Ezúttal egy saját élményemet, történetemet szeretném megosztani veletek. Édesanyámmal szoktam olykor spirituális témákról beszélgetni, s pár napja, egy ilyen beszélgetés alkalmával mesélt el egy régi történést.
Anyai nagymamám 1991-ben halt meg, amikor én még szinte kisgyerek voltam. Magára az eseményre természetesen emlékszem, de a részletekre már kevésbé.
A szüleimnél, ahol felnőttem, minden szobában az ablak feletti redőnyszekrényt, egy fából készült lap fedett, melyet négy, hajlított szög fogott oda a redőnyszekrény tokjához. A szög a tokba volt beleütve és felénél meghajlítva hajlott rá a fedőlapra, erősen megtartva azt. Mindezt csak azért részleteztem, hogy érzékeltessem, magától egy ilyen szög nem engedheti el a lapot, pláne nem mind a négy egyszerre.
Szóval édesanyám mesélte a minap, hogy amikor a mama temetéséről jöttünk haza (tőlünk egy 30 km-re lévő településen lakott és ott is volt a temetés), meglepődve tapasztaltuk, hogy az én szobámban ez a redőnyszekrényt fedő lap egyszerűen le volt zuhanva a földre, s a szögek is természetesen el voltak hajlítva, melyek tartották.
Meglepődtünk akkor mindannyian, de mivel senki sem foglalkozott a családban a túlvilággal, beszédtéma sem volt ez sosem, így egyszerűen csak egy különös esetnek könyveltük el, a temetéshez meg végképp nem kötöttük.
Én magára az esetre emlékszem ugyan, de akkor én sem vontam tehát párhuzamot az eset és a temetés között (akkoriban én sem foglalkoztam egyáltalán a túlvilággal), azóta pedig feledésbe is merült bennem mindez.
Most azonban, hogy édesanyám mesélte, új megvilágításba került számomra, s persze, hogy időközben többször beszélgettem vele ilyen témákról, már számára is. Ezért is mesélte el mindezt nekem.
Mivel ennek a fedőlapnak a leesése semmi más hétköznapi okkal nem magyarázható és hogy éppen a temetés napján történt mindez, holott soha sem volt hasonló, így mindenképpen úgy gondolom, hogy egyértelműen kijelenthető, ott és akkor a nagymamám búcsúzott el ilyen módon, és adta életjelét.
Sok lélek megvárja a temetése napját, s utána kel át a szellemvilágba. Valószínűleg ő is így tett.
Két kérdés merült fel bennem ugyanakkor az eset kapcsán. Az egyik, hogy miért épp ezt a módját választotta a jelzésnek?
Az eltávozott szeretteink nagyon sokféle módon képesek üzenni nekünk vagy jelt adni számunkra, azonban nagyon sok mindenen múlik, hogy éppen milyen módon teszik ezt végül meg. Úgy gondolom, a nagymamám többek között azért is választotta ezt a módját, mert akkor nem volt épp otthon senki, tehát sem megijeszteni, sem ártani nem tudott így nekünk, másrészt úgy vélte, ezt biztos észrevesszük és emlékezni fogunk rá később is.
A másik kérdés pedig, hogy miért épp az én szobámban tette ezt? A konyhában, szüleim szobájában, az előszobában, stb., mindegyik helyiségben ilyen módon volt megoldva a redőnyszekrény eltakarása, tehát sok helyen megtehette volna. Miért éppen nálam tette tehát meg?
Bár ebben az életemben nem fűzött az anyai nagymamámhoz különösen erős érzelmi kötelék, ráadásul kisgyerek fejjel ismerhettem csak, de mégis amit tett, arra utal, hogy mint lélek, mégis erősebb kötelék lehet közöttünk. Erősebb, mint a családom többi tagját illetően. S talán az is közrejátszhatott, hogy szerette is volna, ha erről majd egykor írok, s egykor erről a kötelékről is tudomást szerzek.
Ehhez kapcsolódik ugyanis egy másik dolog még. Több hete egy médiumnál, egy látónál jártam, többek között azért, hogy a tapasztalataimat gyarapítsam általa. A találkozásunk egyik eleme volt, hogy elmondta, milyen lelkeket lát körülöttem. Azt mondta, többek között egyik nagymamámat is látja, ahogy éppen mellettem áll. Megkérdeztem, melyiket. Hisz az egyik nagymamám városi, a másik falusi volt. Azt válaszolta: a falusi nagymamám. Ez a cikk pedig a falusi nagymamámról szól...
Összefoglalva tehát: 1991-ben az anyai nagymamám, mielőtt átkelt volna a szellemvilágba, egy meglehetősen nyomatékos jelet adott magáról, melyet a maga módján nekem célzott, és 30 évvel később egy médium éppen őt (is) látja mellettem, mint szellemvilágból segítőt - utalva mindezzel arra, hogy lélekként erősebb kötelék van közöttünk, mint amennyit a jelenlegi testi életemben felismerhettem.
(Ez az írássorozat előző részét ide kattintva olvashatod.)
Medek Tamás
spirituális író, segítő
Miben tudok segíteni Neked? (a kérdésre kattintva olvashatsz róla)
