Kedves Olvasóm! Az alábbiakban ismét olyan kérdéseket és az arra adott válaszaimat teszek közzé, melyeket a kedves hozzám fordulók tettek fel nekem, hiszen úgy gondoltam, azok másokat is érdekelhetnek. Természetesen a hozzám fordulók beleegyezésével és úgy átalakítva, hogy rájuk nézve azok teljesen névtelenek legyenek. Remélem, számodra is hasznosak lesznek ezen gondolatok és számos kérdésedre választ kaphatsz általuk. (További hasonló kérdéseket és válaszokat olvashatsz Facebook oldalamon is.) E cikksorozatom előző, második részét pedig ide kattintva éred el.

 

63., 

Hogy kell elképzelni a lélek megoszthatóságát? Egy eltávozott szerettem akkor is érzi a feléje küldött gondolatomat, ha a lelke időközben újra leszületett?

 

Minden lélek egy önálló energialény, a Te lelked, az én lelkem is, s így tovább. Mivel egy lélek sem hozhatja le a teljes energiáját a fizikai világba (ennek több oka is van), így mindig csak egy kisebb részével születik le, a többi része a szellemvilágban marad. A test halála után ez a lélekrész (mostani mi magunk, s a mostani személyiségünk) visszatér a szellemvilágba, a lelke egészéhez, s egyben bele is olvad abba, de egyben megtartja e személyiségét is, akik most mi voltunk.
Ahhoz szoktam hasonlítani (képletesen), hogy a lelkünk a bélyeggyűjtemény, s benne az egyes személyiségei pedig a bélyegek benne. Ha beleragasztunk egy bélyeget a gyűjteménybe (ha visszatér a lelkünkbe egy testi élete után egy személyiségünk), akkor az a bélyeg örökre megtartja önálló mivoltját is (mint a mostani személyiségünk), de egyben a gyűjtemény része is lesz, eggyé is válik azzal, s a gyűjtemény onnantól fogva annál értékesebb, több lesz.

Amit most kicsit nehéz elképelnünk és megértenünk, hogy a lelkünk képes egyszerre és külön-külön is kezelni ezen személyiségeket. Tehát amikor odaát vagyunk, s visszatért a teljes tudatosságunk, egyben érezzük magunkat, de ha szükséges, meg tudunk nyilvánulni egyik néhai személyiségünkkel is. Amikor a következő leszületésnél tehát a lelkünknek egy része újra leszületik, akkor azok a személyiségek, akik korábban voltunk, továbbra is elérhetőek lesznek odaát, bár némileg látszódni fog azért rajtuk, hogy a lelkük nem teljes energiáját érhetik csak el. Másképpen szólva, egy eltávozott szeretted akkor is érezni fogja a feléje küldött gondolataidat és akkor is találkozhatsz vele odaát, ha neked is eljött az időd, ha a lelke egy részével időközben újra leszületett. Erről egyébként itt írtam bővebben: https://tudatostudat.blog.hu/2019/05/30/akkor_is_talalkozhatsz_eltavozott_szeretteddel_ha_kozben_ujra_leszuletett

Medek Tamás

 

64., 

Egy kedves hozzám forduló - úgy vélem, nagyon megindító - történetét szeretném most megosztani Veletek, természetesen a szíves hozzájárulásával.
Egy történetet, mely arról szól, milyen kapcsolat is lehet az itt élők és az eltávozott szeretteik között, s mely kétséget kizáróan bizonyítja a túlvilág létezését. A megélő számára mindenképpen, s azt gondolom, azok számára is kellő megerősítést nyújt, akik ha nem is éltek át hasonlót, de nyitottak a fizikai világon túli létezés elfogadása felé.
A történetet minimális mértékben átszerkesztve, de a lényegét megtartva adom közé.

// Kedves Tamás!
Tudod régen édesapámnak mondtam, hogy szeretnék egy sárga kis fürdőkacsát. 34 éves voltam, amikor a boltban megláttam és mondtam apukámnak, hogy vegyük meg Apa, ő rám mosolygott és azt válaszolta, hogy ugyan már ebben a korban nem vesz nekem ilyen dedós dolgot.

2014. március 8.-án halt meg apukám.
Idén augusztusban a közértbe mentem. Éppen gondolkodtam, amikor egy hangot hallottam. Apa hangja volt.
"Ne félj kislányom, minden meg fog oldódni." - mondta.
Azt hittem megártott a kb. ötven fokos hőség. Láttam apukámat magam előtt, fiatalon.
Gondoltam ez nem lehet igaz.
"De igaz kislányom!" - szólt a fejemben a hang, s folytatta.
"Emlékszel, évekkel ezelőtt szerettél volna egy kis sárga fürdőkacsát. Most tudom mindig is szerettél volna, mert mindig gyerek maradtál, az én kislányom. Tudom, most nincs is pénzed ilyesmire. De hoztam neked egyet. Menj egyenesen, kb. ötven méterre ott lesz előtted a földön, de ha hazamész mosd meg mert tudod messziről, a Mennyországból hoztam."
Amikor ezt mondta kacsintott, majd lassan egy fehér folyosón eltűnt.

Komolyan azt hittem, hogy nagyon megviseltek az anyagi gondok és apa hiánya. Azért csak mentem egyenesen és figyeltem, majd megláttam a pici fürdőkacsát, gumiból volt, citromsárga kék szemekkel. Picit piszkos volt. Felkaptam és magamhoz szorítottam, könnyek folytak az arcomon.
Azt gondoltam, "Köszönöm Apa."
A fejemben a hang pedig válaszolt: " Szívesen kislányom, csak ne sírj...." //

(Dr. Karikás Andrea)

 

Köszönöm Andrea hozzájárulását, s bízom benne, hogy sokak számára fog majd a története megerősítően vagy éppen gondolatébresztően hatni.

Medek Tamás

 

65., 

A karma visszavezet jó irányba? Belefuthatunk óhatatlanul is egy negatív karmába? Szerencsés az, akinek segítenek, hogy lehetőleg ne generáljon túl negatív karmát?

A karma én úgy gondolom, igen, visszavezet a jó irányba, hiszen megérteti - hosszabb távon - veled azt, hogy mit jó tenni mással és mit nem. Vannak olyan emberek, akiknél adott életen belül áramlik e visszahatás, s ilyen vagyok például én is. Az életemben sokszor csak megdöbbentem, hogy amit tettem mással, lényegében az áramlott rám vissza (nem feltétlen ugyanattól a személytől), s viszonylag elég hamar. Mostani ismereteimmel már értem, hogy miért történik ez és így.

S a másik fontos dolog. Igen, vannak olyan helyzetek, melyekkel elég komolyan süllyedhet az ember, már ami a lélekfejlődését illeti. Sorsfüggő, hogy a szellemi segítői mennyire engedik az adott léleknek azt, hogy egy ilyen helyzetben hogyan járjon. Én például nagyon sokszor és minden kétséget kizáróan tapasztaltam már, hogy belekerülve egy olyan helyzetbe, melyben emberi gyarlóságom miatt és amiatt, hogy azért a tökéletestől még én is messze vagyok, rosszat szándékoztam volna elkövetni (nem feltétlen szándékosan, de mégis elvitt volna a helyzet), s egyszerűen úgy alakult a sorsom, hogy nem tehettem meg, nem tudtam megtenni, bármennyire is szándékoztam... Szóval nagyon komoly dolgok ezek, s végigkísérik az életemet, s ezért szoktam sokszor mondani, hogy az életem történései nagyon szinkronban állnak mindazzal, amit most szellemi közlések útján kapok.

Igen, földi fogalmakkal élve szerencsésnek mondhatom magam. Azonban tudjuk, hogy szerencse és véletlen nem létezik. Valójában mindenki nem csak olyan körülményeket, hanem olyan segítséget is kap az élete során, amire az előző életei alapján "rászolgált", kiérdemelt. Nyilvánvalónak tűnik (és a szellemeim közlése is ez), hogy engem azért védenek az olyan helyzetekben, melyet legutóbb írtam, hogy ne essek vissza, mert tényleg nem szeretnék, ha visszaesnék, s bár ezt senki esetében sem szeretnék persze, de én valamiért már rászolgáltam arra, hogy így segítsenek. Mindenesetre ezek tényleg nagyon nyilvánvaló dolgok az életemben. S azt mondják, a karma is azért hat vissza rám szinte azonnal, hogy még jobban eszembe véssem, "mihez tartsam magam". Másrészről pedig azért - s ez is nagyon fontos -, hogy amit az írásaimban továbbadok, valódi meggyőződéssel tehessem.

Medek Tamás

 

66., 

Lehetséges, hogy letettem már ebben az életemben a karmámat és többet nem kell leszületnem?

Azt illetően, hogy lejárt-e a karmád (tehát a reinkarnációs kötelezettséged), az ismereteim szerint nem támasztanám alá. Ennek a folyamatnak a végére az ér (de az nem ezen a szintű fizikai világban következik még be, tehát ezen a szinten gyakorlatilag nem tart még itt senki), aki már minden tettével és gondolatával csak a jót kívánja és teszi másoknak és magának. Tehát az én ismerteim szerint annak jár le a karmája, aki már nem generál magának negatív karmát.

S ez hogyan lehetséges? Van-e az ellen védőpajzs, hogy negatív karmát generáljunk? Igen, de megint csak azt mondom, ezen a fizikai világon ez még aligha kivitelezhető. Hiszen ahhoz, hogy ne bánts meg másokat, tényleg sohasem, ahhoz másoknak is kellően tudatosnak kell már lenniük - tehát minden lecke nem tehető itt le. De a védőpajzs mindenképpen az, a negatív karma ellen, hogy bármi is történjék, tudjunk olyan tudatosak lenni, hogy azon nem bántódunk meg, hogy közben nem bántunk meg másokat, hogy mindenkit feltétel nélkül szeretünk, stb. Ez még nem a jelen zenéje tehát valamennyiünknek, akik itt élünk. (Most eltekintettem attól a szó szerint néhány lélektől, akik most a Földön élnek, s akik már a reinkarnációs körforgásból régen kikerültek, s valami küldetésből születtek le ide. S azért nem említettem őket, mert ők sem itt fogják letenni a karmájukat, illetve nem is teszik már le, hiszen ők már letették korábban.)

Medek Tamás

 

67., 

Mit jelent az ikerláng?

Alapvetően két fogalmat különböztethetünk meg. Az egyik az ikerláng, a másik a lélektárs. Ugye azt tudni kell, hogy csak lelkek léteznek, ugyanolyanok, mint mi, csak annyi a különbség közöttünk, hogy a lélekfejlődés más és más fokán, szintjén állunk. Vannak olyan lelkek, akikkel nem ismerjük egymást (nem az adott fizikai életre gondolok, hanem tágabb értelemben), vannak olyanok, akikkel többé-kevésbé igen, s mindenki számára vannak olyan lelkek is, akikkel szoros vagy nagyon szoros érzelmi szálak kötik már össze őket. Olyan lelkek, akikkel az adott személy azonos szinten áll és már számos életben éltek együtt ilyen-olyan felállásban, illetve a szellemvilágban is közel kerültek már egymáshoz. Az ilyen lelkeket nevezzük lélektársaknak.

Ilyen lelkekből több is van tehát, és gyakran előfordul, hogy egy fizikai életen belül is találkozunk velük, kisebb-nagyobb mértékben. Felismerjük őket, hiszen ahogy találkozunk velük, azonnal egy kölcsönös szimpátiát érzünk egymás iránt, amit nem tudunk sehogy sem megmagyarázni, s a lelkünk kifejezetten vonzódik is egymáshoz. Az ilyen lelkek közül persze ki lehet emelni egyet, aki a szellemvilágban és úgy általában a lelki előzményeinket tekintve, a sok lélektársunk közül is a legközelebb álló hozzánk. Némi hasonlattal élve, mintha jelen életünkből kellene egy személyt megneveznünk, aki a legeslegjobb barátunk vagy társunk. (Persze egy fizikai életen belül sajnos nem mindig találunk ilyet.) Tehát bizonyos értelmezésben ezt a lelket nevezik ikerlángnak.

Ugyanakkor az ikerlángnak mégis többféle értelmezése is létezik. Az előbbin túl, vannak olyan források, melyek azt mondják, hogy a lelkünk valamikor ketté vált, s majd egy fejlődési szakasz lezárultával - mialatt hasonló sorsutakat járnka be - újra egyesül, de addig is, amíg külön léteznek, addig egyik fél a másiknak ikerlángja.

S végül, de nem utolsó sorban rátérnék arra is, ahogy az én szellemi közléseim hogy szólnak az ikerláng fogalmáról. Ugye azt tudni kell, hogy fejlettebb lelkek esetében előfordulhat, hogy a lélek egyszerre nem egy, hanem mondjuk kettő testi élete vállal be, hogy a fejlődését gyorsítsa, s ilyenkor két külön részével, két külön testbe születik le, s két külön sorsutat jár be. Ilyenkor tehát a saját része tartózkodik az egyik, s a másik testben is. A szellemi közléseim tehát azt mondják, hogy ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy az egyik testben lévő lélek ikerlángja a másik testben lévőnek. Azonban bármelyik értelmezést is fogadjuk el, valamennyire igaz, hogy az ikerlángunkkal nagyon-nagyon ritkán találkozhatunk egy testi életünk alatt, ám a találkozás, ha mégis összejön, elsöprő erejű lehet, lelki értelemben.

Medek Tamás

 

68., 

Honnan tudhatjuk azokat a dolgokat, melyek a leszületésünk előtt történnek? Például, hogy a lelkünk tervezi meg a leendő életünket.

Összességében nézve, amit a fizikai világon kívül eső dolgokról tudunk, a legtöbb esetben különböző szellemi közlésekből ismerhetjük, illetve olyan emberek beszámolóiból, akik például egy regressziós hipnózis során a két fizikai életük közé jutnak vissza. Első hallásra bizonytalannak tűnhetnek az ilyen közlések és források, azonban feltűnő bennük, hogy kisebb-nagyobb eltérés mellett ugyan, de általánosságban véve mégis megegyeznek egymással, tehát lényegében ugyanazt mondják. S amikor sok ember, egymástól függetlenül mondja - majdnem - ugyanazt, akár szellemi közlésekből, akár saját megélésekből kiindulva, akkor annak, már annak megfelelő hitelt adhatunk, azt gondolom. Továbbá vannak olyan szellemi közlések útján kapott válaszok, melyeket emberi ésszel nem tudhattunk volna, s mely hitelt érdemlően bizonyítást nyert.
Tehát összességében elmondható, hogy bár a túlvilágról akkor kapunk teljes képet nyilvánvalóan, amikor már mi is ott leszünk, azonban mégis hihetünk a fentebb leírt forrásoknak, ráadásul most nem is tehetnénk egyebet. S amire például rákérdeztél, hogy a lélek miként járul hozzá a leszületéséhez, azt megelőzően, is ezen forrásokból tudhatjuk.

Medek Tamás

 

69., 

A hívők azt mondják, hogy mindenki egyenlő. Akkor miért nem indul mindenki egyenlő eséllyel?

Ha a vallásokban hívőkre gondolsz, én azt gondolom, a vallásoktól, amennyire lehetséges, javasolt elvonatkoztatnunk - én a szellemi közléseket és tanításokat sokkal hitelesebbnek érzem. Valóban mindenki egy és ugyanolyan lélek, amiben különbözünk az az, hogy egyrészről, önálló személyiséggel és lélekkel rendelkezünk, másrészt a lélekfejlődés más és más szakaszán járunk.

Mindenki egyenlő eséllyel indul a lehető legteljesebb módon, s mindenki ugyanúgy, a korábbi tettei visszahatásait kapja idővel, hogy előbb-utóbb megtanulja, mit jó tenni mással és mit nem. De! Ezt csak akkor fogjuk igazán megérteni, ha megértjük, hogy nem csak ez az egy életünk van, méghozzá a legkevésbé sem, hanem a jelen életünk csupán egy apró láncszeme a teljes létezésünknek. Mindenki egyenlő és egyenlő eséllyel indult, ugyanakkor az is egyenlő mindenkire nézve, hogy a tettei következményeit vállalnia kell. S mivel mindannyian másképpen cselekedtünk, így a következményei is annak megfelelően sokszínűek és különbözőek.

Ez okozza most az igazságtalanság látszatát, amit nagyon hangsúlyozni kell, hogy csupán csak látszat. S ameddig csupán a vallások tanításaira hagyatkozunk, aligha láthatjuk tisztán a létezést.

Medek Tamás

 

70., 

Az olyan embereknek, akik nagyon gonoszak és nagyon rosszat tesznek a másikkal, miért nem szólal meg a lelkük? Az ő lelkük akkor negatív irányba fejlődik?

Egyrészt ugye a lélekfejlettségi szintünk sem egyforma. Minél fejlettebb egy lélek, annál többször visszakapta már, amit korábban tett másokkal, így annál ösztönösebben tudja, mit jó tenni mással és mit nem. Másrészt a lélek, amikor ehhez a testhez (melyben itt a Földön most élünk) hozzákapcsolódik, akkor egyfajta kettős állapotba kerül. Egyfelől van neki egy isteni minőségű énje, egy szellemi eredete, másfelől van egy teste, mely anyagi, s mely állati eredetű, s a vágyak, az ösztönök, melyek a testhez kapcsolódnak, állati minőségűek.

A léleknek nem csak az a feladata, hogy egyre inkább a jót tegye másokkal és saját magával, hanem az is (bár némileg kapcsolatban van a kettő), hogy a testi élete alatt is minél inkább az szellemi mivoltját engedje érvényesülni, a testi, állati mivoltja helyett. Az állatok egy zárt, a fajukra jellemző ösztönprogramot követnek, ezért jellemzően nem képesek az állati szint alá sem és fölé sem helyezkedni. Az ember azonban, éppen a szellemi értelme révén, képes ha akar, jóval az állati szint alá is süllyedni, de jóval afölé is.

Az a lélek, aki most rosszat tesz a másikkal és úgy véljük, a lelke mégsem szólalt meg, ez esetben a következő történik. Megszólal az ő lelkiismerete is, csupán ő egész egyszerűen ezt vagy nem akarja meghallani, vagy meg sem hallja még. Az oka vagy az, hogy még fejletlen lélek, vagy az, hogy nagyon engedi még az állatias ösztönöket eluralkodni az elméje felett, persze e kettő kötődik egymáshoz.

A lelkük ezzel persze nem fejlődik negatív irányba, legfeljebb viszonylag egy helyben marad. Hiszen bármit is tesznek most, a számukra is ugyanúgy működik a karma törvénye, s bármilyen gonoszok és/vagy tudatlanok is legyenek most, előbb-utóbb ők is belátják majd, hogy mit jó tenni és mit nem, tehát az ő fejlődésük is törvényszerű.

Medek Tamás

 

71., 

Mi a szinkronicitás és miért történik meg?

Szinkronicitás alatt azt értjük (az én ismerteim szerint), amikor olyan különös "véletlenek" történnek velünk, melyeket még akkor is nehezünkre esik véletlennek titulálni, ha egyébként hiszünk a véletlenekben. Amikor valami úgy történik az életünkben, hogy egyértelmű plusz üzenetet vélünk felfedezni benne. Úgy történnek az események, mintha azok nekünk szólnának. Mintha azt akarnák, hogy emeljük fel a fejünket és kezdjünk el másként gondolkodni.

Nos, bár a legtöbb ember "hagyományosan" gondolkodik, s jobbára azt fogadja el a világból és saját magából is, amennyit most tapasztal belőle, ugyanakkor ez a világ legnagyobb tévedése. Valójában a mostani életünk csupán egy apró láncszeme a teljes létezésünknek és ez a világ, melyet ismerünk, is csak egy apró szeglete a mindenségnek. S ami nagyon fontos, hogy mindazon világ felett, melyet most látunk és mindazon világ felett, melyet most nem látunk, egy nálunknál jóval nagyobb, tudatosabb, szellemi erő áll, mely mindezt (tudatosan) irányítja. S az olyan emberek felé, akik nyitottak ezen igazság megismerésére, ezen erők gyakran küldenek jeleket. Azért, hogy mind jobban elgondolkodjon, mind jobban kétségbe vonja a "hagyományos" elgondolását a létezéséről. Ezek a jelek többfélék lehetnek, de ezek egyike tehát a szinkronicitásnak nevezett jelenség.

Medek Tamás

 

72., 

Honnan jöttek és hogyan lettek a lelkek? Darwin elmélete mennyiben igaz? Ide más bolygóról érkeztünk?

 

Az emberi lelkek a Forrásból, Istenből váltak ki (s a lelkek születése ma is folyamatos), s amikor hozzá hasonlatossá válnak, abba is olvadnak vissza. Azonban e két időpont között emberi ésszel felfoghatatlan időtartam telik el. A létezésünk csupán egy kisebb szakasza a reinkarnációs időszakunk is (mely szintén felfoghatatlan hosszúságú lehet földi ésszel), nagyjából annyi, mint most a teljes életünkből az iskolás időszak. A lelkek születéséről azonban annál többet tehát, hogy kiválnak Istenből, a Forrásból, többet nem nagyon tudhatunk meg, mert még azon szellemek sem tudják jobban, akiktől a közléseket kaphatjuk itt a Földön.
Darwin elmélete egy meglehetősen materialista szemléletmód. Már csak abban sem állja meg a helyét, hogy az ember a majmoktól származna. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy az, akik valójában vagyunk. A lelkünk tehát semmiképpen sem származik az állatokéból. A testünk igen, az valóban az állatvilágból emelkedett ki, de még az sem úgy, ahogy tanítják Darwin elmélete szerint. Ha így lenne, akkor a mai napig is emelkednének ki az állatvilágból értelmességre törő fajok. De nem ez történik, a majmok például a mai napig is megmaradtak majomnak. A szellemi tanítások szerint az igazság ezzel szemben az, hogy az egyre nagyobb fejlettségű állatok megjelenése valóban az ismert evolúciónak volt köszönhető, de csak részben. Részben pedig az úgynevezett teremtő lelkek tevékenységének - ők hozzánk képest jóval fejlettebb lelkek, akik ezt választották hivatásul.

A végső cél az volt, hogy végre megjelenjen majd egy olyan test, amely már az emberi lélek befogadására is alkalmas. Az emberszabású majom már közel állt ehhez. Innen már csak egy lépcső kellett a célhoz, ez pedig úgy valósulhatott meg, hogy egy nálunknál (tudományos és spirituális értelemben is) sokkal fejlettebb civilizáció, mai szóval élve, géntechnológiai módszerrel létrehozta azokat az első emberi testeket, amikhez már emberi lélek csatlakozni volt képes. Mindehhez a már itt a Földön meglévő géneket ötvözték a sajátjukéval. A testünk tehát bizonyos mértékig más bolygóról érkezett, a lelkünk azonban ugyanonnan, ahonnan mindenki másé is, a szellemvilágból.

Egy fizikai világban - legalábbis a hozzánk hasonlókban - egy folyamat történik, mire maguk a lelkek is megérkezhetnek, s mely folyamatot felsőbb szellemi erők (fejlettebb lelkek a szellemvilágban) irányítják, s az egyes "alakítgatásokat" ők, míg másokat, ezt kivitelezni képes fizikai létformákban élő lelkek végzik.

S még egy gondolat érdekességképpen, bár ez nem tartozik szervesen e témához. Az emberiség istenképe, illetve az, hogy kit nevez Istennek, sokrétű. S ebből csak egy példa a következő. Az a civilizáció, mely létrehozta a testünket, olykor meglátogatott bennünket. Az akkori emberek látva a hozzájuk képest elképesztő technikát és formákat, őket is Istennek vélték...

Medek Tamás

 

73., 

Mit lehet tudni a párhuzamos életekről? Mindenkinek van ilyen? Ha van akkor, ezen a bolygón vagy máshol? Az ikrek párhuzamos életet élő lelkek?

 

Vannak olyan elképzelések, miszerint párhuzamos életeink lennének, tehát míg ebben az életünkben élünk, ahogyan, addig ezzel párhuzamosan léteznek más dimenziók, melyben ugyanúgy élünk, de egy kicsit (vagy nagyon) másképpen. Tehát ebben az életünkben például elveszítünk valakit, akit szerettünk, fiatalon, míg a másikban idősebben történik meg ez, vagy például ebben az életünkben két gyermekünk van, míg egy másikban, ezzel párhuzamosan futóban gyermektelenek vagyunk, stb. Az én szellemi közléseim szerint azonban ilyen értelemben nem léteznek párhuzamos életek. Szerintük abból fakad e téves elképzelés, hogy a leszületésünk előtt végig nézhetjük a leendő fizikai életünk néhány alternatív útját. Ezek valójában nem mások, mint a leendő életünk lehetséges kimenetelei, lehetséges sorsútjai, amelyek akkor mind léteznek, lehetőségként. S valóban, egyik lehetőség a másiktól kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. Ezen alternatívák végignézését azért teszik lehetővé a szellemi segítőink, hogy lássuk, milyen döntéseink (vagy mások döntései, akikkel karmikusan kapcsolódunk), milyen eredményhez vezethetnek. Persze ezen emlékeinkhez nem férhetünk hozzá a jelen életünk alatt, ugyanakkor a lelkünk mélyén mégis csak elraktározódnak, s azoknak valamilyen szinten (még ha viszonylag elenyésző mértékben is, de) hasznát is vesszük itt.

Ahogy leszülettünk aztán, e többféle alternatív életútból természetesen csak egy valósul meg, s a többi csupán (jelenleg legalábbis) elszalasztott vagy kihagyott lehetőséggé válik. A Világegyetem (földi ésszel felfogva) végtelen számú és típusú életnek, fizikai világnak ad otthont, köztük végtelen számú olyannak vagy ahhoz hasonlónak is, mint a miénk. Egyszerre csupán egyben vagyunk, mindig olyanban és olyan szintűben, típusúban, amilyen számunkra, a lélekfejlődésünk és karmikus dolgaink függvényében, a legideálisabb. Olyan előfordulhat viszont, fejlettebb lelkek esetében, hogy egyszerre két testben is leszületnek, egyszerre két személyiségként élnek tehát a fizikai világban, hogy egyszerre még több inkarnációt és karmikus terheket tegyenek le. De ez sem azt jelenti tehát, hogy párhuzamos életei lennének egy adott léleknek, csupán azt, hogy egyszerre nem egy lélekrészével születik le, hanem kettővel, valamint e két élete és személyisége egyértelműen egymástól eltérő is lesz. A mi világunkon, itt a Földön, ez még ritka eset egyébként. Az ikrekről pedig elmondható, hogy ugyanazok vonatkoznak rájuk ilyen értelemben, mint más lelkek esetében, amit eddig leírtam.

Medek Tamás

 

74., 

Ha valaki öngyilkosságot követ el, az nem számít, mert úgyis él tovább és úgyis reinkarnálódik ő is, nem?

Azért ez nem ilyen egyszerű. Csak a testét tudja megölni, saját magát nem, és reinkarnálódik ő is persze, de azért mégsem mindegy, hogy így megyünk vissza, vagy úgy, ahogyan az a tervünk szerint szólt. Nagyon kiábrándító tud lenni ugyanis az, amikor egy öngyilkos visszatér és szembesül azzal, hogy amitől most elmenekült, egyrészt újra kell vállalnia, talán nehezebb körülmények között is, másrészt hogy egy leszületése hiábavaló volt. Nem beszélve arról, hogy bár odaát az így járt lelket is szeretettel és megértéssel fogadják, de azért mégsem olyan az öröm, mint ha valaki az idejében tér vissza.

S végül, de nem utolsó sorban, az öngyilkosság könnyen okozhat zavart tudatállapotot, mely hatással lehet arra, amilyen tudati kivetülést tapasztal valaki a testi halála után. Sok öngyilkos sokáig bolyong a köztes síkon, az öngyilkosság pillanatában fennálló zavart tudatállapota fogságában, s csak nagy nehezen veszi észre a fényt, melyen keresztül visszatérhet. Nem beszélve arról, hogy még olyan is előfordul, hogy valaki csak akkor képes vagy tud csak visszatérni a szellemvilágba, amikor a tervezett testi halála időpontja el nem érkezett. Tehát mindent összevetve: nem a világvége az öngyilkosság, de mégis a legkevésbé sem ajánlott módja az életünk és az életünk kínálta problémák megoldásának.

Medek Tamás

 

75., 

Hogyan kell elképzelni odaát az életet, a létezést?

Fizikai formák csak itt, a fizikai világban léteznek, egyébként minden csak energia. Azonban ott és akkor azokat legalább olyan természetesnek vesszük majd, mint itt és most a fizikai formákat. Egyébként a nem fizikai formákat most leírni vagy elmondani képtelenség lenne, nem is képes rá senki (például azon halál közeli élményt átélők sem, akik bepillantást kaptak ilyen téren is a túlvilágra) hiszen nincsenek rá földi szavaink és fogalmaink.

A testi halálunk után egy bizonyos ideig kötődünk ahhoz a világhoz, melyet itt hagytunk. Ez kinek kevesebb, kinek több ideig tart. Addig ahhoz hasonlatos formák vesznek bennünket körül, mint itt, a fizikai világban. Hiszen a tudati elvárásunk azt vetíti ki számunkra - pontosabban szólva így láttatja számunkra mindazt, ami körülöttünk van. S ameddig igényeljük, ez így is marad. Amikor azonban visszatér a teljes tudatosságunk, akkor már mindent úgy látunk, amilyen az valójában, de ahogy írtam fentebb, az éppen olyan természetes lesz számunkra akkor, mint a fizikai formák előtte.

A tevékenységek és a szabadidő lehetőségek is ahhoz hasonlatosak lehetnek, amilyen a tudati elvárásunk, amelyek tehát megszokottság nyugalmával látnak el bennünket. Természetesen - például - pénzzel, bizonyosan nem találkozunk majd. A lényeg azonban, amire a két fizikai életünk közötti létezésünk szorítkozik majd: az épp elmúlt életünk kiértékelése (szellemi segítőinkkel), pihenés és felkészülés a következő leszületésre, valamint kapcsolattartás azon lelkekkel, akikkel kölcsönösen találkozni kívánunk, s végül, de nem utolsó sorban, ismeretek szerzése, mely a lelki emelkedésünket szolgálhatja.

Medek Tamás

 

76., 

Miért van az, hogy halandó embert komoly spirituális képességekkel gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem lehet látni?

Valóban, halandó ember komoly képességekkel nem nagyon található. Ennek számos oka van. A túlvilág csak annyira engedi felfedni magát, amennyire az az itt élő lelkek számára megengedett, a lélekfejlettségi szintjük és karmájuk függvényében. Óriási dolgokat adnak át, de van egy bizonyos határ is, illetve az is óriási szórást mutat, hogy ki, mennyit kaphat annak jeleiből, hogy van túlvilág és van odaát. Csak egy példa. Amikor azon szellemek felkerestek, akik a közléseimet adják, földi ésszel szinte felfoghatatlan tapasztalásokat adtak át nekem. Tehát olyan dolgokat megmondtak előre, amiről nemhogy nekem, de földi embernek sem lehetett volna tudomása. Azonban ezeket csak azért tették, hogy mielőbb higgyek bennük és hogy erős hittel tudjam csinálni mindazt, amire felkértek - tehát hogy a közléseiket adjam át másoknak. Azonban mihelyst rájöttem, minden kétséget kizáróan, hogy ők tényleg azok, akiknek mondják magukat, ezen megtapasztalások megszűntek, sőt, amik addig is megtörténtek, másnak nem is tudnám bizonyítani. (A feleségemnek addig engedték, hogy bizonyítsam számára mindezt, ameddig ő is nem volt kénytelen beismerni a létezésüket, s aztán már nem. S addig is csak azért, hogy ő is higgyen bennem és támogasson ezen munkám során, vagy legalábbis ne gátoljon benne.)

Amire ki akarok lyukadni, hogy senkinek sem tudnám bizonyítani mindazt, amin keresztül mentem (a feleségemet leszámítva), mert nem az a túlvilág célja, hogy mindenki kétséget kizáróan megbizonyosodjon felőlük. Erre mindenkinek eljön majd az ideje, most vagy valamelyik életében, de előtte magának is akarnia kell ezt, magának is készen kell rá állnia, sőt, magának kell a felismerő úton elindulnia. Lényeges megmutatkozásokat csak egyéni szinten adnak át embereknek, vagy azért, mert elérkezett rá az idő, és/vagy azért (mint például az én esetemben), hogy elősegítsék vele azt a "munkát", melyet végzek. S nagyon sok (nevezzük most így) spirituális képességekkel rendelkező ember sajátossága, hogy azért kapja persze a képességét, hogy használja, és saját részre kap is annyi bizonyosságot, hogy ő maga kétség kívül elfogadja azt, azonban az már egyénileg eltérő, hogy kinek, mit tud ebből átadni, hogy kinek mennyire tudja bizonyítani a képességével a túlvilág létezését. A legtöbb embernek erre magától kell rájönnie, mások legfeljebb segíthetik őt ebben, például a spirituális képességekkel rendelkező emberek. S ezért van az, hogy szinte alig (vagy egyáltalán nem) látni olyan személyt, aki minden esetben, kétséget kizáróan, bárki számára bizonyítani képes akár a képességét, akár a túlvilágot, akár az, amit hirdet.

Medek Tamás

 

77., 

Hamarosan lezárul egy világkorszak és aki addig nem teljesítette a lelki fejlődését, az végleg elveszik?

A teljes (lelki) tökéletességtől még messze vagyunk, hiszen különben már nem is kellene ezen a szintű fizikai világon élnünk, így senkinek nem kell csüggednie, ha azt, ebben az életében még ne érné el. Lehetőséget mindaddig kapni fog minden helyzetre, minden lélek, amíg azt végül helyesen meg nem oldja.

Fontos leszögeznem, hogy bár ismerem azon tanításokat, mely szerint (dióhéjban összefoglalva a lényegét) egy korszak lezárul, mely hamarosan meg is történik, s aki addig nem teljesített, az végleg megy a levesbe... Ugyanakkor ezt én határozottan visszautasítom - a magam ismeretei és közlései szerint. Ez egy félelemre alapuló s rettentő káros tanítás. Kicsit (talán nem is kicsit) az anyagi világ (és főleg a fogyasztói társadalom) eszméjére épülő tanítások ezek, hiszen fennen hirdetik, hogy "csak most van lehetőséged" és "csak neked", de ha "most kimaradsz, akkor végleg lemaradsz", stb. Nos, a Napnál is világosabban látszik, hogy ez bizony a rossz oldal üzenete és tanítása. A létezés valójában nem verseny és nem is félelmet keltő folyamat. Mindenkinek annyi lehetősége lesz a saját fejlődésére, amennyit maga megkíván, persze ettől még elemi kötelessége minden léleknek, hogy annak eleget is tegyen, olyan tempóban, ahogyan az tőle telik.

Medek Tamás

 

78., 

Ha szeretném tudni a karmikus adósságomat, és szeretném lerendezni azt, ki tud ebben nekem segíteni?

A karmikus adósságaid mindig azok, amit egész egyszerűen az életed, a sorsod eléd sodor, amit a sorsodtól és másoktól lelki értelemben kapsz.
S hogyan tudod rendezni azokat?
Tény, hogy nagyon sok lehetőség kínálkozik karma oldásra, persze jó pénzért. Mindenkinek a maga döntése, hogy él-e ezen ajánlatokkal, azonban az én ismeretem és szellemi közléseim szerint karmát oldani nem kell semmiféle külső segítség, pláne nem pénzért.

Ugye mindig az áramlik vissza felénk, amit korábban mi áramoltattunk mások felé (érzelmi, lelki dolgokat). Ezek lehetnek pozitívak épp úgy, mint negatívak. Nyilván a karma oldáskor a negatívakat szokás érteni. Negatív karmát pedig csak egyféleképpen lehet oldani. Ha megéled azt, amit korábban Te adtál másnak (vagy amiből ehhez lényegében hasonlót átélsz), megérted annak súlyát, elfogadod hogy meg kell éld, s megbánod, hogy valaha ilyet tettél, és hajlandóságot mutatsz afelé, hogy többet ilyet mással nem teszel. Ha így jársz el, azt a (negatív) karmát letetted, s többet nem jön veled szembe. Ellenkező esetben viszont igen. (Az is oldhat egy adott negatív karmát, ha lényegében ahhoz hasonlót adsz másnak, csak éppen ellenkező, tehát jó értelemben, mint amit korábban adtál másnak. Például ha korábban elvettél valakitől egy adott mennyiségű pénzt jogtalanul, akkor ha később valakinek nagyjából annyit odaadsz, akinek az nagyon nagy segítség, akkor azt a karmádat oldottad is - persze ha megbántad, amit korábban tettél és ha szívből, őszintén adod most azt a pénzt.)

Medek Tamás

 

79., 

Aki szervátültetésen esik át, megkapja egy másik ember szervét, mennyire veheti át a donor szokásait? Sokat hallani ilyenről, hogy olyan szokásai lettek, ami korábban nem volt.
Ez csupán csak biológia?

Igen, valóban vannak ilyen esetek. Kétféle lehetőség állhat ilyenkor fenn a szellemi közléseim és az ismereteim szerint.

Az egyik. Ugye amikor a testünkben vagyunk, óhatatlanul is adunk át információkat a testünknek, a gondolataink és érzelmeink egyfajta lenyomata rögzülhet a testünkben, a szerveinkben (pontosabban annak energiamezejében). Ezen információk addig megmaradhatnak, amíg a test (pontosabban jelen esetben az adott szerv) életben van tartva. Amikor valakibe egy másik ember egy szervét ültetik, magába fogadhatja ezen információkat és azok hatással lehetnek az elméjére egészen addig, amíg ahhoz a testhez kapcsolódik, vagy amíg azokat a tudatával felül nem írja.

S a másik lehetőség. Amikor a testhez (melyből a szervet kivették) tartozó lélek, a testi halála után nem hajlandó vagy nem képes a szellemvilágba visszatérni, például azért, mert ragaszkodik a testéhez, a szervéhez, így ugyanúgy mellette maradhat, mint ahogy mások a lakásukban vagy éppen egy szerettük mellett maradnak, túlságos kötődés esetén. S ez esetben a lélek, akinek már nem szabadna itt lennie, nem csak mellett marad a néhai szervének, hanem hozzá is kapcsolódik, kisebb-nagyobb mértékben ahhoz a lélekhez, aki azt a testet lakja, amelybe a szerv került. Tehát - hétköznapi szóval élve - megszállja őt, s ennek "köszönhetően" lép fel az, hogy az szerv-adományozott hirtelen elkezd kisebb-nagyobb mértékben úgy viselkedni, mint ahogy a szerv-adományozó viselkedett. A szellemeim szerint ez utóbbi a gyakoribb.

Medek Tamás

 

80., 

Azok a spirituális ismeretek, melyeket most tudok, a következő életemben is velem lesznek, vagy elölről kell újra kezdjek mindent?

Ez azt gondolom, sok ember számára felvetődik, mint kérdés, s egy időben én is feltettem ezt.
Az, hogy milyen körülmények, betegségek, események lesznek körülöttünk a következő életünkben, nagyon sok minden függvénye, természetesen a karmánké és mindazon dolgoké, amit akkor annak tükrében meg kell majd élnünk. Azonban az a tudatosság, amivel most rendelkezünk, örökre bennünk marad már. Ha most valaki komolyabb spirituális képességekkel rendelkezik, persze nem biztos, hogy legközelebb is lehozza magával az erre való képességet, de mindaz a tudatosság és felismerés, amit már eddig megszerzett, örökre a része marad és minden további életében magában fogja hordozni egyfajta ösztönként mindenképpen, de ha úgy szükséges, akkor ezek komolyabban a felszínre is törnek.

Medek Tamás

 

81., 

Intuíció egyenlő a szellemek sugallatával?

Minden ember rendelkezik egy telepatikus csatornával, melyen keresztül gondolatokat küld és fogad. A saját gondolataink a felsőbb Énünk gondolatai is (tehát a lelkünk, akik valójában vagyunk), ezeket minden ember ugye érzékeli. Ezek sem a fejünkben születnek meg, csupán ott nyilvánulnak meg számunkra a fizikai síkon. Tehát a saját gondolataink is valójában olyan gondolatok, melyeket - bármennyire is meglepően hangzik - médiumi úton, telepatikusan a felsőbb Énünktől kapunk.

Ezekbe a saját gondolatokba aztán éppúgy vegyülhet más szellemi lények, lelkek gondolata, mint amikor egy társaságban beszélsz, s ahogyan abba bármikor belevegyülhet más ember beszéde. Ezeket most nem mindig érzékeljük, s amelyiket igen, sem tudjuk mindig biztosan, kinek a gondolata volt, tehát sok esetben a sajátunknak tekintjük. Hogy ezt mennyire tudjuk különválasztani, a saját lélekfejlettségi szintünkön is múlik és azon a lélekén, akitől a gondolat származott. A másoktól kapott gondolatok éppúgy lehetnek jók is és rosszak is, mint a saját magunk gondolatai.

A dolgunk azonban valamennyiükkel az, hogy minél tudatosabban felismerjük, melyik tartozik a jó és melyik a rossz irányú gondolatok közé és minél inkább az előbbiekkel azonosuljunk, s azokat kövessük, azokat engedjük érvényesülni és hatni. Az intuíció, az ihlet tehát mind olyan sugallat, olyan gondolat, melyet akár a felsőbb Énünk (a lelkünk), akár más lelkek küldenek felénk gondolatban, s azt mi ilyen módon érzékeljük.

Medek Tamás

 

82., 

Ha már többször is meghaltam korábbi életeimben, akkor hogyhogy most mégsem tudom, mi van a halál után? S hogy ismerem majd meg a szeretteimet, amikor ők csak lelkek lesznek?

Azok az információk, melyeknek birtokában voltunk a leszületés előtt, a testi élet alatt a tudat alattiba süllyednek, s azok legnagyobb részt és a legtöbb esetben az éber tudatállapotunk számára nem elérhetőek. Ez a fizikai test hatásának köszönhető, mely a fizikai érzékszervekkel felfogott észleléseket adja át nekünk, elnyomva ezzel szinte teljesen azt, amit egyébként tudunk. Tehát ilyenkor a legtöbb esetben csak azt tapasztaljuk magunkból és a világból, amennyit most láthatunk a szemünkkel, hallhatunk a fülünkkel, stb.

Ennek az oka elsősorban az, hogy ezen a szintű fizikai világon még szükséges, hogy azt a sorsutat, amit meg kell éljünk, kellő átéléssel tehessük meg, és ezt a folyamatot nagyban gátolná, ha mindennek a tudatában lennénk. Ugyanakkor minél idősebb egy lélek, annál kevésbé süllyednek le a tudatalattijába ezen információk a testi élete alatt, tehát annál jobban a felszínre törhetnek azok. Másképpen szólva minél idősebb egy lélek, annál jobban képes elfogadni a túlvilág létezését a testi élete alatt. A testi halál után közvetlen pedig annál előbb visszatér e tudás, minél idősebb és minél fejlettebb egy lélek, hiszen az épp elmúlt életéhez is annál kevésbé fog kötődni, ami elősegíti az emlékek visszatérését.

Van tehát, akik a testi halála után rövidebb-hosszabb idő után ismeri fel újra, hogy nem csak ez az egy élete volt s hogy a halál valójában nem is létezik, de van, aki szinte azonnal ráeszmél erre, mint aki egy álmából felébredve azonnal tisztában van azzal, hogy amit az imént élt, álom volt, ez pedig a valóság.

S a másik kérdés. Jelenleg azokat a lelkeket, akik jelen vannak az életünkben, úgy ismerjük fel, ahogyan most látjuk őket, akik most a számunkra. S a testi halálunk után, egészen addig, amíg még kötődünk az éppen elmúlt életünkhöz (ez az időtartam tehát a lélek fejlettségének kérdése), minden lélek olyan formában fogja magát nekünk mutatni, illetve mi olyan formában látjuk őket, ahogyan az előző életünkben azok ismertek voltak számunkra. Mihelyst visszatértünk a "régi kerékvágásba", viszont már tudni fogjuk, hogy ki egy másik lélek (nem csak az a személyiség tehát, aki most volt nekünk, hanem úgy egyébként ki a számunkra), s már akként tekintünk rá.

Attól azonban nem kell tartanod, hogy ne ismernéd fel mindazon lelkeket, akikkel valaha is az örökkévalóságban találkoztál, hiszen akikkel egyszer már voltál komolyabb kapcsolatban, azokat lélekként azonnal felismered, s tudni is fogod, hogy ki ő a számodra és ki ő valójában. Amikor viszont egy másik testi életünkben találkozunk olyan lélekkel, aki egy korábbi életünkben szerettünk volt, nyilván a felismerés nem lesz ilyen egyértelmű (hiszen akkor testben vagyunk), ugyanakkor a találkozáskor, a lélek mélyén lezajló érzelmek sok mindenről tanúskodhatnak.

Medek Tamás

 

83., 

Úgy érzem, hogy a családunkba a már korábban eltávozott szerettem tért vissza. Lehet tudni, hogy így van-e? Illetve, hogy aki most leszületett hozzánk, ki volt az előző életemben?

Az én ismereteim szerint nem feltétlen kell most azt tudjuk, hogy a mostani szeretteink kik voltak előző életünkben. Hiszen akként kell rájuk tekintsünk, akik most ők. Tudod, a lélek sosem születik le teljes energiájával, mindig csak egy kisebb részével. Aki korábban volt szeretted egy másik életben, teljesen nem ő születik le újra, hanem a lelkének egy része. Ő is, de mégsem teljesen. S aki akkor volt, az a személyisége a szellemvilágban is marad. Tehát ha egy mostani szeretted már hazatért, s ha le is születik újból, az ő is lesz részben, de teljesen még sem, sőt ő akkor döntően egy új személyiség lesz, vagy legalábbis döntően akként fog megnyilvánulni, s akiként megismerted, az a személyisége a szellemvilágban marad. (Így tudsz találkozni hazatért szeretteiddel, amikor Te is hazatérsz, akkor is, ha a lelkük közben újra leszületett egy részükkel.)

Ami tehát a lényeg, hogy az eltávozott szeretteink (az a személyiségük, akikként most ismertük) mindig is odaát maradnak, s ha az ő lelkük is születik le újból, akár hozzánk is, akkor is akként kell arra e lélekre tekintsünk, mint aki akkor megszületik, s nem akként, akiként korábban ismertük.
Kapcsolódó írásom:
https://tudatostudat.blog.hu/2019/05/30/akkor_is_talalkozhatsz_eltavozott_szeretteddel_ha_kozben_ujra_leszuletett

Medek Tamás

 

84., 

Mit tegyek, ha egyértelműen szellem van a házban?

Egy kedves hozzám forduló kérdésére adott válaszomat szeretném most megosztani Veletek, mert azt gondolom, az övéhez hasonló eset sokakat érinthet, érdekelhet.
A kérdező egy ideje furcsa jelenségeket vett észre a lakásában, többek között olyat, amikor különböző tárgyak látszólag minden ok nélkül megmozdultak. Amikor azonban egyik fürdése alkalmával különös hangokat hallott, megkérdezte a vélt látogatótól, hogy "ki az és hol vagy"? A hangok erre megszűntek, de amikor kiszállt a kádból és ránézett a tükörre, arra a következő volt felírva: 'ITT'.
Érthetően nagyon felzaklatták ezen események és kérdezte, mit lehet tenni egy ilyen esetben.

Ezúton is köszönöm, hogy hozzájárult ahhoz, hogy a történetét és a rá adott válaszomat nyilvánosan is közzé tegyem.

 

Teljesen érthető, hogy félelemmel tölt el mindaz, amit tapasztaltok, azonban mindenféleképpen megnyugvásra intenélek és biztatnálak. Valóban félelmetes és ijesztő egy ilyen helyzet, azonban nagyon sokan élnek át hasonlót, tehát mondhatni egy viszonylag gyakori jelenség ez, csak azért tűnik olyan ismeretlennek, mert az emberek nem mernek róla beszélni, hátha hülyének nézik őket.

A halál csak a testre vonatkozik, maga a lélek (szellem), akik valójában vagyunk ugyanúgy él tovább, s a test halála után vissza tér a szellemvilágba, ahonnan a leszületése előtt jött. A legtöbb esetben ez a visszatérés hamar megtörténik, azonban olykor előfordul, hogy különböző okokból egy szellem nem kel át, hanem rövidebb-hosszabb ideig itt reked a két világ között. Saját döntése ez, de tudatlanságból hozott döntése. Vagy fél átkelni, mert tévhitből azt hiszi, hogy odaát büntetés várja, vagy túlságosan is ragaszkodik a hátrahagyott életéből valakihez vagy valamihez. Vagy még azt sem fogta fel, hogy mi történt vele, mert annyira nem hitt a túlvilágban, a halál utáni életben, hogy el sem hiszi, hogy meghalt, de mivel szinten senki sem látja, nem érti, mi történt.
Amikor azonban talál egy olyan személyt, aki mégis érzékeli valahogyan, aki mellett valamilyen módon meg tud nyilvánulni, akkor igyekszik magára felhívni a figyelmet - ha belegondolunk, hasonló helyzetben mi is ilyesmit tennénk. Tehát nem félelmet akar kelteni az a lélek, aki nálatok van, hanem csak a figyelmeteket kívánja felhívni. Az ITT szócskával egyértelművé is tette azt, hogy valóban ott van és hogy hajlandó is kommunikálni. Tehát újra mondom, bár félelemkeltő lehet egy ilyen helyzet, mégis arra biztatnálak, ne tedd, ugyanis nincs mitől félni, csupán egy lélek van mindezek hátterében, aki segítségre szorul és úgy vélte, tőletek talán megkapja.

S hogy milyen segítségre? Rá kell beszélni arra, amire magától nem jött rá vagy nem meri megtenni, hogy lépjen át a szellemvilágba, hogy térjen haza a fénybe. Bármikor, akár szóban, akár gondolatban szólhatsz, szólhattok hozzá, de főként akkor, amikor a jelenségeket tapasztalod, tapasztaljátok. Szeretettel, de ha kell határozottan kell szólni, s egyben arra is meg kell kérni, hogy ne tegye azt, amit eddig, tehát nem zavarjon így benneteket. A saját szavaidat használva, de fel kell hívni a figyelmét, hogy a teste már meghalt, ő azonban lélek, aki halhatatlan, s a saját érdekében is minél előbb vissza kell térnie a szellemvilágba, ahol a szellemi segítői és a szerettei már nagyon várják őt, méghozzá nagy szeretetben. Bármit is tett, feltétel nélküli szeretet várja odaát. Tehát nem kell, hogy féljen, és hogy ha átkel is, semmitől és senkitől sem válik meg végleg és teljesen, amit vagy akit itt kell hagyjon.

A saját szavaddal kell tehát megfogalmazd, s a lényege ez legyen. Valahányszor érdemes ezt közölni vele, ahányszor jelt ad magáról, de ahogy írtam, szeretettel, de ha kell, akkor határozottan is. S ami nagyon fontos, hogy igyekezni kell (bármennyire is nehéz először) nem félni és természetesnek kezelni a helyzetet, hiszen az ilyen szellem nem ijesztgetni akar bennünket, csak segítségre szorul. Ráadásul a félelem egy lehúzó energia, mely gátolhatja e dolog sikerét is.

(A kérdező felvetette még, hogy talán a temető közelsége okozhatja azt, hogy egy szellem megtalálta őket?)
A temető közelsége bár valószínűbbé teheti akár az ilyen helyzetek előfordulását, valójában azonban nem mérvadó annyira, ez bárhol, bárkivel megtörténhet. Egyébként ha valaki úgy dönt, hogy ügyet sem vet az ilyen szellemi tevékenységre, az akkor is megszűnhet idővel, mert a szellem rájön, hogy nem foglalkoznak vele és odébb áll. Persze ha segítünk neki, az mégis csak jobb. Azonban ha hosszabb távon sem járunk sikerrel (de csak akkor), akkor érdemes egy olyan személyt felkeresni, aki itt rekedt lelkek hazasegítésével foglalkozik.
Ajánlok még kettő írásomat, melyekben mindarról írok bővebben, melyet eddig vázoltam fel. Az egyik: https://tudatostudat.blog.hu/2018/02/03/mit_tegyunk_ha_szellemet_erzekelunk s a másik: https://tudatostudat.blog.hu/2018/03/22/miert_erzekelunk_szellemeket

Medek Tamás

 

85., 

Meg kell elégednünk azzal a pénzzel, amink van vagy szabad vágyni egy kicsit nagyobb gazdagságra?

 

Van egy cikkem a pénzről, a válaszom végén majd leírom a linkjét, abban írtam erről részletesebben. Így itt most csak rövidebben. Az, hogy adott fizikai életében ki, mennyire lesz vagyonos anyagilag, nem véletlen, hanem a leszületése előtt vállalt sorsútja része. Ne felejtsük el, abban az állapotban nem úgy ítél a lélek, hogy most mi lenne a jó (hiszen akkor mindenki gazdag lenne), hanem hogy mit kell neki megélnie a karmája alapján, hogy a lelki adósságait, leckéit letehesse. Tehát amennyi pénzre lehetőségünk van szert tenni az életünkben, ahogy tőlünk telik és törvényes módon, annyi lehet a miénk, annyinak kell a miénknek lenni most.

A több pénzre vágyás nem bűn, akkor legalábbis nem, ha nem a rosszra, nem mások ártására használnánk, hanem arra, hogy magunkat különböző pozitív élményekben részesítsük. Ezért meg lehet tenni mindent, ami tőletek telik, s amivel másokat nem bántatok meg. S ha benne van a sorsutatokban, hogy ez sikerüljön, akkor az sikerülni is fog. Ellenkező eseteben azonban el kell fogadni, hogy a sikertelenség - noha megtettél minden tőled telhetőt - sem véletlen.

A pénz valójában oly mértékben szabadna csak számítson, amennyi feltétlen szükséges ahhoz, hogy a fizikai világban élni tudjunk és hogy kellően megnyilvánulhassunk benne. Ez persze tág fogalom, de mindenképpen az elegendő (de nem bőséges) étkezést, ruházkodást, hajlékot, egészséget jelenti. Ezen felül tehát nem bűn vágyni többre, de azt tudnunk kell, hogy csak akkor utunk az ennél nagyobb anyagi jólét, ha azt másoknak való ártás nélkül érhetjük el, s akkor élünk vele helyesen, ha azzal másoknak nem okozunk ártást. Persze, ha még több van, akkor már segíthetünk is vele másokat.

S végül, de nem utolsó sorban az is tény, hogy bár itt a pénz nagyon fontos tényező, mégis odaát nem azok az események lesznek igazán fontosak, melyekben az szerepet játszott, melyeket azáltal értünk el, hanem inkább azok, melyeket az érzéseink által.
S akkor íme a link: https://tudatostudat.blog.hu/2018/12/28/mennyi_lenne_a_penz_erteke_valojaban

Medek Tamás

 

86., 

Ha lehet élni valami nélkül (amit pénzért vennénk meg), de mégis vágynánk rá, akkor az szükséges? Mi van akkor, ha olyan pénzhez jutunk tisztességesen, amit az, aki adja, tisztességtelenül szerzett? A gazdag emberek jó része miért tisztességtelen?

Igen, nos, valóban jó kérdés, hogy ha lehet élni valami nélkül, de az mégis boldoggá tenne, akkor szükséges-e. Erre egy általános "szabály" vonatkozik. Ha engedi a sors, hogy tisztességes úton juss annyi pénzhez, amennyivel elérheted a vágyad, akkor az szükséges, akkor az megtehető. Ellenkező esetben nem. Pontosabban szólva akkor nem az utad most. Akkor az a sorsod, hogy nélküle élj. Most tudom, olcsó vigasz, de ne feledd sose, jelen életed csupán egy a nagyon sok közül és a létezésednek mindössze csupán egy kicsinyke szakasza, egy porszeme. Ami itt és most nem jön össze, az összejött már sokszor máskor, illetve össze fog jönni még sokszor eztán is.

Kérdezted, hogy mi van akkor, ha olyan pénzhez juttok tisztességesen, amit az, aki adja, tisztességtelenül szerzett. Titeket ilyenkor nem terhel ilyen értelemben felelősség. Hiszen az annak az embernek a karmája. Nektek pedig az, ahogy ti szereztétek.

S hogy a gazdag emberek jó része miért tisztességtelen? Ugye ahogy eddig is írtam, az, hogy valaki mennyire lesz most jómódú anyagilag, már előre meg van írva a sorsában. Ha valaki azt vállalja, hogy gazdag legyen, akkor a lelke sosem azért teszi, hogy itt és most öröme legyen benne földi értelemben, hanem mert próbatételnek kívánja magát kitenni. Hogy gazdagként képes-e emberséges maradni. Ez az egyik legkeményebb próbatétele a léleknek, melyben a legtöbb lélek - mint láthatod - el is bukik. Ez is egy próbatétel tehát, mint bármi más.

De hogy nézzük a másik oldalát is, közelítsük meg másként a kérdésed. Ugye a pénz az sajnos megrészegíti a legtöbb embert, nagyon kemény próbatétel. A legtöbben, még ha először nem is gondolnák, végül mégis azon kapják magukat, hogy egyre több és egyre több kell nekik belőle. Olyan kemény mókuskerék ez és talán mondhatni, drog is, amelyből nehéz kiszállni és/vagy megállni. S az is igaz, hogy tisztességes úton nagyon kevés esetben lehet igazán gazdagnak lenni. Gazdag csak úgy lehet valaki a legtöbb esetben, ha valakinek vagy valakiknek árt vele. Ahhoz tehát a legtöbb esetben, hogy valaki igazán gazdag lehessen, eleve olyan személyiségnek is kell lennie, aki nem riad attól vissza, hogy másokon átgázoljon. S így eleve valószínű, hogy amikor már gazdag, is ilyen lesz, sőt, még ilyenebb. S persze vannak kivételek is, ez a ritkább, aki tehát gazdagon is megmarad egyszerűnek és emberségesnek, s az ilyen lelkek egyúttal letettek egy olyan próbatételt is, ami ahogy írtam, az egyik legkeményebb lecke, mellyel itt szembesülhetünk.

Egy cikkemet is ajánlanám még, ami részint kapcsolódik ide:
https://tudatostudat.blog.hu/2018/01/15/mitol_lesz_valaki_anyagiakban_gazdag_ember

Medek Tamás

 

87., 

Lehetséges, hogy Istennel beszélgettem?

Ahogy azt már sokszor írtam, amikor akár gondolatban, akár szóban szólunk egy szellemi lényhez (és Isten is az ugye), akkor azt ő érzékeli. Tehát bármilyen hihetetlen, noha a legtöbbször egyoldalúan, de bármikor beszélgethetsz Istennel is. S amikor egy olyan élményt kapunk egy ilyen beszélgetés után, ami egyértelműen köthető a kérésünkhöz, akkor nagyon valószínű, hogy a kérésünket nem csak hallotta, akihez szóltunk, hanem reagálni is volt módja rá.

Medek Tamás

 

88., 

Egy kedves Olvasóm, Erzsike nem mindennapi történetét szeretném röviden megosztani Veletek, illetve szeretném közzétenni ajánlatát is, mellyel bárki élhet, aki úgy érzi, szüksége lenne rá.

Erzsike ma már nyugdíjas, s egyedül él. Több, mint húsz éve már, hogy egy eléggé különös körülmények között történt gázmérgezésben, melyben érintett volt ő, a férje és a két gyermekük, elveszítették a kisfiukat és a kislányukat. Ő és a férje azonban, bár közel három napot töltöttek eszméletlen állapotban, szintén különös módon, de túlélték a tragédiát.
Erzsike ebben az állapotában halál közeli élményt élt át, melyben találkozott egy szellemi lénnyel, aki Jézus képében jelent meg számára. Megáldotta és közölte vele, hogy mindaz, amin keresztülment, nem a véletlen műve volt, s hogy neki még vissza kell térnie a fizikai testébe, s fontos dolgot, feladatot bízott rá, melyet Erzsike már a leszületése előtt elvállalt.

Hogy közölje, akár szavakkal, akár a puszta életfelfogásával, az arra nyitott emberekkel, hogy a halál csak a testre vonatkozik, s hogy a lélek, akik valójában vagyunk, ugyanúgy él tovább.
Természetesen szavakkal nem írható le az az érzés és az a lelki trauma, melyen Erzsikének és a férjének át kellett ezután mennie, azonban az átélt élmény, s ami ezután következett, nagyban segített Erzsikének abban, hogy próbálja elfogadni és feldolgozni az egyébként feldolgozhatatlant.
Nemsokkal később ugyanis a gyermekei egy médiumi képességekkel megáldott családtagon keresztül üzentek Erzsikének és adtak át különböző közléseket a szellemvilágból.

Fő üzenetük azonban az volt, hogy ne sírjunk azon szeretteink után, akiknek eljött az elrendelt ideje a szellemvilágba való visszatérésüknek, hiszen ők ugyanúgy élnek tovább, jól vannak és tudják, hogy ha nekünk is letelik az erre az életünkre, erre a szerepünkre szabott időnk, újra találkozhatunk mindenkivel, akiknek korábban kellett hazatérniük.

Erzsike célja, és bizonyos, hogy küldetése is, hogy minél több olyan embernek elmesélhesse a történetét, aki arra nyitott és hogy minél több olyan embernek segítsen a gyász feldolgozásában, megélésében, akik mélyebben érintettek benne.

Azt mondja, mivel ő ingyen tud beszélni telefonon, bárkit szívesen felhív és megosztja vele a története egészét, s igyekszik lelki támaszt is nyújtani annak, aki azt elfogadja. Ha valaki úgy érzi tehát, hogy szeretne vele beszélgetni, nyugodtan keresse fel privát üzenetben vagy a 06(47)380-278 -as telefonszámon.

S végül megemlítenék egy mondatot Erzsikétől, mely nagyon megfogott és melyet nagyon gondolatébresztőnek tartok:
"Aki egyszer találkozott Istennel, utána már nem az embereknek akar megfelelni, csak Istennek."

A felajánlását és a segítségét ezúton is köszönöm szépen.

Medek Tamás

 

89., 

Ki adja számunkra azokat a jeleket vagy üzeneteket, melyeket itt a fizikai világban kapunk, s melyeket az érzeteink szerint odaátról kapunk?

Mindannyiunk számára vannak olyan lelkek, akik segítenek bennünket. Például a szellemi vezetőnk (akit a szellemvilágban, ma divatos szóval élve a mentorunknak nevezhetnénk), aztán olyan lelkek, akik rokonszenvet éreznek irántunk, valamint akikkel nagyon jól ismerjük egymást odaát és nagyon jó a kapcsolat közöttünk, aztán vannak az angyali minőségű lelkek, akik segíthetnek, aztán vannak azon lelkek, akik ebben az életünkben a szeretteink voltak és most lehetőségük van odaátról üzenni, és még sorolhatnám.

Tehát van sok olyan lélek, aki azon munkálkodik, hogy amíg itt a testi életünket éljük, egyrészt minden a terv szerint alakuljon lényegében, másrészt éreztessék velünk, amennyire lehetséges, hogy nem vagyunk egyedül, bármi is történjék. S ezen lelkeknek számtalan féle módja van arra, hogy jelezzenek, üzenjenek nekünk, e lehetőségeket még felsorolni is lehetetlen lenne talán. Kezdve a legapróbb jelektől, egészen a legütősebb élményekig. Minden csak azon múlik, hogy milyen üzenési módra van lehetőségük, s hogy mi, milyen üzenetet vagy jelet vagyunk képesek észrevenni. Mindez pedig attól függ, hogy a jelen sorsutunkba mi illeszkedik a leginkább.

Medek Tamás

 

90., 

Ha valaki nevét kimondom, de egyébként nem gondoltam rá, akkor az azt jelenti, hogy ő gondolt rám akkor?

Tehát azt tudjuk ugye, hogy minden gondolatunk egy energia(hullám), mely azonnal ott van annál a személynél, akire gondoltunk, sőt, az érzelmi jellegétől függően hatni is próbál rá. (Így lehet áldani vagy átkozni valakit.) Persze e hatás nagyban függ a küldő erejétől, képességétől, a nem utolsó sorban a címzett tudatállapotától is. Test nélkül létezve a kommunikáció egyetlen formája ez, s ezt hívjuk telepátiának.

Testben létezve azonban ez a lehetőség nagyon leszűkül, hiszen amíg a testünkben vagyunk, addig az annak érzékszerveivel felfogott észlelések dominálnak, elnyomva minden mást. Tehát testi életünk alatt a telepátiát tekintve csak viszonylag kevés élményünk lehet, annak ellenére is, hogy test nélküli létezésünkben ez a mindennapos eszközünk. Mivel azonban mégis az egyik legfontosabb eszközünk tehát, ezért testi életünk során sem tűnhet el teljesen. S ezért van, hogy olykor mégis működik egyes emberek között a telepátia, pontosabban fogalmazva (hiszen az mindig működik) olykor észlelünk is belőle. Akik már fejlettebb lelkek, ez a képességük erősebb lehet, ám a többségünknek ez csupán alkalmanként történik meg.

Válaszolva tehát a kérdésedre, ha valaki nevét kimondjuk, magunk sem tudjuk miért, csak valahogy eszünkbe jut, bizony elképzelhető, hogy az a valaki ránk gondolt, s e gondolatát ilyenképpen érzékeltük. De biztosra nem mondható ki minden esetben.

Medek Tamás

 

91., 

Minél tartalmasabb és hosszabb volt valakinek egy földi élete, annál tovább tart, míg azt odaát kiértékelheti és újra leszülethet?

Az én ismereteim szerint, bár nyilvánvaló, hogy minél tartalmasabb és/vagy élménydúsabb volt egy élet, annál tovább tarthat az elemzése, és a következő életre való felkészülés, ráadásul az sem mindegy, hogy az adott léleknek mennyi átélt traumát kell kipihennie, de az újabb leszületés időpontja mégis inkább attól függ, hogy mikor adódik egy olyan lehetőség, ami az adott léleknek (pontosabban a megélni szükséges leendő életútjának) a leginkább megfelel.

Az idő odaát egészen másként működik, mint itt, tehát nem lehet e kettő között párhuzamot vonni. Egyrészről mert odaát alvás sincs, hiszen alvásra csak a testnek van szüksége, így még azzal sem megy el idő, másrészt az idő másként értelmezendő tehát, mint itt. Ez utóbbira csupán egy példa a rengeteg közül. Egy halál közeli élményt átélő, több órás élményről számol be, melyben nagyon sok minden történt számára, rengeteg tanítást kapott, rengeteg élményt élt át és még az életéből is rengeteg részletet képes volt átnézni. S megdöbben, amikor szembesül vele, hogy mindössze 9 percet járt odaát, földi idő szerint.

Medek Tamás

 

A negyedik részt, ahol további kérdéseket és válaszokat olvashatsz, ide kattintva éred el.

 

Medek Tamás

spirituális író

 

Az írásaim tartalmát az eddig, más forrásokból megszerzett ismereteim, a saját tapasztalataim, valamint a segítő szellemeim közlései alapján állítom össze. Nem célom senki világnézetén feltétlen változtatni. A saját átélt élményeimnek köszönhetően számomra nem kérdés a túlvilág létezése, de teljesen érthető, ha ez csupán szubjektív tapasztalatnak minősül, s csak azoknak igazán hihető, akik maguk is éltek át hasonlót. Célom, hogy olyan embereket segítsek a hitük erősítésében, akik már hozzám hasonlóan elindultak a szellemi világ elfogadása felé vezető úton. Nem szeretném továbbá, feltétlen tényként sem beállítani az írásaimban foglaltakat. Ezeket az információkat szellemi közlések útján kapom, melyek ugyan szinkronban vannak a saját tapasztalataimmal és mások közléseivel, de nyilvánvaló, hogy igazán teljes és valós képet akkor kaphatunk majd a szellemi világról, ha nekünk is eljön az időnk. Kérlek, az írásaim befogadásakor mindezt vedd figyelembe.