető szeretni, s annyira megy tönkre a gyűlölt, amennyire gyűlölni tud. Mérce mindig a harmadik üveg, amit figyelmen kívül hagyunk. S részemről így már nem volt meglepetés a saját eredményem, hiszen azt tudtam magamról, hogy alapvetően pozitív érzéseim vannak, gyűlölni nem nagyon vagyok képes. S még egy fontos tanulság, amit leszűrtem belőle: ha ilyen komoly hatással vagyunk pusztán a gondolatainkkal a tőlünk független, bennünket körbevevő fizikai környezetre, akkor micsoda erő és lehetőség rejlik ebben! Mennyire nem mindegy, hogy kire vagy mire miként gondolunk, kihez vagy mihez, milyen érzésekkel viszonyulunk! S legfőképp, a saját testünkre milyen formáló hatással vagyunk pusztán azzal, hogyan gondolkozunk, miként érzünk, hiszen akárhogy is vesszük, semmi sincs olyan közel hozzánk, mint a saját testünk. Ezen felismerések után folytattam tehát további kutatásomat.

 

Kattints ide a 4. rész olvasásához!

A bejegyzés trackback címe:

https://thoomas26.blog.hu/api/trackback/id/tr7013561919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása