Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen névtelenek legyenek. Remélem, számodra is hasznosak lesznek ezen gondolatok és számos kérdésedre választ kaphatsz általuk. (További hasonló kérdéseket és válaszokat olvashatsz Facebook oldalamon is.) E cikksorozatom első részét pedig ide kattintva éred el.
31.,
Egy fiatalon elhunyt ismerősöm családja látóhoz fordult, aki azt mondta, hogy e tragikus eseményt egy felsőbb szellemi erő akarta így. Ez mit takar egész pontosan?
A leszületésünk előtt a szellemi segítőinkkel közösen elkészítjük a leendő fizikai életünk tervét, annak alapján, amit az előző életünk, életeink eseményei alapján meg kell éljünk, illetve szeretnénk megélni, hogy a lelkünk letehesse a negatív karmáját és fejlődhessen. Az életünk főbb eseményei és körülményei sosem a véletlen művei tehát, s azok létét a szellemi segítőink is igyekeznek számunkra biztosítani, hogy a leszületésünk ne legyen hiábavaló.
Vannak olyan elemei az életutunknak, ami fix, mindenképpen meg kell történnie, s vannak olyanok, amelyek a menet közben hozott döntéseink értelmében változhatnak. A testi születésünk és halálunk időpontja azonban szinte minden esetben fix, igaz, ez utóbbiból (kilépési pontnak is hívhatjuk) olykor több is lehet. Ám ez esetben is a lélek tisztában van már a leszületése előtt is, hogy melyik lesz az az időpont, amikor ténylegesen visszatér majd a szellemi hazájába. Ez azt jelenti tehát, hogy ameddig a kilépési pontunk el nem jön, addig történhet bármi, úgy fog alakulni az életünk, hogy itt maradunk még, azonban ha eljön, akkor viszont mennünk kell.
A testi halál lehet bármily tragikus és hirtelen földi szemmel, valójában sosem véletlen és sosem váratlan. Mindig okkal történik úgy, ahogy, bár az okát odaát látjuk át igazán, ahol tisztában vagyunk az életünk összefüggéseivel. A kollégádnak sajnos eljött a kilépési pontja, amikor vissza kellett térnie a szellemvilágba, s a szellemi segítői is segítettek abban, hogy ez így történjen - ugyanakkor tudni kell, hogy ez nem egyedi eset, ezzel mindannyian így vagyunk.
S valóban, nehéz megérteni földi elmével, ha valaki hirtelen és fiatalon távozik, ugyanakkor tudnunk kell, hogy senki távozása nem véletlen tehát, s okkal történt, aminek az okát most nem mindig érthetjük meg. S azt is fontos tudni, hogy az elválás sosem végleges, hiszen ha nekünk is eljön az időnk, valamennyi olyan lélekkel találkozni fogunk, akik már előttünk tértek haza és akikkel kölcsönösen találkozni kívánunk.
Medek Tamás
32.,
Van, aki azt vállalja a leszületése előtt, hogy gyilkos legyen?
Olyan nincs, aki kimondottan a gyilkosságot vállalná, olyan viszont igen, aki tisztában van azzal, hogy nagy a valószínűsége, hogy leendő életében majd gyilkosságot fog elkövetni. (Persze a lelke bízik benne, hogy ez mégsem történik majd meg.) Amikor viszont valakinek gyilkosság áldozatául kell esnie, mert ez a karmája, akkor a sorsa úgy alakul, hogy az útja egy olyan lélekkel kereszteződjön, aki azt nagy valószínűséggel el is követi.
Medek Tamás
33.,
Honnan tudom, hogy én esetleg bűnt követek el egy tettemmel? Hiszen lehet én vagyok más karmájának a beteljesítője, amit éppen meg kell tapasztalnia annak az illetőnek, amit valamikor elkövetett.
(Ez a kérdés nemrégen szerepelt egyik bejegyzésemhez fűzött hozzászólásként, azonban szeretném most külön is kiírni, hiszen azt gondolom, ez a kérdés másokat is foglalkoztathat.)
Mindig szabad akaratunk van abban, hogy másoknak mit okozunk a tetteinkkel, pontosabban szólva abban, hogy azt milyen szándékkal tesszük. S a mi karmánk szempontjából a szándékunk is lényeges fontosságú. Ha egy tettünkkel megbántunk másokat (vagy magunkat), azzal negatív karmát teremtünk, akkor pedig főleg, ha a szándékunk is negatív volt, tehát az, hogy bántsunk vele. Ha valakinek meg kell tapasztalnia egy adott bántást, akkor a szellemi segítői olyan emberhez fogják terelni, aki azt megadja számára.
Tehát ha Te például nem adod meg neki, mert úgy döntesz, akkor az illető megfogja kapni majd mástól. Másképpen szólva az illető azt mindenképpen megfogja kapni, ha meg kell, de hogy tőled-e, vagy mástól, az az illetőnek mindegy, neked azonban nyilván nem, s ebben döntésed is van.
Ugyanakkor! Ha leszületésed előtt kimondottan vállaltad, hogy egy adott léleknek megadj egy negatív tapasztalatot, mert ezzel segíted őt a fejlődésben, akkor mindennek megtörténte idején olyan késztetést fogsz érezni, hogy nem nagyon tudsz másként dönteni, hiszen a szellemi segítőid terelnek efelé, hogy beteljesítsd azt, amit a leszületés előtt vállaltál. Ez utóbbi azért ritkább és fejlettebb lelkek esetében lehet igaz, ugyanis ők ezt úgy vállalják, hogy bár segítik vele a másik lelket, de egyben tudják, ők ezzel negatív karmát generálnak magukra nézve. Tehát nagy szeretet kell hozzá, ami viszont csak a fejlettebb lelkek sajátja.
Medek Tamás
34.,
Létezik olyan személy, aki tud hatni mások tudatára, s akivel szemben érzem, hogy leszívja az energiámat?
Léteznek boszorkányok?
Ugye azt tudjuk, hogy a gondolataink energiák, melyek azonnal ott vannak annál a személynél, akinek címeztük azt és hatni is próbálnak rá olyan előjellel, amilyen érzelemmel felruháztuk azokat. A legtöbb esetben e gondolatok csak a küldőre hatnak (de arra minden esetben), azonban vannak olyan helyzetek, amikor a címzettre is képes érzékelhető hatást gyakorolni a felé küldött gondolat. Ez olyankor fordul elő, amikor a küldő különösen erős gondolati energiát képes létrehozni (ez képesség kérdése is), illetve amikor a fogadó fél is sebezhető lelki és tudati állapotban van.
Az olyan embereket, akiknek tehát van képességük arra, hogy erősebb gondolati energiákat tudjanak küldeni (ha tudatában vannak ennek, ha nem), őket hívja a köznyelv boszorkányoknak, mágusoknak, stb. Amennyiben pozitív az érzelem, mely a gondolathoz társul, fehér, ha negatív, akkor pedig fekete mágiáról beszélünk. (A mágia tehát nem más, mint gondolatokkal való hatás, s mindannyian élünk is ezzel minden pillanatban, csak a többségünknek nincs lényegesen érezhető hatása a címzettre nézve.)
Amennyiben olyan személlyel találkozol, aki érezhetően negatív befolyást gyakorol rá, javasolt elkerülnöd, amennyiben lehetőséged van rá. Azonban a védekezés minden esetben e negatív gondolatoknak az ellenkezője. Tehát ha magad döntően pozitívan gondolkodsz és érzel és döntően rendezett a lelki világod, a tudati állapotod, akkor tulajdonképpen védve vagy bárki ártó hatásával szemben. Az olyan emberek egyébként, akik tehát képesek így ártó befolyást tenni másokra, nyilvánvaló, hogy annak megfelelő karmát generálnak maguknak, ha pedig még tudatában is vannak e tettük hatásának, akkor főként.
Medek Tamás
35.,
A lélek mit szól a teste temetésének körülményeihez, s mennyire "lát" vagy "hall" a testi halála után?
Mindaz, amiket kérdeztél - bár általános elvek mondhatóak el rájuk -, egyénenként nagyon eltérőek lehetnek. A lélek, hogy a testi halála után miként tekint az elhagyott testére és mindarra, amit a fizikai világban hagyott, nagyban függ attól, hogy az adott lélek milyen szinten áll a lélekfejlődésében, s attól (bár ez némileg kötődik is ehhez), hogy mennyire tartja fontosnak és mennyire kötődik még mindahhoz, amit itt hátrahagyott.
Eszerint a néhai testével mit sem törődhet, de nagyon ragaszkodhat is hozzá, illetve e kettő között számtalan érzés jelen lehet benne, a lélek tudati állapotától függően tehát. Az, hogy a temetésén hányan vannak jelen, s hogy mit gondolnak, szintén az előbbiek függvénye. A testi életéhez és világhoz kötődő lélek olyan módon figyelheti például a temetését, mint amilyen módon testi életében gondolkozott. Az emelkedettebb léleknek csak az számít, hogy hányan gondoltak rá pozitívan, mintsem az, hogy ki volt jelen a temetésen. Míg az átlagosnál jóval fejlettebb lelkek mit sem törődnek ezzel sem, hiszen tudják, nem mások érzése a mérvadó, hanem a sajátjuk, másrészt nagy képességük van már a megbocsátásra és a megértésre is.
S hogy a lélek mit és hogyan lát illetve hall a testi halála után? Az előbbieken túl függ attól is (bár ez is szorosan kapcsolódik ezekhez), hogy milyen tudatállapotban van az adott lélek. Egy hirtelen és erőszakos vagy éppen egy hosszú szenvedések utáni halált követően zavart lehet a lélek tudatállapota, míg nem kellő tudatosság esetén is gyengülhet a figyelme. Azonban e zavartság, ha fenn is áll, hosszabb vagy rövidebb idő után eloszlik, s akkor mindennek tudatában lesz, amit addig feléje, gondolatban küldtek. Természetesen a zavart állapotában sem lesz teljesen "süket" és "vak", de ekkor az érzékelése még tompa lehet tehát a pillanatnyi tudatossága függvényében.
Medek Tamás
36.,
Létezik halottfeltámasztás? S mi történik olyankor, amikor egy lélek visszatér a halottnak hitt testébe?
Az én szellemi tanításaim szerint ilyen - ebben az értelemben legalábbis - nem létezik. Egy lélek, ha valóban elszakad a fizikai testétől, tehát a test biológiailag is meghal, akkor a lélek visszatér a szellemvilágba, ahonnan a leszületése előtt jött. Ha mégis képes visszatérni ugyanabba a testébe, akkor az a test valójában nem is halt még meg. Olyan van tehát, hogy valójában csak a klinikai halál állapotában van a test (tehát a lélek még teljesen nem szakadt el tőle), s bár távozni készül, mégis a hozzátartozók imáinak, kérleléseinek köszönhetően meggondolja magát és visszatér a testébe.
Ez azonban csak felsőbb szellemi engedéllyel történhet és csak akkor, ha a léleknek több, úgynevezett kilépési pontja is van az adott életében, s ekkor nem azon a ponton lép ki, ami akkor következett volna, hanem a következőn. Ha visszatér tehát a testébe, akkor általában az addigi személyisége tér vissza. Ha nem, akkor az történt, hogy míg a testétől ideiglenesen távol volt, hozzákapcsolódott a lelkéhez egy, még a testi halála után itt rekedt lélek, köznyelven szólva megszállja őt, s együtt térnek vissza, illetve oly mértékben hat a megszálló lélek a gazdalélekre, hogy annak elméje felett részlegesen vagy szinte teljesen átveszi az irányítást.
Amikor egy ilyen esemény után nem az illető eredeti személyisége tér vissza, hanem egy teljesen más személyiség, akkor egyes szellemi tanítások szerint lélekcsere is történhetett, tehát az eredeti lélek visszatért a szellemvilágba, s egy másik lélek foglalta el a helyét, akinek éppen az a sorsút megélése volt szükséges, melyet az a test biztosítani tudott. Az én szellemi közléseim ugyan egyértelműen azt mondják, hogy lélekcsere nem létezik, de azt gondolom, tiszteletben kell tartani és figyelembe kell venni más szellemi tanítások tartalmát is.
Medek Tamás
37.,
Mit lehet tudni a magyarok küldetéséről?
Az, hogy valaki most milyen nemzetségű, csupán egy szerep, hiszen valójában mindannyiunk lelkek vagyunk, s annak alapján választjuk ki (vagy szükséges kiválasztanunk) leendő szerepünket, hogy a lelki előzményeink (karmánk) alapján mit kell megélnünk, s ahhoz milyen személyiség, milyen életút a legmegfelelőbb.
Spirituális szempontból magyarnak lenni legfőképpen annyi előnnyel jár, hogy a nyelv, melyet használunk, az egyik legkifejezőbb, s a megszerzett spirituális ismereteket egészen egyedi módon tudjuk értelmezni és tovább adni, valamint szintén a nyelvhez köthetően olyan agyi részek is aktívabbak, melyeknek köszönhetően nagyobb eséllyel lesz magyarként valaki feltaláló, hozzájárulva így az emberiség fejlődéséhez. Természetesen létezik nemzeti karma is, melyet magyarként szintén viselnünk kell, de ez igaz a világ valamennyi népére.
Medek Tamás
38.,
A klónozással létrehozott testekbe is lélek költözik? S elfogadható egyáltalán a klónozás?
A klónozással létrehozott testekbe is ugyanúgy lélek költözik, kapcsolódik, mint a természetes úton fogantakéba, amikor a test eléri azt az állapotot, hogy abba lélek költözhessen. Azonban mivel a beleköltözött lélek, testi élet alatti megnyilvánulása minden esetben a test állapotától függ, így amennyiben a test gyengébb minőségű, úgy a lélek is csak oly mértékben tud rajta keresztül megnyilvánulni. Egyébként a megszokott elvek érvényesek mind az állat, mind az emberi klónozás esetében.
S hogy mindez etikus-e? Nos, ez is egy tudomány, egy technológia, melyre az ember rájött. Nyilván nem tudott volna rájönni, ha arra felsőbb szellemi erők nem adtak volna lehetőséget. Tehát nem az a kérdés, hogy etikus-e klónozni, hanem hogy mire használja azt az ember. Hiszen nincs eredendően rossz vagy jó technológia és tudományos vívmány. Hanem attól válik valami ezzé vagy azzá, hogy az ember azt milyen célból és mire használja. Ha a klónozást arra használja (használná) az ember, ami mások megsegítésére szolgál és önzetlen módon tenné azt, akkor az jó lenne, ellenkező esetben rossz.
Végül fontos megjegyezni, hogy a klónozás csak a testre vonatkozik, a lelket természetesen lehetetlen volna az embernek klónozni, vagy bármi hasonlót is tenni vele.
Medek Tamás
39.,
Egyes szellemi közlések azt mondják, hogy lélekcsere nem létezik, míg mások azt, hogy igen. Most akkor létezik vagy nem? Más-más szellemi tanítások miért lehetnek eltérő véleményen?
Előfordul, hogy egyes nézetekben nem egyeznek a különböző szellemi tanítások. Ennek számos oka van. Csak néhányat említek. Szabályozva van, hogy ebben a földi életünkben mit tudhatunk meg odaátról és mit nem. Azok a szellemek, akik nekünk a közléseket adják, más és más szinten vannak és más és más tudással rendelkeznek. Az is lehet, hogy a közlések mégis egyeznek, csupán értelmezésbeli különbségek vannak közöttük vagy olyanok, amiket mi most nem tudunk kellően értelmezni.
Ettől függetlenül persze azt is tudni kell, hogy ezek (mint pl. a lélekcsere létezése vagy nem létezése) csupán kisebb kérdések, a lényeg (hogy az életünk nem ér véget a testi halállal és nem is a testi születéssel kezdődött), nem változik, ez tény.
Kicsit hasonló ez ahhoz, mint amikor kisgyermekek vagyunk és van, aki a Jézuskát így, s valaki úgy magyarázza nekünk. Hiszen ezek a magyarázatok illenek legjobban az akkori tudatszintünknek. S megkérdeznénk egy tőlünk egy vagy két évvel idősebbet, ő is kicsit másképpen adná elő nekünk azt, amit a Jézuskáról tud. Aztán felnövünk, s szép lassan rájövünk, mit is takar e megfogalmazás valójában. S igaz, hogy rájövünk, hogy valahol "hazugság" is volt egyben gyermekkorunk meséje, de rájövünk arra is, hogy valójában mégsem. Hiszen - rendes esetben - karácsonykor, szeretetből ajándékozunk. A bennünk élő Jézuska által, a bennünk élő Jézuskán keresztül. Másképpen szólva a bennünk élő szeretetből vezérelve ajándékozunk, amit képletesen szólva joggal azonosíthatunk Jézus képeként. Tehát az igazságot mondjuk a gyermekeinknek is, hiszen Jézuska, Jézus az, aki az ajándékot adja, rajtunk keresztül, de valós mélységében azt mégis felnőttként fogják megérteni igazán - gyermekként az életkornak megfelelő magyarázatokkal szolgálhatunk, talán több félével is.
S visszatérve a lélekcserével kapcsolatos látszólagos ellentmondásokra. Valóban érdekfeszítő kérdés, hogy akkor most mi is lehet az igazság. Létezik lélekcsere vagy csupán a megszállottság egy extrém esetével találkozhatunk adott esetben. Mégis azt gondolom, ezt mindenkinek magának kell éreznie és eldöntenie, de a lényeg, hogy elsősorban nem ez a fő kérdés. Hanem az, hogy létezik-e a fizikai világon túli világ, létezik-e egy hely, ahova a testi halálunk után térünk, s ahol idővel minden értelmet nyer, melyen most keresztülmentünk. S erre a válasz, egyöntetűen igen. S ennél többet talán nem is tudhatunk meg most, legalábbis kétséget kizáró formában.
Medek Tamás
40.,
Egyes spirituális tanítások valójában a sötét erők munkái, remélve, hogy majd mindenre mosolyogva bólogatunk, mely alatt ők véghez vihetik ördögi tervüket? (Ilyen és hasonló kérdéseket többször is kapok, melyekre ezúton is szeretnék reagálni.)
Ugye bizonyos szellemi közlések (s ide tartoznak a saját közléseim is), többek között a következőket mondják. A leszületésünk előtt eltervezzük szellemi segítőinkkel és a mostaninál jóval szélesebb tudatosságunkban, hogy a lelki előzményeink (karmánk) alapján mi szolgálja leendő életünkben a legjobban a karmánk rendezését és ezzel együtt a lélekfejlődésünket. E tervet a szellemi segítőink igyekeznek is megvalósítani jelen életünkben. Mivel komoly ráhatásuk van az életünkre, így igyekeznek mindent úgy alakítani, ahogyan azt a leszületésünk előtt vállaltuk. Valamint csak lelkek léteznek, ugyanolyanok, mint mi, csupán abban különbözünk, hogy a lélekfejlődésünk más és más szakászán járunk.
Sokszor éri ezen közléseket az a vád, miszerint sátáni erők húzódnak meg mögötte, s valójában arra ösztönöz, hogy bólogassunk mindenre, s hagyjuk, hogy had történjen meg minden úgy, ahogyan történik, s közben e sátáni erők had végezhessék ördögi munkájukat.
Természetesen tiszteletben tartom ezt az álláspontot is, hiszen nem tudhatja senki igazán, hogy kié lehet a valódi igazság. Én a saját közléseimmel tudok teljesen azonosulni és azokat is fogadom el, ráadásul a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, azonban elfogadom, hogy ahogyan másé sem, úgy az enyém sem lehet a valódi igazság. S az én közléseim is lehetnek tévedésen alapulóak. Ugyanakkor fontosnak tartom néhány gondolat tisztázását.
Az én szellemi közléseim nem azt mondják, hogy mindent fogadjunk el, kérdés nélkül. Hanem csak azt, amin nem tudunk anélkül változtatni, hogy másoknak vagy magunknak lényegi ártást okoznánk (lelki értelemben). Igenis, hangsúlyozzák, hogy amin az előbbit figyelembe véve tudunk változtatni jó irányba, azért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt. S azért ez nagy különbség azzal szemben, ami a vád ellene.
Továbbá már az értelmezési csavart okoz, hogy mindemögött sátáni erő húzódna. A közléseim szerint eleve olyan nem is létezik, hogy Sátán. legalábbis abban az értelemben nem, ahogyan azt a legtöbben gondolják. Csak lelkek vannak, akik a szabad akaratukkal süllyedhetnek nagyon mélyre, de emelkedhetnek nagyon magasra is. Azonban valamennyien ösztönösen a fejlődésre vagyunk ítélve, tehát ki előbb, ki utóbb, de mindannyiunk elindul azon az úton, mely az isteni minőséghez vezet, s melyből annak idején a lelkünk kivált. Nincs tehát olyan lélek, aki eleve rossz lenne vagy aki örök rosszra lenne ítélve és/vagy teremtve. A Sátánnak és gonoszsága örök voltának említése, eleve félelmet kelt. S ne felejtsük, hogy a félelemkeltés és félelemben tartás pedig mindig is a rossz oldal eszközei voltak.
Én úgy vélem, hogy azok, akik e fentebb említett váddal élnek, legalább annyira lehetnek a (képletesen szólva) sötét erők irányítása alatt. Miért is? Az előbb említett félelemkeltésen túl, az a vélekedés ugyanis sarkall a megváltoztathatatlan megváltoztatására is. Ez pedig állandó lelki gyötrelmet okoz, mely végül megbetegítheti mind a lelket, mind a testet. Továbbá azt is sugallja, hogy a problémáknak, melyek körülötted vannak, nem Te, hanem mások az okozói. Ez pedig gátat szab a saját felelősségvállalásnak, melynek inkább hogy előtérbe kellene kerülnie.
Többféle szellemi közlések közül "válogathat" mindenki, aki az igazságot keresi, s tény, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy végül melyikkel tud azonosulni inkább. Én kívánom, hogy mindenki megtalálja azt, ami a hite és vélekedése szerint a leginkább megfelelő a számára és kívánom, hogy sikerüljön mindenkinek kölcsönösen tiszteletben tartania a mások választását is.
Medek Tamás
41.,
Hogy néz ki a lélek?
A lélek energia, tehát nem fejezhető ki vagy képzelhető el fizikai formákban. Hogy pontosan hogy látunk egy lelket, ezt most éppen azért nem tudjuk még elképzelni sem, mert jelenleg a fizikai formák uralják a világnézetünket. Éppen ezért, amikor odaát leszünk, addig, amíg még érzelmileg kötődünk a fizikai világhoz, mind a lelkeket, mind a szellemvilágot a fizikai formák világához hasonlóan látjuk (ki-ki a tudati elvárásai szerint), azonban ha ez a kötődés megszűnik (mert idővel természetes, hogy megszűnik), akkor már pusztán energiát fogunk látni, ami akkor ugyanolyan természetes lesz, mint most a fizikai formák látványa. Átszokni pedig erre épp oly természetes lesz, mint reggel felkelve, hozzászokni a valósághoz és tudni azt, hogy amiben nemrég voltunk, csupán álom volt.
Ameddig viszont itt vagyunk, úgy látunk egy lelket (egy szellemet), ahogyan a jelenlegi tudati elvárásaink látni vélik, illetve ahogy maga a lélek láttatni akarja magát.
Medek Tamás
42.,
Sokszor visszatérő kérdés, hogy tényleg más az állati, mint az emberi lélek? S hogy valóban nem egyenrangú résztvevői az életünknek? Valamint hogy ez azt jelenti, soha többet nem találkozhatunk egy kedvencünkkel a testi halála után? Sokszor írtam már erről, s egy nemrég felmerült kérdés kapcsán most újra érinteném e témát pár sor erejéig.
Valójában kényes terület ez és sok vitát vált ki. Egyes szellemi közlések másként vélekednek erről a kérdésről, azonban mások (például az én közléseim) pedig úgy, ahogy például egy korábbi cikkemben (https://tudatostudat.blog.hu/2018/04/19/mi_a_kulonbseg_az_ember_es_az_allat_kozott) írtam is. Nem szeretnék sem vitába menni senkivel, sem kifejezetten egyik vagy másik vélemény mellé állni. Én azt tudom továbbadni, amit én kapok, illetve azt meg kell jegyeznem, hogy ez utóbbival tudok inkább azonosulni (ha mindenképpen választani kellene), hiszen ez van a legjobban szinkronban azzal, amit eddig megszereztem ismereteket és tapasztalatokat.
Azonban. Ettől függetlenül is találkozhatsz a kedvenceddel a testi halála után akár itt (például álmodban), akár odaát a testi halálod után, ameddig arra igényed lesz. Hiszen a szellemi közléseim szerint, noha a személyiségét úgy nem őrzi meg, mint ahogy mi, de annak egy lenyomata bekerül a mindenség krónikájába, ahonnan és amiből a tudatunk, számunkra valóságosnak tűnő képzetet tud teremteni. Tehát ha jobban belegondolunk, az én szellemi közléseim sem azt mondják, hogy nem fogsz találkozni a kedvenceddel többet, sőt, amíg szeretnél, akárhányszor láthatod majd. Inkább arra kívánnak rávilágítani, hogy nagy különbség van állati és emberi lélek között, s a karmánk egymás (tehát ember és ember) között érvényesül.
Nézzük most ezt egy példán, a feltétlen szereteten keresztül. A kutyák ezt tanítják nekünk. De persze könnyű azt viszont szeretnünk feltétel nélkül, aki maga is azt adja számunkra. Ezért bár nagyon fontos, hogy mi is viszonozzuk azt, mégsem az a lényegesebb, hanem az, hogy ezt a példát emberi társainkon gyakoroljuk. S így válik az állati lélek egy eszközzé az emberi lélek létezésében, de nem annak negatív értelmében, hanem éppen ellenkezőleg, egy nemes eszközzé.
Medek Tamás
43.,
Ha egy olyan ember hal meg, aki az életében tisztában volt a túlvilág létezésével, akkor e tudása akkor is megmarad? S ha erőszakos módon hal meg?
A testi halál után, mikor a lélek elhagyja a testét, az aktuális tudati állapotát jelentősen meghatározza az, hogy az éppen hátrahagyott testi életében milyen világnézettel rendelkezett. Többek között éppen ezért is nagyon fontos, hogy tudjunk arról, mi is van a fizikai világon túl és után, hogy ha odakerülünk, tudatosabbak legyünk azt illetően, hogy mi is történik velünk. Tehát igen, az az ember, aki adott fizikai életében tudatában volt a testen túli létezésnek, az a testi halálát követően is lényegesen tudatosabb lesz, s birtokában lesz a megszerzett ismereteinek.
Persze minden lélek egy idő után visszanyeri azt a tudatosságát, mellyel a leszületése előtt rendelkezett, ugyanakkor nem mindegy mégsem, hogy a kezdeti időszakban hogyan viszonyul magához és az új körülményekhez. Érdekesség még, hogy az olyan lelkek közül, akik hiszik vagy tudják a túlvilágot, sokkal kevesebb esetben fordul elő, hogy visszautasítsák a szellemvilágba való visszatérést és itt rekedjenek a két világ között, hosszabb-rövidebb időre. Például a Tibeti halottas könyvet (melyben többek között a lélek, testi halál utáni útja volt megírva) is ezért olvasták a haldoklónak, hogy tudatosuljon számára mindaz, ami nemsokára várni fog rá.
Amikor a halál hirtelen következik be vagy erőszakos módon, tehát amikor a tudatállapot zavart lehet, akkor természetesen a tudati állapot függvénye, hogy egy ideig a lélek milyen tudatossági szinten lesz a testét elhagyva, de ez esetben is igaz, hogy lényegesen jobb helyzetben lesz egy, a fizikai életében is tudatos lélek, mint aki nem volt az.
Medek Tamás
44.,
Honnan tudjuk, hogy kin kell segítenünk és kin nem? Hiszen mindenkinek más és más lehet a karmája.
A válasz meglepően egyszerű. Mindenkin segítenünk kell, akin csak tudunk, nyilván persze ahogy a körülményeinktől és a lehetőségeinktől telik. Ugyanúgy magunkon is, mert nem tehetünk különbséget mások és magunk között. Mivel a felsőbb szellemi erőknek (például szellemi segítőinknek) komoly ráhatása van az életünk mozzanataira, így biztosak lehetünk abban, hogy akin nem kellene, hogy segítsünk, azon egyszerűen nem fogunk tudni segíteni, még a legnagyobb jó szándékunkkal sem, vagy csak úgy, hogy azzal egy harmadik személyt (vagy többeket) lényegi mértékben megbántunk. Másképpen szólva: akin úgy tudunk segíteni, hogy arra képesek is vagyunk, a lehetőségek is adottak rá és azzal, hogy segítünk, nem is ártunk senkinek sem (magunknak sem), azt meg kell tegyük - azzal az a feladatunk.
Medek Tamás
45.,
Ha minden lélek saját magával hasonlatos rezgésű lelkekkel kerül egy szintre a szellemvilágban, akkor ez azt is jelenti, hogy odaát nem találkozom majd azokkal a már eltávozott szeretteimmel, akik alacsonyabb és/vagy magasabb rezgésszintűek, mint én?
A testi halálunk után, visszatérve a szellemvilágba valóban mindenki annak megfelelő szintre, helyre kerül, amilyen a saját rezgésével hasonlatos. Fontos tudni azonban, hogy míg az alacsonyabb rezgésű szintekről nem lehet feljebb menni (csak a lélekfejlődés mértékével azonosan), addig a magasabb szintekről igen, ez esetben az adott lélek leviszi a rezgését átmenetileg. Másképpen szólva ha egy olyan lélek, aki a legutóbbi életedben szeretted volt, s magasabb szinten van, mint Te, akkor amennyiben Te kéred (ugyanis azt ő érzékeli), s amennyiben ő is kíván veled találkozni, akkor ő fog meglátogatni Téged. Hozzád képest alacsonyabb szintek felé ugyanez a helyzet, csak fordítva, tehát Te fogsz lemenni, ha valaki hív és találkozni is óhajtasz vele.
Persze amikor már visszanyered a teljes tudatosságodat, mellyel a leszületésed előtt rendelkeztél, amikor már nem csak az éppen elmúlt életed személyiségével azonosítod magad, hanem tudod, hogy ki is vagy valójában, s tudod, hogy mások is kik valójában, akkor megváltozhat az, hogy mely lelkekkel kívánsz találkozni. S végül még egy apró kiegészítés: ritka esetben felsőbb szellemi erők megengedik azt, hogy egy lélek egy kisebb látogatást tegyen felsőbb szinteken (ehhez ők segítenek), ezt általában akkor teszik, ha fel kívánják gyorsítani az adott lélekben azt a vágyat, hogy emelkedni kívánjon.
Medek Tamás
46.,
Amikor üzennek odaátról a szellemi segítőink...
Számos alkalommal tapasztalom, hogy olyan különös véletlen egybeesések történnek az életemben, melyek még akkor is aligha lehetnének a véletlennel magyarázhatóak, ha hinnénk is bennük egyáltalán.
Az olyan furcsa egybeesések, melyek mellett nem tudnánk szó nélkül elmenni, valójában egyértelmű jelzések odaátról. Jelzések, hogy tudjuk vagy éppen megerősítsük magunkban a hitet, miszerint nem annyi a világ, amennyit most tapasztalunk belőle és hogy lássuk, felsőbb szellemi erők komoly mértékben hatni tudnak az életünk eseményeire - persze nem ok nélkül és nem a kényük kedvük szerint, hanem oly mértékben, ahogy az a sorsutunkba beleilleszkedik.
A legutóbbi ilyen történetemet szeretném most megosztani Veletek, hogy érzékeltessem, miként is üzenhetnek nekünk odaátról.
Néhány napja, kaptam két üzenetet, mindössze három perc elteltével, két egymástól teljesen független ismerősömtől. Mindketten arra hívták fel a figyelmemet, hogy találtak az interneten egy oldalt, ahol az írásomat olvashatták, de a nevem feltüntetése nélkül. Az egyik valóban az én írásom volt, a másik azonban csak hasonló, de nem az enyém. Ami miatt viszont mégis érdekes ez, hogy egyébként nem szoktam ilyen tárgyú üzeneteket kapni, most azonban egyszerre kettő is (lényegét tekintve megegyező) érkezett, egymástól mindössze 3 perc különbséggel és egymástól teljesen független személyektől, akik egymásról (ilyen vonatkozásban) nem tudtak.
Tehát ebből egyértelműen látszik, hogy véletlennek mindezt semmi esetre sem nevezhetnénk.
Számos ehhez hasonló eset történik velem, s gondolom, ilyeneket sokan mások is észrevesznek az életükben, akik ezen sorokat olvassák.
(Úgy gondolom, mindenkivel történhetnek ilyenek, azonban sokan egyszerűen elmennek mellettük, nem veszik azokat észre vagy nem értelmezik azokat kellően.)
Ezek az eseménysorok is tehát egyfajta jelzések odaátról, egyrészről gondolatébresztőnek, másrészről megerősítésnek szánva. Persze hogy maga az esemény milyen jellegű és mely személyeket érint, már mélyebb vonatkozású, de a legtöbbször (legalábbis jelenleg) nem ezeket a vonatkozásokat kell megértsük belőlük.
Medek Tamás
47.,
Mi a helyzet azokkal a (gonoszabb) lelkekkel, akik alacsonyabb szintekre kerülnek a szellemvilágban a testi haláluk után?
Ugye a testi halála után a lélek, visszatérve a szellemvilágba, olyan szintre kerül, amilyen az ő rezgésével hasonlatos, ebből következően olyan lelkek közé, akik hozzá (lelki értelemben) hasonlatosak. A szellemvilágnak tehát számtalan szintje létezik, mely a rezgésszámában különbözik egymástól, s vannak nagyon kellemetlen helyek is épp úgy, mint nagyon kellemesek. (Persze nem maga a hely kellemes vagy éppen kellemetlen, hanem az ott élő lelkek teszik ezzé vagy azzá.)
A pokol és a mennyország elnevezés éppen a nagyon alacsony és nagyon magas szintek létezéséből fakad, ugyanakkor mégis a e hétköznapi megfogalmazások csupán képletesen értendőek. Az olyan lélek, aki alacsonyabb szintre kerül, egy ideig még jól is érezheti magát abban a közegben, azonban előbb-utóbb mindenki életében eljön az a pillanat, amikor rájön, hogy nem jó ott neki. (A lélek természetes ösztöne az emelkedni, az Istenhez közeledni vágyás.) Mihelyst e pillanat eljött, minden lehetőséget megkap arra, hogy fejlődjön és hogy afeletti szintekre kerüljön. E fejlődését főként a testi életében tudja megtenni, tehát elsősorban egy testi élettel teheti ezt meg. (Fejlődni nem lehet ugyanolyan lelkek között, csak olyan helyzetben, amikor van, akit Te emelhetsz és van, aki Téged emelhet fel, ha magad is kívánod.)
Összegezve tehát: nincs örök szenvedés és nincs örök mozdulatlanság és változatlanság sem a "rossz" szinteken sem. A szellemi segítők minden lelket igyekeznek bátorítani és ösztönözni a fejlődésre, a feljebb jutásra, azonban e döntést a léleknek kell meghozni. S utána minden segítséget megkap ehhez, noha a fejlődést, az emelkedést már persze neki kell megtennie.
Medek Tamás
48.,
Mi van akkor, ha az életem elmúltával nem szeretnék már újra visszaszületni? Muszáj a reinkarnáció?
Most természetes, ha olykor úgy érezzük, nem szeretnénk már visszajönni a fizikai világba, azonban odaát azért más a gondolkozásmódunk, a tudatosságunk. Ez az érzés épp olyan lenne, mintha azt mondanánk kisgyermekként, hogy nem akarunk többet járni tanulni, mert már századszor esünk el. Az ösztön bennünk van, tehát igenis újra próbálkozunk százegyedszerre is.
A léleknek pedig az az ösztöne, hogy mind jobban emelkedjen lelki értelemben, hogy mind közelebb kerüljön a Teremtőjéhez. Hogy mind magasabb rezgéssel rendelkezhessen, s mind magasabb szellemi szférákba kerülhessen. Ez a fejlődés azonban csak testi életben lehetséges, s csak úgy, ha itt rendezzük a karmikus adósságunkat is. A szellemvilágban a hozzánk hasonlatos lelkekkel vagyunk egy szinten, így ott a fejlődésünk nem lehetséges. Ott tudunk fejlődni, ahol nálunk fejletlenebb és fejlettebb lelkek is vannak körülöttünk, akik bennünket emelhetnek a viselkedésükkel, illetve akiket mi emelhetünk a viselkedésünkkel - ez pedig a fizikai világ.
Tehát ha most úgy érezzük, hogy nem szeretnénk újra születni, ezt csak a fizikai elménk mondatja velünk. Odaát tisztában leszünk azzal, hogy szükséges (ha még szükséges, de a többségünknek még igen), és ösztönös fejlődni vágyásunk fogja mondatni velünk, hogy igen, szeretnénk újra leszületni.
Medek Tamás
49.,
Létezik egyáltalán előző és következő élet? Én a párhuzamos életekben hiszek, amin keresztül minden életében más más dolgokat tapasztal meg az ember, ami a lelke teljességéhez szükséges.
Elfogadom azok véleményét is, akik a Tiédhez hasonlón vannak, azonban az én ismereteim és tapasztalataim, valamint a szellemi közléseim által nekem az a kép állt össze, melyet az írásaimon és a gondolataimon keresztül is képviselek. Természetesen nem posztom eldönteni, melyik is áll közelebb az igazsághoz, s noha tiszteletben tartom más véleményét is, én azzal a képpel tudok azonosulni teljesen, melyet magam is képviselek.
Az én szellemi közléseim és ismereteim szerint nincs olyan, hogy párhuzamos élet, legalábbis abban az értelemben nincs, hogy itt is élnénk és közben máshol is élnénk, ahol egészen másképpen alakul a sorsunk. Ez az elképzelés két dologból fakadhat. Az egyik, hogy odaát az időt másképpen értelmezzük, tehát nincs olyan értelemben vett múlt, jelen és jövő, mint itt, ugyanakkor egyfajta időszerűség ott is van, és ott is el lehet különíteni azt, ami már megtörtént, azt ami most történik és azt, ami eztán fog megtörténni. A másik pedig, hogy a leszületés előtt, amikor végignézhetjük leendő életünket, annak különböző alternatíváit, valóban (gondolati síkon) van előttünk néhány párhuzamos életünk. Azonban ezek közül csak egy lesz majd, ami ténylegesen a fizikai világban meg is valósul.
Valójában azonban túl nagy különbség még sincs a két elképzelés között, hiszen mindegyikre igaz, hogy a lélek addig tapasztal, ameddig azt a tökéletességet el nem éri, amikor már nem kell neki a fizikai világokba születnie. Ez a Te nézeted és hited szerint egyszerre, egy időben történik, az én nézeteim szerint azonban bizonyos időszerűség mentén, egy folyamaton keresztül. S ezt a folyamatot segíti a karma törvénye, melyen keresztül mindenki olyan vagy ahhoz hasonlatos visszahatásokat kap, mint amilyent korábban ő okozott másoknak, hogy előbb-utóbb belássa, a saját bőrén tapasztalva, hogy mit jó tenni mással és mit nem. S belássa azt, hogy noha különálló lények vagyunk, a Forrásban, Istenben való összekötöttségünk révén mégis egyek, így bármit teszünk mással, azt valójában magunkkal (is) tesszük. S éppen ennek megtanulása a fizikai leszületések időszakának (a reinkarnációs időszakunknak) a célja, mely időszak a létezésünknek csupán egy kisebb szakasza.
Medek Tamás
50.,
Ugyanúgy láthatják, hallhatják, ölelheti egymást a lelkek odaát, mint itt? Nem jobb az, amikor itt ölelhetjük át egymást, mint odaát, energiaként?
Fizikai formák csupán a fizikai világban léteznek, egyébként minden energia. Itt a fizikai formák vannak ugyan megszokva, azonban odaát teljesen természetesnek fognak tűnni az energia formák is. (Persze ameddig még valaki kötődik az éppen hátrahagyott fizikai életéhez, addig a fizikai világhoz hasonló formák veszik őt körül a szellemvilágban is.) Fontos tudni tehát, hogy most furcsának hathat, azonban az igazi otthonunk a szellemvilág, így amihez igazán hozzá vagyunk szokva és amihez igazán kötődünk, az nem a fizikai világ és a fizikai formák, hanem azok, amik odaát vannak. Itt is nagyon kellemes lehet átölelni valakit, akit szeretünk (s akkor még enyhén fogalmaztam), azonban odaát megtenni, összehasonlíthatatlanul magasabb rendű érzés.
Látni, hallani és érezni ugyanúgy fogják ott is magukat a lelkek, de mégsem úgy persze, mint a fizikai világban - hanem annál sokkal jobban. Ezt most persze nehéz elképzelni, azonban egy példával mégis némileg érzékeltethető. Gondolj bele, ha álmodsz valakivel, akit szeretsz, s ott összeölelkeztek. Az is jó. De mennyivel jobb, amikor a valóságban ölelheted magadhoz azt az embert!
Medek Tamás
51.,
Meghalt szeretteink éreznek, látnak bennünket? S ha éppen intim helyzetben vagyunk, azt is látják?
Bármilyen furcsa is, igen, látnak, ha akarnak s ha módjuk van rá. Persze azért ez nem ennyire egyszerű. A feléjük küldött gondolatunkat és érzelmeinket minden esetben érzékelik, látni azonban csak akkor ha arra felsőbb szellemi erőktől engedélyt kapnak. Hogy ez a jóváhagyás mitől függ, most hosszú lenne leírni, ám e téma szempontjából nem is lényeges. A lényeg, hogy ha látnak is bennünket, nem kell megijedni attól, hogy esetleg meztelenül vagy éppen szex közben is láthatnak bennünket. Az igazság az, hogy egyrészt ritkább, amikor erre engedélyt kapnak (s akkor sem az a cél, hogy kukkoljanak bennünket, hanem hogy lelki támaszt nyújtsanak egy nehéz helyzetben vagy hogy lássák, hogyan boldogulunk), másrészt test nélkül létezve a testi vágyak már többnyire nincsenek jelen, amikor a lélek már a szellemvilágba visszatért. Tehát nem is lesz arra igénye, hogy itt valakit is meztelenül megnézzen.
Az olyan szellemek, akik még nem tértek vissza a szellemvilágba, s itt rekedtek a két világ között, azok közül azonban bárhol lehetnek olyan szellemek, akiknek még van ilyen irányú vágyódásuk. Tehát bármilyen furcsa is belegondolni, miközben fürdünk vagy éppen szexelünk, sosem tudhatjuk, hogy éppen van-e nézőközönségünk. Ez azonban nem szabad, hogy negatívan befolyásolja az életünk ilyen területeit, egyszerűen el kell tudnunk fogadni, hogy szellemek bárhol lehetnek, csak a legtöbb esetben nem érzékeljük őket.
Továbbá azt is tudnunk kell azért, hogy ha van is ilyen nézőközönségünk, mégsem minősül olyannak, mintha egy testben élő személyről lenne szó. Ugyanis egy itt rekedt lélek nem fog sem kamerával felvenni bennünket, sem elhíresztelni más, testben élő ismerősünknek a látottait, valamint amikor visszatér a szellemvilágba, tisztulni fog annyira, hogy a megfelelő módon fogja kezelni az ilyen emlékeit, ráadásul nekünk sem fog számítani már mindez, ha mi is visszatérünk. A meztelenségünk most egy intim kérdésünk lehet, azonban a szellemvilágba való visszatértünk után a testünkhöz és a testi élethez való kötődésünk egyre elhalványul, s így azon érzelmeink is, melyeket a testünkkel, a testiségünkkel kapcsolatban éreztünk.
Medek Tamás
52.,
Odaát is van családunk éppúgy, mint itt? S ezekkel a lelkekkel születünk le egyszerre?
Igen, egy dolog, a mostani családunk és egy másik dolog az a családunk, ami odaát van. A szellemi világban minden lélek a saját magához hasonlatosokkal van egy szinten, így a családja, a barátai is ebből a körből valók. A fizikai világban azonban együtt vagyunk sokféle szintű lélekkel, hogy így biztosítsuk a fejlődésünket. Hiszen csak úgy tudunk fejlődni, ha van, akit mi emelhetünk a viselkedésünkkel, s van, aki bennünket emelhet a viselkedésével - velünk azonos szintű lelkekkel ez nem működhetne. A fizikai világ legfőbb értelme és célja éppen ez.
Az, hogy melyik lelkekkel, hogyan és mikor születünk le, s hogy éppen hova, teljesen egyéni, s mindig attól függ, hogy kivel, hol van éppen karmikus dolgunk vagy ki, illetve hol tudja azt számunkra megadni. A fizikai világok közül is számtalan szintű létezik, hogy minden fejlettségű szintű lélek megtalálja a maga helyét, ahol fejlődhet. Az Univerzumban (fizikai elmével felfogva) végtelen számú fizikai világ van tehát, s benne végtelen ahhoz hasonlatossal, mint a miénk. A miénk egyébként egy közepesnél némileg alacsonyabb rendű. Mindig oda születünk tehát le, ahova éppen kell, ahol éppen a legoptimálisabban tudjuk megélni azt, amit meg kell.
Medek Tamás
53.,
Hogyhogy nem látjuk a többi bolygón az életet? S jó ötlet, hogy az ember másik bolygóra utazzon?
Több oka van, amiért nem látjuk más bolygók élőlényeit. Az egyik, hogy egészen más, számunkra láthatatlan formájuk is lehet. A másik, hogy túl messze vannak - legalábbis nekünk, a földi viszonyokhoz mérten. A harmadik, hogy nem láthatjuk őket, mert gátolná a mostani lélekfejlődésünket, vagy nem szolgálná azt legalábbis. S végül, látjuk is, hiszen a sok UFO észlelés közül nyilvánvaló, hogy egy részük teljesen igaz.
S hogy az emberiség más bolygóra utazzon? Mivel képesek vagyunk rá, nem véletlen. Tehát érdemes próbálkozás, hiszen azért kaptunk rá értelmet, hogy használjuk. De! Abban a formában, ahogy most tesszük, buta és ostoba út. Először a saját életterünket kellene felelősen használunk, valamint odáig is el kell érnünk a fejlődésben, hogy a technikánkat csak a jóra használjuk. S ugye a jelenlegi emberiség ettől még nagyon mesze van.
Medek Tamás
54.,
A következő életemben is úgy fog kinézni az a személy akit igazán szeretek mint most, vagy máshogy? Honnan fogom felismerni a következő életemben, hogy Ő volt az akit ebben az életemben is nagyon szerettem? Vagy akkor is tetszeni fog bárhogy néz ki?
Akik most vagyunk, szigorúan ebben a formában, egyszeri és megismételhetetlen formák és személyiségek, tehát nem is volt soha és nem is lesz még egyszer ugyanilyen. Különbséget kell tenni aközött, hogy földi értelemben szeretsz most valakit, például azért, mert a teste vagy a mostani személyisége vonzó számodra vagy igazán, a lelkét érzed magadhoz közel. Az előbbi szeretet múlandó, s a testi életed után (vagy még előtte) el is felejtheted akár. A mély, lelki vonzódás azonban mindig is megmarad bennünk, s bárhogyan is nézzék ki a következő alkalommal az adott lélek, fel fogjuk ismerni benne a lelkünk közelségét. Ha így van, akkor a találkozásnál (bárhol és bármikor is történjék az), mindkét fél érezni fogja azt a különös, szavakkal nehezen körülírható érzést, ha azonban csak az egyikőjük érzi, míg a másik nem vagy alig, akkor csupán egy földi értelemben vett vonzódásról van szó.
A lelkek találkozása itt a fizikai világban nem a véletlen műve - legalábbis az életünket meghatározó találkozások semmiképpen sem. S egyéni sorsút és karma függvénye, hogy most kivel kell találkozzunk, illetve kivel, milyen kapcsolatunk lehet, ami bizony olykor fájdalmas pillanatokat eredményezhet. Ha egy életedben egy olyan személlyel találkozol, akit egy másik életedben szerettél, de csak "hagyományos" szeretettel, akkor azt a legtöbb esetben már nem ismered fel most, vagy legalábbis sorsút függő, hogy mennyire kell felismerd. Azonban az olyan lelkeket, akiket igazán, lelki értelemben is szerettél, s a szellemvilágban is közel álltok egymáshoz, azt kivétel nélkül fel fogod ismerni, bárhogy is nézzen ki, szimpátiát fogsz iránta érezni, azonban szintén sorsfüggő, hogy milyen kapcsolatba kerülhettek ezúttal, ha kerülhettek egyáltalán.
Medek Tamás
55.,
Mi a helyzet a hús és más állati eredetű élelmiszer fogyasztásával? Hogyan fér meg a spiritualitással?
Ez egy nagyon összetett és sokat vitatott kérdés, s nagyon sok mindent lehetne írni róla. Így igyekszem röviden összefoglalni a lényegét. (Sokat vitatott kérdés ez, s a vitáktól tartózkodnék is. Tiszteletben tartom, ha más, másként gondolja, ugyanakkor nekem a következőket tartalmazzák a szellemi közléseim.)
Az a fajta húsevési gyakorlat, ahogy azt most sok ember teszi, s amit ma az ipar megtesz azért, hogy mindennap többször is hús legyen többek asztalán, egyáltalán nem elfogadható dolog. Ha már mindenképpen húst kell vagy szeretnénk enni, annak igazság szerint minél kíméletesebb módon kellene történnie. Spirituális értelemben a tökéletesség felé vezető úton egyre inkább fel kell hagyni majd a húsevéssel, s minden olyan élelemmel, mely előállításához érző lényeknek fájdalmat okoztak. (A növények nem tartoznak a fájdalmat érző lények közé!)
Ahogy egyre fejlődik a lelkünk, egyre magasabb szintű fizikai világba születünk le, ahol egyre finomabb felépítésű testünk is lesz, s egyre inkább igazodhatunk e célhoz. Azonban el kell fogadni, hogy itt és most még messze vagyunk a tökéletességtől, s a világ is messze van attól, melyben élünk. El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akiknek a testnének szüksége van az állati eredetű élelmiszerre vagy más nem áll rendelkezésre kellő mennyiségben. Tehát a lényeg: a testünk nem egyforma. Ezen a szintű fizikai világon van, akinek a testének szüksége van állati eredetű élelmiszerre, nélküle beteg lenne, s van, aki attól lesz egészséges, ha vegán étrenden él. Mindenkinek tehát a testére kellene hallgatnia, de ha eszik állati eredetű élelmiszert, ahogy csak tőle és a körülményektől telik, figyelnie arra, hogy az minél kevesebb szenvedéssel járjon az állatoknak. Ebben a cikkemben írtam még erről részletesebben:
https://tudatostudat.blog.hu/2018/02/11/a_vegan_eletmod_es_a_spiritualitas
Medek Tamás
56.,
Mennyire hiteles egy spirituális látó, ha mint ember, meglehetősen durva és utálatos valamint ha látványosan az anyagiakra megy?
Általánosságban elmondható, hogy minden ember körül olyan szellemi lények tudnak lenni, mint ő saját maga, hiszen a gondolatokkal és érzelmekkel kibocsájtott rezgések a hasonlót vonzzák mindig magukhoz. Aki spirituális téren tevékenykedik, annak minden esetben szellemi lények is segítik a munkáját. Nos, ha valaki eleve utálatos és nyilvánvalóan a pénzre megy, akkor nem várhatjuk el, hogy a szellemi lények, akik segítik őt, is különbek lennének, ebből következően a válaszukat is csupán ennyire kell elfogadjuk. Ajánlott olyan személyhez fordulni, aki szimpatikus, kedves, jó lélek, s aki vagy nem kér pénzt, vagy rád bízza annak összegét. Ezzel nem azt a személyt kívánom tehát minősíteni, akire ráillenek a kérdésben megfogalmazott jelzők, de a fentiek általánosságban mindenkire igazak.
A spirituális látók, médiumok által átadott információk hitelessége tehát minden esetben megítélhető abból, amilyen az adott személyiség maga, lelki értelemben. Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy az átadott információk még a legjobb esetben is szabályozva lehetnek a szellemi vezetőink által, annak függvényében, hogy a sorsutunk tekintetében mit tudhatunk meg és mit nem.
Medek Tamás
57.,
A szellemi vezetőnk és az őrangyalunk ugyanaz?
Vannak olyan szellemi lények (lelkek), akik nálunk már jóval előrébb járnak a lélekfejlődésben, s feladatuk, hogy segítsenek bennünket az utunkon, modern szóval élve, amolyan mentorként. Segítenek a leszületés előtt elkészíteni az élettervünket, menet közben segítenek az utunkon tartani bennünket és a fizikai életünk után segítenek átértékelni mindazt, amit átéltünk. Őket nevezhetjük szellemi vezetőinknek.
Az őrangyal hasonló, de mégsem ugyanazt értjük alatta teljesen. Az egyik különbség, hogy ők a fizikai életünk során segíthetnek, ha kérjük őket (míg a szellemi vezetőink egyébként is), s a másik különbség, hogy őrangyalod akár a már eltávozott szeretted is lehet, ha egy nehéz helyzetben érezhető segítséget nyújt neked - persze ez esetben az őrangyal megnevezést képletesen értjük, de mégis a minősége számunkra az lesz. Végül fontos megjegyezni, hogy a segítség mindig oly mértékű lehet csak, amilyen mérték még a megélni szükséges sorsutunkat nem befolyásolja érdemben.
Medek Tamás
58.,
Intuíció, ihlet, gondolatok. Kié valójában és honnan származnak?
Minden ember rendelkezik egy telepatikus csatornával, melyen keresztül gondolatokat küld és fogad. A saját gondolataink a felsőbb Énünk gondolatai is (tehát a lelkünk, akik valójában vagyunk), ezeket minden ember ugye érzékeli. Ezek sem a fejünkben születnek meg, csupán ott nyilvánulnak meg számunkra a fizikai síkon. Tehát a saját gondolataink is valójában olyan gondolatok, melyeket - bármennyire is meglepően hangzik - médiumi úton, telepatikusan a felsőbb Énünktől kapunk.
Ezekbe a saját gondolatokba aztán éppúgy vegyülhet más szellemi lények, lelkek gondolata, mint amikor egy társaságban beszélsz, s ahogyan abba bármikor belevegyülhet más ember beszéde. Ezeket most nem mindig érzékeljük, s amelyiket igen, sem tudjuk mindig biztosan, kinek a gondolata volt, tehát sok esetben a sajátunknak tekintjük. Hogy ezt mennyire tudjuk különválasztani, a saját lélekfejlettségi szintünkön is múlik és azon a lélekén, akitől a gondolat származott.
A másoktól kapott gondolatok éppúgy lehetnek jók is és rosszak is, mint a saját magunk gondolatai. A dolgunk azonban valamennyiükkel az, hogy minél tudatosabban felismerjük, melyik tartozik a jó és melyik a rossz irányú gondolatok közé és minél inkább az előbbiekkel azonosuljunk, s azokat kövessük, azokat engedjük érvényesülni és hatni. Az intuíció, az ihlet tehát mind olyan sugallat, olyan gondolat, melyet akár a felsőbb Énünk (a lelkünk), akár más lelkek küldenek felénk gondolatban, s azt mi ilyen módon érzékeljük.
Medek Tamás
59.,
Mit szólnak odaát a gyilkosokhoz? Miért kell gyilkosságoknak megtörténni és vége lesz ennek valaha a Földön?
Az én ismereteim szerint tehát nincs olyan, hogy valaki kimondottan a gyilkosságot vállalná. A lehetőségét igen, de mégis bízik abban, hogy az majd nem történik meg. Amikor visszatér valaki a szellemvilágba, nyilván nem dicsérik meg, de nem is ítélkeznek felette. Mindenkit ugyanolyan feltétlen szeretettel és megértéssel fogadnak, ám az égető érzés magát a lelket fogja érinteni belülről, ha tudatosul benne, mit is tett. Tehát minden lélek saját magát fogja megítélni odaát, s kénytelen annak megfelelő karmával szembesülni. Minden, amit most itt megélünk, annak a visszahatása, amit korábban tettünk, vagy olyan helyzetekbe kényszerít bele bennünket, melyben megérezzük egy korábbi tettünk súlyát és lehetőségünk van megtanulni, hogy azt jó tenni mással vagy sem.
Ez persze örök körforgásnak tűnhet, de mégsem az. Minden lélek azt kapja mindig vissza, amit ő adott ki magából, s mihelyst ez változik, úgy a karmája is változni fog. Előbb-utóbb tehát minden lélek emelkedni fog és minden léleknek egyre jobb lesz a karmája is. Azonban azt tudni kell, hogy nem csak azt kell alapul vennünk, ami itt a Földön történik és történhet még. A Világegyetemben (földi ésszel felfogva) végtelen számú fizikai világ létezik, különböző szintűek és hozzánk hasonlók is, és minden lélek oda születik le, ahova éppen a karmájának és lélekfejlettségi szintjének megfelelően születnie kell.
Tehát nem az a legfontosabb kérdés, hogy itt a Földön mikor szűnik meg majd a gyilkolás, hanem az, hogy hány lélek dönt úgy, hogy többé nem teszi azt, s aki így dönt, nem is lesz érintett benne a következőkben. Vagy nem lesz érintett vagy eleve olyan fizikai világban fogja élni testi életét, ahol a gyilkosság már ismeretlen fogalom.
Medek Tamás
60.,
Hogy lehet az, hogy az egyik lélek még csak a fejlődédi szintje elején jár a másik meg már igen magas szinten - ezek a lelkek most keletkeztek?
Ugye a szellemi világban az azonos lelkek, azonos szinten vannak, de a fizikai világban "vegyesen", hogy tudjanak fejlődni egymás által. A fizikai világok közül is számtalan szintű létezik (a jelenleg itt a Földön lévő világ nagyjából a közepes alatt van valamivel), így a lelkek meghatározott szintű fizikai világra születhetnek, de mégis minden fizikai világon van az ottani átlagnál valamivel fejletlenebb és fejlettebb lélek is.
Mivel tehát a földi világ egy többnyire viszonylag fejletlenebb lelkek lakta világ, így itt előfordulhatnak nagyon fejletlen lelkek is. A lelkek születése folyamatos, tehát nem rendkívüli az egyáltalán, hogy nagyon fiatal lelkekkel is találkozhassunk, de azért a Föld mégsem az igazán fejletlen lelkek otthona, de kétségkívül vannak itt olyanok is, akik majdnem ebbe a kategóriába tartoznak.
Medek Tamás
61.,
A minap egy gondolatomban felvetettem, hogy nem az a kihívás, ha olyat tudunk szeretni, aki bennünket feltétlen viszont szeret, hanem ha olyat, aki azt látszólag nem érdemelné meg. Egy kedves hozzászóló kérdezte, hogy én erre képes lennék? A válaszomat ezúttal e külön bejegyzésben írtam meg, hiszen azt gondolom, nagyon fontos kérdésről van szó. Fontos tisztázni, hogy mennyire lehetünk "tökéletesek", még akkor is, ha tudjuk, hogyan kellene annak lennünk.
A gondolatok és írások, melyeket megosztok, végső soron a célt körvonalazzák, melyet majd egyszer el kell érjünk. Képletes hasonlattal élve, ez olyan, mintha az általános iskola harmadik osztályában körvonalaznák a gyerekeknek, hogy mi az a szint, ahova majd nyolcadikba el kell érniük. Az, akkor kétségkívül jól hangzik, de tény, még ha bizton el is éri majd mindenki, akkor és ott még csupán szépen hangzik és ennyi. Ott és akkor annyit tehetnek a gyerekek, de azt muszáj, hogy törekedjenek afelé, hogy egyszer elérjék majd a kitűzött célt, s azon a szinten megfeleljenek, ahol éppen vannak.
A gondolatok és az írások, melyeket megosztok, azt kívánják bemutatni, hogy hova is kell majd elérjünk végül. De tény, hogy az a fizikai világ, amelyben jelenleg élünk, még korántsem a nyolcadik osztálya a lelkünk általános iskolájának, csupán nagyjából a harmadik. S noha vannak ebben a világban olyan lelkek, akik már a nyolcadikos tananyagot is tudják (mint ahogy az iskola harmadik osztályában is lehetnek nagyon ritkán "csodagyerekek"), de ez elenyésző lelket jelent. A többségünk azért van itt, egy ilyen szintű fizikai világban (ugye a Világegyetemben sokféle szintű fizikai világ létezik, melyek közül a földi világ korántsem a legjobb), mert még a lélekfejlődésében ezen a szinten tart. Én magam is így vagyok ezzel. S bár elméletben sok mindent megértettem az elmúlt évek alatt, mely megértéseket szeretnék másoknak is átadni, de az tény, hogy követni és betartani közel sem vagyok képes őket maradéktalanul. S nem azért, mert (például) velem baj lenne, hanem azért, mert még korántsem vagyok "nyolcadikos" én sem.
Ezért sokszor hangsúlyozom, hogy mi ne a teljes tökéletességre törekedjünk feltétlen, itt és most még. Akinek megy, az nagyon szép és minden tiszteletem az övé, de a többségünknek még ez hiábavaló célkitűzés. A többségünknek csupán törekednünk kell afelé, kinek-kinek a tőle telhető módon. Ha már elméletben mind jobban megérti valaki, hogy is kellene élni és létezni, s ahogy tőle telik, igyekszik is mind jobban így élni, ha már valaki felismeri, melyek azok a dolgok, amiket nem csinál jól, nem tesz helyesen, már nagy eredmény. S ha igyekszik is tenni azért, hogy ezeket valamennyire is letegye magában, még nagyobb eredmény. De teljesen nem fog menni. S ez nem szabad, hogy bárkit is elszomorítson.
Sose felejtsük el, ha már minden úgy menne nekünk, ahogyan mennie kellene, nem lennénk itt. Ne legyünk magunkhoz hát túl szigorúak, s tudjuk megbocsájtani magunknak és másoknak is, ha hibáznánk, s azt is, ha nem tudnánk még letenni egyes hibáinkat.
S hogy végül válaszoljak a konkrét kérdésre: természetesen nem tudnék még szeretni olyat, aki azt úgy vélem, nem érdemelné meg. (S valamennyi szellemi tanításra igaz, hogy képtelen lennék azokat maradéktalanul betartani.) Hiába tudom, hogy a megítélés sosem a mi dolgunk, s minden lélek ugyanolyan lélek, mint mi, csak éppen a lélekfejlődése más és más szakaszában jár, ráadásul valaha mi is tartottunk ott, ez még akkor sem menne maradéktalanul. De tudom és megértettem, hogy efelé kell törekednünk, s azt is megértettem, hogy ezt most még, ebben a testi életemben, el nem érhetem. Viszont igyekszem nem gyűlölni, s már az is hatalmas eredmény.
Medek Tamás
62.,
Az, hogy egy lélek gonosz vagy jó, az a fejlettségétől függ vagy attól hogy mit vállalt leszületése előtt vagy mindkettő?
A lélekfejlettségi szintjétől függ. Ha egy lélek már alapvetően a jót kívánja, hiszen bőven már mögötte fizikai élet és tapasztalat, akkor nem tud már gonosz lenni, még vállalásból sem. Olyan persze előfordulhat, amikor egy másik léleknek segít egy fejlettebb lélek a sorsa beteljesítésében, ami egy olyan tettel jár majd, ami földi ésszel nézve rossz lehet, de önmagában az adott lélek akkor sem lesz gonosz abban az életében sem.
Medek Tamás
Medek Tamás
A harmadik részt, ahol további kérdéseket és válaszokat olvashatsz, ide kattintva éred el.
A cikkem szabadon megosztható, melyet az alábbi (facebook) 'Megosztás' szóra kattintva tehetsz meg:
Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.
