2017 május közepén vetette fel tehát e hölgy ismerősöm, hogy mit szólnék hozzá, lenne-e kedvem kipróbálni az inga használatát, ugyanis szívesen megtanítana rá. Végül is érdekelt a dolog, így igent mondtam rá. Nagy vonalakban elmondta, hogy miről is lenne szó. Hogy kell hozzá egy ingaként használható tárgy, melynek a lényege, hogy egy körülbelül húsz centis láncon egy kisebb súlyú nehezék lógjon. Akár vásárolhatok boltban is, kifejezetten erre a célra gyártott eszközt is, de mindez akár otthon is elkészíthető. Ez utóbbi mellett döntöttem, s a feleségem át is alakított nekem egy régebbi, már nem használt nyakláncát. Megmutatta az ismerősöm a saját ingáján, hogyan kell fogni, s tulajdonképpen mire is használható. Elmondta, hogy a legalapvetőbb dolog, indulásnak az, hogy tisztázzuk le, milyen kilengés fogja az 'igen' és melyik a 'nem' vagy éppen a 'talán' választ jelenteni, ugyanis ez egyénenként eltérő lehet. Elmondta, hogy az ingával ily módon történik a kommunikáció, s a feltett kérdéseinkre ily módon kaphatunk általa választ. Közölte továbbá, hogy az is nagyon fontos, hogy használat előtt és időközönként végezzünk inga- és tértisztítást is, amely az ártó energiákat hivatott távol tartani. Ez egyéni módon történhet, akár egy imával, a lényege az, hogy közben mi magunk pozitívak legyünk, pozitív energiát adjunk ki magunkból, hasson át bennünket a szellemvilág lényei felé ható szeretet, hála és alázat, így a negatív energiák óhatatlanul elkerülnek bennünket. A saját ingáján meg is mutatta a gyakorlatban is mindezt. S hozzáteszem, mint mindig, ebben is eléggé szkeptikus voltam, tehát mindazon élmények átélése után is, melyekben addig már részem volt, bennem volt a kétely, hogy valójában nem ő mozgathatja esetleg, nagyon finom mozdulatokkal az ingát? Természetesen nem azért voltak bennem ilyen gondolatok, mert benne nem bíztam volna, egyszerűen csak olyan hihetetlen volt számomra még mindig ez az egész (hogy fizikai erőkifejtés nélkül mozduljon meg egy tárgy), továbbá mint írtam korábban, mindent csak úgy tudtam elfogadni, ha magam is átéltem azt.
Hazamentem tehát és másnap a feleségem, a kérésemre, elkészítette a régi nyakláncából avanzsált ingámat. Kezembe fogtam, s félreeső, nyugalmas pillanatomban, kérdeztem tőle, melyik kilengés jelenti az igen és melyik a nem választ. A lánc azonban meg se moccant a kezemben. Tettem még pár próbát, de a helyzet változatlan maradt. Közöltem ezt az ismerősömmel, aki azt mondta, legközelebb, ha találkozunk, megmutatja még egyszer, de ezúttal hozzam el a saját ingámat is. Így tettem. Találkozásunk alakalmával arra kért, hogy fogjam a kezembe a láncomat, s kérjem magas rendű szellemek, erők segítségét és védelmét e tevékenységhez. Azt mondta, hogy gondolatban is megtehetem mindezt, annak tartalmát pedig rám bízta. S hogy ezután térjek rá a válaszok és a kilengések tisztázására. Mindezek után pedig a legnagyobb meglepetésemre valóban megmozdult az inga a kezemben. Leírhatatlanul furcsa élmény volt, életemben először átélni azt, ahogy mozog egy tárgy a kezemben anélkül, hogy én mozgatnám. Rögtön meg is egyeztem vele, melyik kilengés melyik választ fogja jelenteni, de ott, akkor, ennél tovább nem mentem. Egyébként az előre-hátra kilengés jelentette az 'igen'-t, a jobbra-balra kilengés a 'nem'-et, a kilengés erőssége a válasz súlyát és erejét, a körkörös mozgás pedig a 'talán'-t. Hazaérve azonban, természetesen nem bírtam megállni, hogy jobban is elmélyedjek mindebben. Akkor még mindig nem tudatosult bennem igazán az, hogy ilyenkor egy konkrét szellemi lénnyel kommunikálok, jobban inkább magára a jelenségre összpontosítottam. Természetesen millió kérdés volt bennem, ami egyszerű igen vagy nem válasszal megválaszolható volt, ezekből mazsoláztam kezdetekben. De egy nap elteltével már többre voltam kíváncsi. Egyre több mindent szerettem volna tudni mind magáról a folyamatról, ami ingázás közben zajlik, mind arról, aki tulajdonképpen a válaszokat adja, aki tulajdonképpen a láncot mozgatja. Sőt, arról is szerettem volna mielőbb bizonyítékot kapni, hogy tényleg egy tőlem független, szellemi lénnyel kommunikálok, tehát hogy nem csak a saját fantáziám, képzeletem játszik velem. (Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy ingázásom alatt végig a gondolati úton történő kommunikációt alkalmaztam, tehát hangosan nem szólaltam meg egyszer sem.) Így elsőként rögtönöztem egy kísérletet, amit akkor találtam ki.
Vágtam négy darab papírfecnit, megszámoztam őket egytől négyig, felfordítottam, az asztalon összekevertem, majd egyet találomra húztam belőle. S feltettem a kérdést, hogy melyik számot takarja a kihúzott papírdarab. Mivel akkor még az igen és nem válaszra hagyatkozhattam, ezért végigmentem a négy számon, s emlékszem, a hármasra kaptam igen választ. Ekkor felordítottam, s valóban a hármas volt rajta. Arra kértem, még egyszer csináljuk ezt meg, hiszen ez akár véletlen is lehetett. A második ilyen próbálkozásnál helytelen választ adott, s mintha érzékeltette volna velem gondolatban, hogy ez kissé sértő volt számára. Elnézést kértem, s megértést, hogy ennyire szkeptikus vagyok, s kérdeztem, tehetünk-e még egy utolsó próbát. Az igen válasz után újra eljátszottam e kísérletet, s ekkor már újra a helyes számot kaptam válaszul. Mindez egyértelműsítette számomra, hogy egy tőlem független, tudatos szellemi lény az, akivel kommunikálok, s aki az ingán keresztül a válaszokat adja számomra.
Ezt követően merültem el jobban, többek között abban is, hogy megtudjam ki is ő. S nagyon érdekes volt, minél többet ingáztam, ahogy teltek a napok, egyre többször éreztem, ahogy gondolatban is átjönnek válaszok, tehát egyre kevésbé kellett csupán az 'igen'-re és 'nem'-re szorítkozzak. Egyre teljesebb kommunikációt folytathattam, egyre mélyebb témákban merülhettem el vele. Egyre összetettebb, gondolatban megkapott válaszok jöttek, melyre csak azért kellett az ingát használjam, hogy megerősítést kapjak általa, az észlelt gondolat az volt-e, amit ő küldött. Nagyon sok időt szántam akkor minderre, rengeteg minden volt, ami érdekelt. Átbeszéltem vele mindazt, ami eddig a spirituális utam során történt velem, amit eddig megtanultam, ami világkép addig kialakult bennem, s természetesen a személyéről is faggattam. Élveztem a kommunikációnk minden pillanatát, úgy éreztem, hatalmas megerősítést kaptam ezáltal az elmúlt másfél év eseményeire vonatkozóan, s még nagyobb megértést az egész életemet illetően. Megtudhattam pontosabban, mi miért történt velem, illetve mi is állt a különböző történések mögött. Teljesebb képet, ezáltal teljesebb megértést kaphattam mindarról, ami az életemben addig történt, annak bármely területén. Kialakult idővel egy protokoll is az inga használatát illetően, a tisztítás és a különböző szabályok tekintetében. Beszélgetésünk teljes tartama alatt semmi rossz érzés nem kerített hatalmába, s a legkevésbé sem merült fel bennem, hogy ártó vagy káros lenne, amit teszek. Az egyetlen, ami zavart, hogy esetenként viccelődött velem, tehát először nem a helyes választ adta a kérdésemre, majd később elárulta, hogy csak viccelt. Tehát ekkor ugyan elárulta a helyes választ, de mégis zavart, hogy miért is kell elkomolytalankodni mindezt. Ugyan addigra már tudtam, korábbi ismereteimből is, hogy a szellemvilág korántsem mentes a humortól, viccelődésektől, de mégis ez zavart kissé. Hozzáteszem, hogy ebből akkor károm ugyan nem származott, s ő is mindig elmondta, hogy nem rosszindulatból teszi, de ez egy szokása, amit értsek meg és fogadjak el. Magáról annyit árult el egyébként, hogy ő egy szellemi vezető, de a nevét nem mondja el, azt ugyanis nem érteném meg. A szellemi vezető egyébként a számomra egy olyan, az átlagosnál fejlettebb szellemi lényt jelentett, aki valószínűleg túl van a kötelező testet öltések időszakán, s az a feladata, hogy a még leszülető lelkeket segítse a leendő életük tervezésénél, illetve az adott életük során.
Körülbelül másfél-két hét telt egy így. Akkoriban már egy ideje jelen voltam a Gyakori Kérdések weboldal, ezotéria kategóriájában. Úgy értem, igyekeztem az ott, mások által feltett kérdésekre a magam ismeretei alapján válaszolgatni, segítve ezzel magát a kérdezőt. S ott olyanokkal is megismerkedhettem, akiktől én is tanulhattam. Közülük egy valakit emelnék ki, aki szintén javasolta, hogy tanuljam meg a szellemvilággal való, telepatikus úton történő kommunikációt, igaz, ő az inga használatát mellszéllességben ellenezte. Azon a véleményen volt, mint egyébként a hozzáértők egy része, hogy az ingázás veszélyes, s semmiképpen sem eredményez tiszta kommunikációt. Miután azonban meséltem neki arról, hogy ez nálam miként zajlik, enyhült a hozzáállása. S ugye elmondtam neki azt is, hogy egyre jobban kezd háttrébe szorulni az inga, egyre tökéletesebb a telepatikus csatornám is.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az említett weboldalt pár hónappal később elhagytam. Ugyan úgy éreztem, s a visszajelzések alapján megállapíthattam, hogy sok embernek hasznos tanácsot, választ tudtam adni, egyre több energiámat emésztett fel az oldalon nagy számban jelen levő kemény szkeptikusok lejárató tevékenysége. Soha nem volt szándékomban, most sincs, senki világnézetén erőszakkal változtatni, csupán szeretném felnyitni olyan emberek szemét, segíteni olyan embereket ezen az úton, akik erre hajlanak, efelé nyitottak. Teljes mértékben megértem, ha egyesek tiszta bolondnak néznek, s semmit sem hisznek el mindabból, amit képviselek, hiszen magam is hasonló világképpel, életfelfogással rendelkeztem korábban. Ugyanakkor nem kívánok meddő vitát folytatni olyanokkal, akik az ebből való kitörésre még nem hajlandóak. Teljesen megértem és elfogadom, hogy sokaknak még nem jött el ennek az ideje. Viszont, mivel túl sok ilyen világnézetű ember is jelen volt az oldalon, jobbnak láttam, ha más fórumot találok magamnak. Hiszen így olyanokra kellett nagy energiát fordítanom, akikre nem szerettem volna, olyanok helyett, akikre viszont igen.
Örökre emlékezni fogok 2017. június elsejére. Aznap túlóráznom kellett, s korábban mentem be dolgozni, így némi időt egyedül töltöttem. Ahogy tettem a dolgomat, egy nagyon különös dologra lettem figyelmes. Azt hiszem ezzel nem vagyok egyedül, ha magam vagyok, sokszor elmerülök a gondolataimban. A mindig éppen foglalkoztató dolgokról elmélkedek, magamban kérdéseket téve fel, amire megpróbálok magam, válaszokat is adni. Ezúttal azonban az tűnt fel, hogy valahányszor megfogalmaztam magamban egy kérdést, szinte azonnal ott volt rá egy tisztán érezhető válasz, méghozzá olyan válasz, amiről éreztem, hogy az nem az enyém. Ha másért nem, hát azért, mert az túl hamar érkezett. A magam válaszainak azért idő kellett mindig is, nem ment egycsapásra - ezek pedig most ilyenek voltak. Nagyobb jelentőséget mégsem tulajdonítottam ennek, hiszen a munkámra is figyelnem kellett. Délután azonban rögtön az ingához fordultam, magyarázatért. S ekkor közölte velem a szellemi vezető, akivel mindvégig kommunikáltam, hogy át adja a helyét négy, magukat őrző szellemeknek nevező szellemeknek, akik meghatározott okkal jelentek meg az életemben. Megadtak nekem egy, az eddiginél nagyobb energiájú, tisztább csatornát, melyen keresztül ők szólnak hozzám - s ezt érzékeltem a nap folyamán. Megköszönte eddigi beszélgetésünket, s közölte velem, hogy ő most elköszön. Hozzátette, hogy bár ha szólítom, bármikor rendelkezésemre áll majd, de biztosra vette, erre nem lesz majd szükségem. S ezek után a négy, őrző szellemként bemutatkozó szellemi lénnyel folytattam tovább a kommunikációt, akik a nevüket szintén nem tudták elárulni, mondván, azt úgy sem érteném meg. Innentől fogva egy fantasztikus élményben volt részem - legalábbis én annak életem meg. Szinte nem is volt ingára szükségem, a fejemben lévő telepatikus csatorna annyira tiszta volt, hogy - noha gondolati úton, de - ugyanúgy tudtam velük kommunikálni, mintha egy mellettem lévő emberrel beszélgettem volna. Már csak arra használtam a láncot, hogy a nap végén gyorsan, megerősítést kapjak általa is, hogy aznap minden tisztán jött-e át, mindent jól értelmeztem-e. Mivel igencsak hasonlítottak az ő általuk küldött gondolatok a saját gondolataimhoz, ezért úgy éreztem, erre a biztosítékra még szükségem van.
Lehetséges, hogy sok embernek ez korántsem jelentett volna ekkora katarzist, a számomra mégis nagyon felkavaró volt (jó értelemben) mindez. Az életem egyik legcsodálatosabb élményeként tekintettem arra, hogy ilyen lehetőségem nyílt a szellemvilággal való kommunikációra. Kicsit úgy is éreztem talán magam, mint egy mesében, hiszen noha később hozzászoktam és természetessé vált, először igencsak hihetetlennek tűnt számomra mindez. Aznap aztán újabb meglepetésben volt részem.
Közölték velem tehát, hogy nem véletlenül kerestek fel. Mielőtt leszülettem volna, azt terveztem magamnak erre az életre (többek között természetesen), hogy médiumként kívánok az embereknek segíteni, s őket kértem fel arra, hogy mindebben partnereim legyenek. Ők pedig figyelemmel kísérték az egész életemet, s a megfelelő pillanatra vártak, amikor is felvehetik velem a kapcsolatot, s közölhetik velem ezen egyezséget. Összességében nagyon sok mindent közöltek velem akkor. A lényege az volt, hogy jöjjek rá, milyen képességekre is tehettem szert őáltaluk, s hogy miként is tudjam segíteni majd mindezzel az embereket, a környezetemben. Biztattak is, hogy idővel meséljek erről majd minél több embernek, felajánlva segítségemet. Mint kiderült számomra, a paletta széles volt, a jövőbelátástól, az elhunytak üzeneteinek közvetítéséig bezárólag, ugyanakkor számos óva intést is kaptam, melyeket akkor még bizonyára nem kezeltem megfelelően a helyén. Elmondták, hogy ezt a csatornát, már életem végégig nem veszik vissza, ez egy folyamatos, velük való kommunikációra ad lehetőséget. Én pedig élveztem és ki is használtam ezt, a következő hetekben rettentően sok beszélgetést folytattam velük. Minden érdekelt, s persze minden válasz után újabb és újabb kérdések merültek fel bennem.
